Egy kisgyermek születése rengeteg változást hoz életünkbe. Mi tagadás, sokszor nézőpon-tunkat megváltoztatja, az édesanyák más érzelmi töltettel közelítenek meg dolgokat, miután átestek az anyává válás csodálatos eseményén. Aztán szépen, annak rendje, módja szerint jönnek a hétköznapok. A mindennapi gondokkal, eseményekkel. A megváltozott felállításban sokszor azt sem tudják a szülők, hol a fejük. Rovatunk csupán gondolatot igyekszik ébreszteni, nevelési kérdésekben próbál egyfajta meglátást, megközelítést bemutatni.
A gyermekvállalás igen komoly feladat, bár sok esetben nem előzi meg különösebb tervezés. Nos, ez talán nem is jelent akkora problémát, ugyanis elődeink sem végeztek a gyermekvállalást megelőzően eszmefuttatásokat, és ennek ellenére eredményesen nevelték fel gyermekeiket. Vajon miben is rejlett az ő sikerük? Miért van az, hogy napjainkban, amikor a körülmények sokkal kedvezőbbek a gyermekvállalásra, egyre többen mondanak nemet, vagy beérik az egy gyermekkel, határozottan állítják, hogy az egy is bőven elég? Miért érzi azt sokszor egy édesanya, hogy tehetetlen gyermekével szemben?
Nos, a kérdések sorát lehetne folytatni. Azonban lássuk csak tényleg, miben is rejlett az elődök sikere? A többgenerációs együttélés egyik előnye volt, hogy mindenki besegített egy kicsit a gyermeknevelésbe, a fiatal anyukát rögtön segítették tanácsokkal is. Ettől biztonságban érezte magát elsősorban az édesanya, és természetesen a kisbabának is meghatározta az állapotát a nyugodtság, a biztonság, ami körülvette. Ezzel szemben manapság rengeteg információhoz fér hozzá egy édesanya, és sok esetben a bőség zavarában nem sikerül kiválasztania a neki megfelelő irányzatot, állandó kétségek közt vergődik, vajon nem teszek-e rosszat, ha így vagy úgy foglalkozom a gyermekemmel, és a végeredmény az, hogy mindenki feszült, a gyerek is ráhangolódik erre a feszültségre és sírással, hisztivel próbálja tudtunkra adni, hogy ez az állapot nem jó. A bizonytalanság adta nehézségek miatt fáradt az anya, úgy érzi, az ő gyerekén semmi nem tud változtatni. Panaszkodik, ha a gyerekét okolja, akkor lelkiismeret-furdalása van, és egy zsákutcában telnek a mindennapok. Ilyenkor érzik azt az édesanyák, ki kell mozdulniuk, valahol más helyen kell a sikerélményüket megalapozzák, mert a gyermeknevelés terén nem jutottak eredményre.
Sajnos, ez esetben a gyerek egy lehetetlen állapot „áldozata”. Az idő múltával megjelennek a rossz viselkedésformák, felvesz rossz szokásokat, ha nem tudott kialakulni egy napirend, akkor fennáll annak a lehetősége is, hogy gyakran fáradt a gyerek, ilyenkor nehezen kezelhető. Az, ami a várandósság ideje alatt olyan szépnek látszott bizony eltorzulhat, és állandó kérdések közt vergődik az édesanya. Mindeddig csupán az édesanyát említettem, nem véletlenül, ugyanis főként a kezdeti időszakban az ő kezében van minden eszköz, amivel a nyugodt légkört tudja a kisbabára árasztani. Az apa is mindvégig ott kell legyen természetesen, neki talán abban van kezdetben nagy szerepe, hogy az anya lelki egyensúlyát segítse, fenntartsa.
Ugyan a veleszületett adottságok is nagyon beleszólnak a helyzet alakulásába, azonban az biztos, minden kisgyermeknek szüksége van kiegyensúlyozott alvásra, étkeztetésre, napirendre. A kapott információk közül válasszuk ki azt, ami elképzelésünkhöz a leginkább közeláll, és amit teszünk, meggyőződéssel tegyük. Ha van bizonyosság, majdnem garantált a biztonság! Próbáljunk odafigyelni az ösztönös jelzéseinkre is, mert sokszor, ha eszerint cselekszünk felér bármilyen tudományossággal. És akkor talán nem kell úgy vélekedjünk életünk legcsodálatosabb időszakáról, hogy borzalmas volt! Kívánom, legyen nyugodt az együttlétük gyermekükkel!
Antal Kinga |
Archívum 
