Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt; ráadásul még azt is megfogadta, hogy sohasem veri meg. A menyecske sohasem dolgozott, hanem csak járt házról házra pletykálkodni s egyéb hitvány dolgot mûvelni. Nem verte meg az ura egyszer sem.
Hanem egyszer egy reggel, mikor dologra ment, így szólott a macskához:
– Azt parancsolom neked, te macska, hogy míg én oda leszek, te mindent dolgozz, amit kell! A házat szépen kitakarítsd, délre ételt készíts, s még egy orsó fonalat is fonj, mert ha nem, mikor hazajövök, úgy megverlek, hogy megemlegeted!
A macska a tûzhelyen szunyókált, jámboran végighallgatta a beszédet. De az asszony azt gondolta magában, hogy: „Ez az én emberem megbolondult!“
S azt mondja:
– Kelmed, uram, miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni!
– Tud, nem tud, nekem mindegy, feleség – azt mondja az ember –, nekem nincsen más, akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi, meglásd, úgy megverem, hogy sokért elkerülte volna!
Avval ment a dolgára. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát:
– Dolgozz, macska, mert megver az uram!
De a macska nem dolgozott. Elment az asszony több házhoz, s mikor hazament, a macska akkor is szunyókált, s a tûz is kialudt. Ismét mondta:
– Szítsd fel a tüzet, s dolgozz, macska, mert ma megverődöl!
De a macska nem dolgozott.
Hazajön a gazda, széjjelnéz, s hát minden rosszul van. Előrántja a macskát, felköti a felesége hátára, s addig veri, míg a felesége imádkozni nem kezd:
– Ne üsse többet azt a macskát, nem hibás az, nem tud az azokhoz a dolgokhoz!
– Fogadod hát, hogy helyette mindent véghezviszel? – kérdi az ura.
– Véghezviszek még többet is, mint amennyit kelmed neki parancsolt, csak ne üsse többet szegényt! – felelé az asszony.
A menyecske hazafutott az anyjához, elpanaszolta a dolgot, s azt mondta:
– Felfogadtam, hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok, csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül.
Hozzászólott az apja is:
– Ha felfogadtad, tedd is meg! Mert ha nem, a macska holnap is megverődik!
S evvel hazaküldte az urához.
Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának, mit tegyen. De a macska most sem tett semmit. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. Az ifjú asszony akkor is hazafutott panaszra, de az apja úgy visszakergette, hogy a lába sem érte a földet.
Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot. A macska már végighallgatni sem tudta, úgy meg volt ijedve. De hát most sem dolgozott semmit. Hanem most mindent eligazított helyette az ifjasszony. Most nem felejtette el, hogy mit fogadott volt: tüzet tett, vizet hozott, ételt készített, sepergetett. Elvégzett mindent, amit kellett. Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán; azon, hogy amikor az ura azt veri, kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. Meg azon, hogy a kétrétû ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel.
Mikor az ura hazajött, hát minden jól van! Mondogatja is az ember:
– Ne félj, macska, most nem bántalak!
Az asszony örömmel terítette meg az asztalt; az ennivalót megcsinálta, az ura elé tette; jóllaktak, jókedvvel. Azután mindennap úgy volt: a macska nem verődött meg, s a menyecskéből olyan gazdaszszony lett, hogy ugyan helyde!
|
