*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Átlagos türelemmel és empátiával megáldott felnőttként a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy döbbent csodálkozással és megrökönyödéssel szemléljük a padlón fetrengő, ordítozó kisdedet. Ha szomorúnak látszana a kicsi, talán együtt éreznénk vele.
Dührohamaink nekünk, felnőtteknek is vannak, csak rajtunk – szerencsés esetben – kevésbé látszik. Mi már megtanultuk haragunkat jobban leplezni, illetve hatékonyabban levezetni. Ki ne gondolta volna már, hogy a szombat hajnalban barkácsoló szomszédot legszívesebben kihajítaná az ablakon, vagy, hogy egy óvatlan pillanatban mindent letöröl a főnöke számítógépéről.
Dühkitörések és hisztériás rohamok bölcsődés kortól akár kiskamaszkorig is, bármikor előfordulhatnak a normál énfejlődés és önkontroll-alakulás részeként. Leglátványosabban 2-3 éves korban, az ún. dackorszakban jelentkeznek, amikor a gyerekek nyelvi fejlettsége még nem teszi lehetővé, hogy indulataikat szavakba öntsék. Ehelyett a földre vetik magukat, rugdosnak, dobálnak, esetleg saját hajukat tépik, vagy addig nem vesznek levegőt, amíg teljesen el nem kékülnek. A nagyobb gyerekek a sírás helyett inkább szitkozódnak, fenyegetőznek, vagy játékaikat összetörik, földhöz vágják. A felnőttek az ilyen viselkedést rendszerint céltudatos erőszakosságnak, manipulációnak tartják, és maguk is igencsak dühbe gurulnak. Pedig a kisgyerek nem azért válaszol szinte minden csalódásra és a korlátozásra hisztivel, mert annyira önző és elkényeztetett, hanem azért, mert még nincsenek meg a megfelelő eszközei érzéseinek és vágyainak kifejezésére. Nem arra van tehát szüksége, hogy fékevesztett haragja miatt megszégyenítsék, hanem arra, hogy segítsenek neki megnyugodni, és érzéseit árnyaltabban kifejezni. A haragos érzések kezelését ugyanúgy tőlünk, felnőttektől fogja megtanulni, mint annyi minden mást az életben. Meg kell tanítanunk neki, hogy nem azzal van a baj, hogy néha kijön a sodrából, hiszen ez bárkivel előfordulhat, hanem azzal, ha ilyenkor illetlenül, durván vagy bántóan viselkedik.
Az indulatszabályozás fejlődése már csecsemőkorban elkezdődik. Az anyukák ösztönösen csitítgatják, lágy dallamokkal, ringatással nyugtatgatják a síró babát, felfogják és tompítják mindazt az indulatot, amit a csecsemő még nem tud kezelni. A nagyobb gyerekek, bármennyire önállónak és érettnek tűnnek is, ugyanígy rászorulhatnak a szülői segítségre. A könyveit dühében széttépő és csúnya szavakat kiabáló gyerek kétségkívül felháborító jelenség, a helyzeten mégsem az segít a leginkább, ha magunk is dühbe gurulunk, kiabálunk és egymás orrára csapjuk az ajtót. Inkább segítsünk neki szavakba önteni az érzéseit! Pl.: „Én is dühös lennék a helyedben, ha úgy érezném, igazságtalanul kaptam rossz jegyet.“, vagy: „Tudom, hogy most csalódott vagy, másra számítottál...“ Az efféle együttérző mondatok nemcsak támaszt nyújtanak, de abban is segítenek, hogy a gyerek megtanulja a különböző negatív érzéseit jobban elkülöníteni. Ha valaki nem csak úgy általában feldúlt, hanem pontosan tudja, hogy csalódottnak, tehetetlennek, becsapottnak vagy felháborodottnak érzi-e magát, akkor nagyobb esélye van rá, hogy a haragját okozó személylyel is megérteti érzéseit, és elejét veszi annak, hogy legközelebb is hasonló helyzetbe kerüljenek.
A gyermek feszültségét néha úgy is csökkenthetjük, ha egy kicsit viccesen láttatjuk vele az őt felzaklató eseményeket. Pl.: „Jaj, jaj szörnyűség, bezárt a bolt, pedig én ma még nem ettem túrórudit! Most mi lesz velem egész éjjel ruditlan, vajon megérem-e a reggelt?" Ha sikerül nem kinevetni, hanem megnevettetni a gyereket, azzal egy nagyon fontos képesség, az önirónia kialakulásához nyújtunk segítséget.
