Meghitt, szeretetteli karácsonyt, és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk egymásnak, és legtöbbünk esetében nem is csak puszta formaságról van szó; tényleg hisszük, hogy mindez lehetséges. Nem mindenki ilyen bizakodó azonban az évvégi ünnepeket illetően. Sokak számára a karácsony, vagy a szilveszter az év legszomorúbb, legfájdalmasabb időszaka, amikor a magány, a sikertelenség és a családtagok közti feszültség sokkal szembeötlőbb, mint az év többi napjain.
Mindannyian annyira vártuk már, hogy egy kicsit otthon lehessünk, és néhány napot, kellemes estét családunk és barátaink körében tölthessünk. A telefonos lelki segély vonalak és a krízis ambulanciák forgalma mindig jelentősen megnő az évnek ebben az időszakában: mindig vannak olyanok, akiket annyira megviselnek az ünnepek, hogy még az öngyilkossággal is megpróbálkoznak. Egy amerikai felmérés szerint az emberek 32 százalékánál negatív érzések is társulnak a karácsonyhoz, 22 százalék kifejezetten szorong az ünnepek miatt, a megkérdezettek 7 százaléka pedig súlyos depresszióba esik az ünnepek alatt. 10 emberből csupán 5 vallja, hogy szereti a karácsonyt, míg minden tizedik személy utálja az évvégi ünnepeket. Nem csoda tehát, hogy van olyan telefonos segélyszolgálat, amely percenként 3 hívást is kap szenteste és szilveszterkor. Kik azok, akik különösen veszélyeztetettek? Mivel a karácsony a családi béke és a szeretet ünnepe, a szilveszter pedig a vidám baráti társaságoké, elsősorban azok viselik rosszul ezeket az ünnepeket, akik ebben a két dologban hiányt szenvednek. A szétesett, vagy válófélben lévő családok gyermekei számára a gyertyagyújtás és az ajándékozás örömét elronthatja, ha csak az egyik szülőjük van jelen, vagy, ha mindketten ott vannak ugyan, de végig veszekedik az estét. A kényszeredett protokoll látogatásokat és a semmitmondó, őszintétlen családi bájcsevelyt a kamaszok különösen roszszul viselik. Nehezebben kezelhető, mégis szerencsésebb helyzet az, ha a tinédzser lázad az efféle szituációk ellen, és szemtelenül viselkedik vagy egyszerûen nem is hajlandó résztvenni az eseményen. Vannak azonban olyanok is, akiket a szeretet ünnepén tapasztalt képmutatás és gyûlölködés jobban megvisel. Nemcsak az adhat okot aggodalomra, ha gyermekünk szótlan, szomorú, visszahúzódó vagy irritált. Ezek a jelek kétségkívül depressziós érzésekre utalnak, de túlzott, már-már erőltetett jókedv, és az ünnepek alatti dínom-dánom alatt talán kevésbé feltûnő túlzott evés és alkoholfogyasztás is utalhat arra, hogy gyermekünk bajban van.
Nem csak a problémás családoknak lehet azonban szomorú, vagy nehéz a karácsonyi együttlét. Az elhunyt nagymama nélküli első karácsony, vagy a munkáját frissen elvesztett apával töltött szilveszter este is felkavaró, vagy nyomasztó élmény lehet. Sokszor azonban ennél jóval kevesebb is elég, egy kiadós ünnepek utáni depresszióhoz. Néha annyira sokat várunk a karácsonytól és a szilvesztertől, annyira tökéletesnek képzeljük el, és annyira kifárasztjuk magunkat az előkészületekkel, hogy végül már nincs bennünk elég erő és rugalmasság, hogy annak örüljünk, amilyenre az alkalom végülis sikeredik. Az ünnepek alatt ráadásul szinte kötelezve vagyunk rá, hogy a családunkkal töltsük az időt, akármilyen rosszban vagyunk is velük. A mozik, színházak, szórakozóhelyek zárva vannak, és a barátok is kevésbé elérhetők, így a depressziós ember elszigeteltsége még nagyobbnak tûnik. Hogyan viselhetjük el mégis a nem annyira kellemes és boldog ünnepeket? Legyünk őszinték, engedjük meg magunknak vagy szeretteinknek, hogy boldogtalannak vagy meg nem értettnek érezzék magukat a szeretet ünnepén. Ha nemrég vesztettük el egy szerettünket, vagy súlyos beteg van a családban, ne tervezzünk táncos-zenés estét, „mert az majd elfeledteti a bánatunk“. Ha kamasz gyermekünket éppen szerelmi csalódás érte, lehet, hogy a nagymama által horgolt gyönyörû kardigán sem tudja majd maradéktalanul feldobni. Ne gondoljuk, hogy hálátlan, ha nem tapsikol egész este örömében. És ne mondjuk neki, hogy ne rontsa el mások kedvét is a savanyú ábrázatával. Inkább hallgassuk meg, miért nehéz most neki. Néha az együttérzés a legnagyobb segítség.
Forrás: sulinet.hu
|
