|
Ízeire szedjük a Progym piros-fehér alakulatát: Civil beszélgetések keményfiúkkal |
|
|
|
2010. február 08. hétfő 10:46 |
A hetes – Bálint LórándOrszágszinten az egyik leggyorsabb játékos és csuklólövései bivalyerősek. A Progymnál csatárposzton szerepel, de a válogatottban játszott már hátvédként is. Szabadidejében lovával fuvarosként dolgozik.
 Bálint Lóránd
– Nem volt nehéz. Miután hazajöttem, néhány edzés után következett a két galaci mérkőzés. Ide el sem akartam menni, nem éreztem még magamat teljesen felkészülve. Szabi és Jani győztek meg, hogy mégis utazzak el, ha néhány csere idejére is, de hasznára lehetek a csapatnak. Végülis könnyű meccsek lettek, sikerült nyerni. (Többek közt Bálint Lóri fontos góljával. – a szerk. ) Az is szerencse volt, hogy nem volt túl sűrű a program, nagy távolságok voltak a találkozók között, így könnyebben mehetett a beilleszkedés, és a formába lendülés.
– A tavaly óta igencsak kicserélődött a keret, huszonnégy évesen te vagy az egyik „veterán” a csapatban. Hogyan látod, ha ebben a szezonban nem is, de hosszú távon mire számíthatunk? Lehet-e ütőképes együttes a mostani tizenéves fiatalokból?
– Lehet. Persze. Csak ehhez az is kell, hogy odategyék magukat, s mindent beleadjanak az edzéseken és a meccseken egyaránt.
– Miért, nem így tesznek?
– Vannak egyesek, akik nem dolgoznak elég keményen. A többség természetesen rendesen edz, de vannak, akik trehányak. Tisztelet a kivételeknek, de vannak, akik nem veszik eléggé komolyan a hokit. Persze, a haladás nem csak a fiatalokon múlik. Több pénz is kellene, hogy megérje itthon hokizni, esetleg haza lehessen hívni a gyergyóiakat.
– Az utóbbi években sok változáson átment a csapat. Volt fent, most éppen lent van. Te személy szerint mire számítasz, mi következik még?
– Hát, most semmi különösebbre nem számítok. Hosszú távon persze jó lenne előbbre lépni, hogy jobb legyen a csapat, és ez az eredményeken is látszódjon. Ez az idény már eltelik így, a célkitűzés, a negyedik hely már megvan, de szeretnénk még meglepetéseket szerezni. A csapat mindent megtesz majd a sikerért, de ez nem csak rajtunk múlik.
– Tegyük egy kicsit félre a hokit. Mivel töltöd a szabadidődet, mi jelent számodra kikapcsolódást?
– Nem titok, mindenki tudja, lóval, szekérrel dolgozom, fuvarozok, de disznóvágásokat is vállalok. A kikapcsolódás pedig jó kérdés, arra nem sok időm jut. Általában a haverokkal töltjük az időt.
– S amikor a haverokkal vagy, beszélgettek, gondolom szóba kerül a jégkorong is. Mit tapasztalsz, az emberek mennyire látják tisztán a Progym, a gyergyói hoki helyzetét?
– Van, aki tisztában van vele, reálisan látja a dolgokat. Mások viszont azt hiszik, értenek a hokihoz, de közben igazából fogalmuk sincs róla. Van, aki jót, más rosszat lát a meccseken. Néha óriási marhaságokat képesek mondani. Mostanában az a szokás, hogy kritizálják, szidják az idősebb játékosokat. Igaz, hogy fiatal a csapat többsége, de az idősek pont úgy hozzáteszik a magukét a játékhoz, mint a fiatalok, és ezt meg kellene becsülni.
– Üzennél valamit a nézőknek?
– Hiányzik az a régi szurkolás. Sajnos, azt hiszem, azt nem is hozza már vissza semmi. Idén egyszer sem hallottam, hogy hajrá Progym...
