Kitört a karácsonyi láz. Az utcák díszkivilágításban égnek, az emberek hatalmas csomagokkal tülekednek hajnaltól késő estig. A nagyobb városokban folyamatos a csúcsforgalom, mindenki dudál, rossz helyen parkol, mindenhonnan elkésünk, bosszankodunk, míg végül a teljes idegösszeomlás szélére sodródva jutunk el az ünnepekig.
Népes családunk és baráti körünk megajándékozása inkább tehernek tûnik: se időnk, se pénzünk, se energiánk több ezer négyzetméter bevásárlóközpontot végigvásárolni. És akkor itt van még a főzés, takarítás, a lakás ünnepi díszbe öltöztetése. Azt se tudjuk, hol áll a fejünk, és közben még a gyerek is láb alatt van! Nem véletlen, hogy sokan, ha őszintén magukba néznek, inkább rettegéssel, és nem izgatott örömmel néznek az ünnepnapok elé.
De talán nem kellene, hogy így legyen! Lehetne másképp is. Az év legnagyobb, legfontosabb ünnepére természetesen fel kell készülnünk. Karácsony előtt valóban sok a teendő, de talán, ha egy kicsit másképp állunk hozzá, az előkészületekben is találhatunk örömet, meghittséget, különleges hangulatot. Hiszen az ünnep valójában nem is szenteste kezdődik, hanem már jóval előtte, az adventi időszakban, amikor még csak elkezdünk a karácsonyra gondolni.
Először is mérjük föl az erőnket, lehetőségeinket, és csak ezután határozzuk el, mi mindent főzünk meg, csinosítunk ki és ajándékozunk oda! Ha eleve reménytelen feladatot tûzünk magunk elé ünnepi készülődés címén, biztos, hogy 24-ére hatalmas veszekedés, sírás kerekedik.
Vannak persze szeretteink, akik akkor is megkapják a hőn áhított ajándékot, ha belegebedünk, és a legtöbb család bizonyos hagyományokhoz is ragaszkodik: „Márpedig a bejglit otthon sütjük meg, a bolti, cukrászdai nem jó.“ Jó, ha vannak ilyen régi, számunkra kedves szokásaink, hiszen sokszor éppen ezek az apróságok alkotják a családi tradíciót.
Egy kis rugalmassággal azonban, főleg, ha nem „családi szívügyről van szó“, egy kicsit lazábbá, jókedvûbbé tehetjük a készülődés napjait. Ha nem mosunk függönyt, és nem tisztíttatjuk ki a szőnyegeket, attól még remekül karácsonyozhatunk.
 Ha azonban már egy hete ordítozunk szeretteinkkel, mert rosszul csíptették föl, és nem ugrottak be érte hazafelé menet, akkor kérdéses, hogy helyreáll-e a jó hangulat csupán attól, hogy meggyújtunk néhány csillagszórót.
Az előkészületek nemcsak munkát, de jó programot is jelenthetnek. Ahelyett, pl. hogy az ünnepi menü összeállítása egyedül a háziasszonyt nyomasztaná, lehet közös tervezgetés, játék is. Ha a szép, képes szakácskönyveket együtt nézegetjük a gyerekekkel, és mindenki tehet javaslatot, kérhet valamit, akkor később biztosan szívesebben segítenek majd a konyhában is. A bejgli sütés, fadíszítés, ajándékcsomagolás mind-mind pepecses, helyigényes munka, ahol a gyerek akár útban is lehet. Megpróbálhatjuk elzavarni, távol tartani magunktól, de tapasztalataim szerint, ez sokkal több energiát emészt föl, mintha megengedjük neki, hogy részt vegyen, ő is hasznossá tegye magát. (Megkenheti a sütemények tetejét, adogathatja a szaloncukrot, vagy vághat kis csíkokat a csomagoláshoz szükséges celluxból.)
Nem kis gond az ajándékozás sem. Sok a barátunk, távoli rokonunk, kedve
s kollégánk, szimpatikus szomszédunk, akiket mind-mind szívesen meglepnénk valami aprósággal. No de kinek van ennyi ajándék beszerzésére pénze, ideje?
Tudnunk kell azonban, hogy az ilyen jó ismerősök esetében (is) elsősorban a szándék a fontos, az, hogy gondoltunk rájuk, eszünkbe jutottak, nem annyira az ajándék értéke, vagy gyakorlati hasznossága. Az otthon, saját kezûleg készített figyelmesség ezt a szándékot sokkal jobban ki is fejezi, mint valami készen vásárolt (sokszor semmivel sem szebb, profibb) dísztárgy.
Igaz, hogy az otthoni ajándékkészítés is legalább annyira időigényes, mintha a kirakodóvásárokban bolyonganánk, viszont mennyivel kellemesebb! A bevásárló körúton a kicsik vagy részt sem vehetnek, vagy csak plusz terhet jelentenek a felnőtt számára. Ha azonban otthon, együtt öntünk használt csonkokból új, színes gyertyát, mézeskalácsot sütünk, vagy egy egyszerû agyag virágcserépből varázsolunk gyönyörû szobai kaspót némi festék segítségével, akkor nemcsak személyre szóló, szép ajándékaink lesznek, de még remek családi programot is kitaláltunk a zimankós decemberi délutánokra.
Nem szóltunk még az ünnepi készülődés talán legfontosabb részéről, az érzelmi ráhangolódásról. Arról, hogy nem csak praktikusan, de lélekben készen kell állnunk, ahhoz, hogy az ünnep igazán szép legyen. Eszünkbe jutnak gyermekkori karácsonyaink, hogy mit mondtak, hogyan titkolóztak, miként varázsoltak nekünk annak idején ünnepet szüleink és nagyszüleink. És elgondolkodunk, mi mit is fogunk, hogyan is szeretnénk mondani. De akár a télapó, akár a Jézuska, akár a szülő hozza mifelénk az ajándékot, akár a Megváltó születését ünnepeljük, akár a családi szeretet ünnepét, a mesébe, hagyományba mindenképp be kell avatnunk gyermekeinket. Tudniuk, érezniük kell, mit jelent, miért fontos számunkra a karácsony.
Decemberben az esti mese egyre gyakrabban szólhat valamilyen karácsonyi témáról, (a mesekönyv piacon szerencsére bőséges a kínálat), és az elalvás előtti éneklés során is megtaníthatunk, felfrissíthetünk egy-két karácsonyi dalt.
Akár hívők vagyunk, akár nem, a bibliai születés történetet mindenképpen elmesélhetjük már az egészen kicsiknek is, hiszen ez, a jászollal, királyokkal, kisdeddel és angyalokkal biztosan tetszeni fog nekik, megragadja a fantáziájukat. De egész egyszerûen sorra vehetjük, átbeszélhetjük velük esténként a közelgő ünnep menetét: mikor állítjuk fel a fát, melyik szép ruhánkat fogjuk felvenni, milyen finomságok kerülnek majd az asztalra, és mikor, melyik rokonnal találkozunk majd vendégségben. Így a gyerek nemcsak jobban fogja érteni, mi történik körülötte az ünnepek alatt, de az öröme is nagyobb lesz, ha előre álmodozhat a karácsonyról, amire annyira vár.
Kellemes készülődést kívánok!
Győrfi Anna pszichológus
Forrás: sulinet.hu
|