Szintén jó feszültségoldó technika a gyerek figyelmének elterelése. Ha valaki mérges, képes teljesen bepörögni, és akár órákig ugyanazt a sérelmet hajtogatni feldúltan. A kicsik figyelme azonban szerencsére könnyen terelhető. A „Gyere, mutatok valami érdekeset“ vagy a „Nézd, épp itt jön a kukás autó“ ősrégi trükkje a mai gyerekeknél is remekül beválik.
Nincs könnyű dolga a szülőnek akkor, ha a gyerek látszólag minden ok nélkül dühöng, nyűgösködik, provokál. A kicsik ilyenkor többnyire maguk sem tudják, mi a baj. Nem figyel oda eléggé a mama, mert vizsgára készül? A beteg testvérrel többet foglalkoznak? Muszáj a többiekkel végignézni ezt az unalmas múzeumot? Hosszú már ez a nyaralás, hiányzik az otthoni szoba, a kutyus, a nagymama? Ha el tudná panaszolni a baját, megvigasztalnánk. Így viszont csak veszekszünk vele, amikor turkál az ételben, nyalókát követel és a kistestvérét piszkálja.
Kamaszkorban szintén gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerekek mintha a vitáért magáért mennének bele a felnőttel való összeütközésbe. Mintha szükségük lenne rá, hogy a szülőknek kevéssé tetsző dolgokat nagyhangon állíthassanak. Túl azon a nyilvánvaló okon, hogy önállóságukért küzdenek egy hozzájuk túlságosan hasonló és közel álló személlyel szemben, a veszekedés keresése másról is szólhat. A fiatal önállósodása, távolodása a családtól, a szülővel való kötelék lazulása bizonytalan érzésekkel jár. Vajon jóban lehetünk-e akkor is, ha az ő gyerekükből azzá válok, aki én szeretnék lenni? Elviselik-e, hogy nekem már nem ők a legfontosabbak az életben? Érdekli-e őket egyáltalán, miről mit gondolok? A veszekedés gyakran ezekre a kérdésekre keres megnyugtató választ. Nincs olyan nagy baj, ha még mindig megtiltják, hogy veszélyes kalandokba merészkedjek, lebeszélnek róla, hogy abbahagyjam az egyetemet, és aggodalmukat fejezik ki a furcsán imbolygó haverjaim láttán.
A gyerekek haragos viselkedése tehát sokszor nem annyira támadás, mint inkább segítségkérés a szülő felé: nyugtass meg! Figyelj oda rám! Fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Mutasd meg, hogy a harag sosem pusztíthatja el az egymás iránt érzett szeretetünket!
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Pistike kérdezi: – Hogyan esik az eső visszafelé? – Sehogy, miért kérdezgetsz ilyen hülyeségeket? – Az anyu azt mondta, hogy vigyek magammal kabátot, mert lehet, hogy visszafelé esni fog az eső.
Dühkitörések és hisztériás rohamok bölcsődés kortól akár kiskamaszkorig is, bármikor előfordulhatnak a normál énfejlődés és önkontroll-alakulás részeként. Leglátványosabban 2-3 éves korban, az ún. dackorszakban jelentkeznek, amikor a gyerekek nyelvi fejlettsége még nem teszi lehetővé, hogy indulataikat szavakba öntsék. Ehelyett a földre vetik magukat, rugdosnak, dobálnak, esetleg saját hajukat tépik, vagy addig nem vesznek levegőt, amíg teljesen el nem kékülnek. A nagyobb gyerekek a sírás helyett inkább szitkozódnak, fenyegetőznek, vagy játékaikat összetörik, földhöz vágják. A felnőttek az ilyen viselkedést rendszerint céltudatos erőszakosságnak, manipulációnak tartják, és maguk is igencsak dühbe gurulnak. Pedig a kisgyerek nem azért válaszol szinte minden csalódásra és a korlátozásra hisztivel, mert annyira önző és elkényeztetett, hanem azért, mert még nincsenek meg a megfelelő eszközei érzéseinek és vágyainak kifejezésére. Nem arra van tehát szüksége, hogy fékevesztett haragja miatt megszégyenítsék, hanem arra, hogy segítsenek neki megnyugodni, és érzéseit árnyaltabban kifejezni. A haragos érzések kezelését ugyanúgy tőlünk, felnőttektől fogja megtanulni, mint annyi minden mást az életben. Meg kell tanítanunk neki, hogy nem azzal van a baj, hogy néha kijön a sodrából, hiszen ez bárkivel előfordulhat, hanem azzal, ha ilyenkor illetlenül, durván vagy bántóan viselkedik. 