A 11-es, Basilidesz László
– Lassan két éve vagy itthon, bejött a számításod?
– Amikor hazakerültem, sajnos egyáltalán nem. Alighogy edzésbe álltam itt a Progymnál, következett egy sérülés, ami miatt kimaradtam. Ez nagy csalódás volt. Nem segíthettem a csapatot úgy, ahogyan szerettem volna. A vezetőség is csalódott bennem. Nem tehetek róla. Ha az idei idényről beszélünk, akkor más a helyzet. Ezzel a csapattal, ezzel a kerettel erre lehetett számítani, semmi negatívot nem tudok mondani.
– Mit gondoltál, mit tudsz itthon megvalósítani, amikor úgy döntöttél, hogy otthagyod a Steauát, és hazajössz Gyergyóba?
– Nos, amilyen csapat volt a tavaly nyáron, amilyen játékosok voltak itt, úgy gondoltam, nagyon nagy eredményeket tudunk elérni. Egy olyan csapattal nagy sikereket lehetett volna elérni. Döntőbejutásra számítottam. Ez lett volna az álmom. Gyergyóval döntőbe kerülni, és meg is nyerni. De sajnos a sérülés miatt nem tudtam segíteni a csapatot. El kell mondjam azt is, hogy Bukarestben nem láttam már jövőt. Nem volt lehetőség arra, hogy ott éljek. Máshová pedig nem akartam menni, csak ide, haza. Csalódások persze értek Bukarestben is, itthon is, ez természetes, sehol sem nagyon könnyű. Mindenesetre most megpróbálom Gyergyóban megtalálni a helyemet.
– A jégkorongozáson kívül van még egy munkahelyed, a polgármesteri hivatalon belül a polgárvédelemnél dolgozol. Megszoktad ezt az életvitelt?
– Most kezdem megszokni. Az elején fura volt, irodai munkával korábban nem foglalkoztam. Egész életemet a pályán töltöttem. A változtatás, hogy teljesen más dolgokkal is foglalkoznom kell, furcsa. De most kezdek belejönni, s azt hiszem, meg is fogom szeretni ezt a munkát.
– A munkán és a hokin kívül még miről szól az életed? Mivel foglalkozol szabadidődben, hogyan kapcsolódsz ki?
– Nagyon nincs szabadidőm. De a kikapcsolódás, az mindig a zene. Az Iron Maiden, a gitározás. Nagyon szeretek gitározni. Azt nem mondom, hogy tudok is, de próbálkozok – mondja nevetve. – Nemrégiben a Szilágyi vendéglőben volt is egy koncertünk a rockkarácsonyon. Életem első koncertje volt, basszusgitáron játszottam. Feldolgozásokat adtunk elő. Amikor zenélek, az egy más világ, teljesen ki tudok kapcsolódni. Nincs szó ilyenkor se a hokiról, se magánéleti gondokról, se munkáról, se pénzről…
– Miért pont az Iron Maiden?
– Először a zenéjük fogott meg, másodsorban pedig a kitartásuk. Mindig hűek maradtak a saját stílusukhoz, a rajongóikhoz, és mindig állják a szavukat. Nem úgy, mint például a Metallica, akik 1990-ig egy stílust játszottak, aztán később hátat fordítottak a régi rajongóknak, és teljesen másképp zenéltek. Ahogy Steve Harris, a példaképem, a Maiden alapítója és vezére vezeti a zenekart, úgy kellene vezetni országot, mindent, és minden jól működne. Nem dől be a minden oldalról jövő csábításoknak, hanem tűzön-vízen keresztül kitart az egyenes út mellett.
– Ha már példaképnél tartunk, van, akire felnézel a hokiban?
– Jaromir Jagr. Mindig ő volt. Maga a stílusa, az ereje, a gyorsasága, gólerőssége, passzai, mint ember. Hatalmas sztár és mégis önmaga tudott maradni. Soha botrányairól nem hallottunk, ellentétben sok más sztárral.
– Beszéljünk a hokiról is egy kicsit. Játszottál itthon Gyergyóban, majd közel tíz évet a Steauánál, és most megint itthon. Össze tudod hasonlítani. Hol tapasztaltad a legjobb csapatszellemet?
– Az igazi itthon volt, amikor kezdtük, amikor elértük az első sikereket. Olyan volt, mintha testvérek lettünk volna. Ez volt a Steauánál is sokáig, amíg voltak eredmények. Amikor azok kezdtek elmaradni, akkor a hangulat, a közösség is megváltozott, pedig szerintem ez fordítva is érvényes. Ahol nincs összetartó csapatszellem, ott eredmény sincs. Ha itt Gyergyóban is megmaradt volna a régi csapatszellem, nem lett volna széthúzás, akkor biztos, hogy nem itt tartanánk. A csapatszellem azonban nemcsak a játékosokat jelenti. Idetartozik az edző, a vezetőség is.
– A mai fiatal csapat mire lehet képes?
– Ha a csapat mellé állnak, és egyben tudják tartani, akkor lesznek eredmények. Fiatalok és fejlődőképesek. De ugyanaz kell, mint a régi együttesnél. Hazahozni a tapasztaltabb játékosokat, és légiósok is kellenek, akik hokit tanítanak, és pozitív hozzáállást mutatnak.
– Üzennél valamit a nézőknek…?
– Az emberek itt Gyergyóban nagyon sokat elvárnak, de arról fogalmuk sincs, hogy milyen nehézségekkel küzd a csapat évek óta. Amióta 1996-ban újraindult a hoki, több nagy fellángolás volt, amikor beindult a csapat, megtelt a pálya. Aztán mindig jött valami törés, és a láng kialudt. Ezekből a fellángolásokból kellene nagy tüzet csiholni, hogy sokáig égjen.
A nagy 1-es – Molnár Szabolcs Molnár Szabolcs
– Létezik egy furcsa jelenség a gyergyói csapatnál. Azok a játékosok, akik megnősültek, nagyon rövid idő alatt abbahagyták az aktív játékot. Te több éve házas vagy, és szerencsére semmi nem változott, itt állsz a Progym kapujában. Minek köszönhető ez?
– Érdekes kérdés, igazából azt nem tudom, hogy a többiek milyen okok miatt hagyták abba. Nem gondolkoztam ezen soha. Az, hogy családom van, semmiképpen nem jelent nehézséget a pályán, s otthon sincs gond abból, hogy hokizok. Sőt, úgy érzem, a családom, a feleségem mindenben támogat, próbál segíteni, ha kell. Soha nem célzott arra, hogy abba kellene hagyni, remélem, nem is fog.
– Két kisfiad van. Szeretnéd, ha követnék a példádat?
– Hát… A nagyobbik, négy és fél éves, már rendszeresen jár edzésekre, a kisebbik pedig, aki két éves, most kezdett korcsolyázni. Szeretném, persze, hogyha ők is hokiznának, de az még messze van. Mindenképpen a jégre állítom őket. Egyelőre szokják a korcsolyázást, a többi majd kiderül.
– Ebben az idényben nemcsak kapusként, hanem edzőként is teljesítesz. Hogyan érzed magad ebben a szerepkörben?
– Elég bonyolult egyszerre a kettővel foglalkozni. Kihívás, próbatétel, hiszen ilyen még nem volt. Más. Játékosként teljesen másként látja az ember a játékot, mint edzőként. Azt nem mi kell eldöntsük, hogy mire vagyunk képesek edzőként, de egyáltalán nem mondanék nemet, ha hosszú távon kellene edzősködnöm. Gyergyóújfaluban gyerekcsapatot kezdtem el vezetni.
– Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltad, hogy vége, nem bírod tovább, és abbahagyod az egészet?
– Tudtuk, hogy minek vágunk neki, hogy mire van esélyünk. A cél az volt, hogy a Sportult és Galacot megverjük. Ez sikerült is. Hogy meglepetéseket szerezni nem tudtunk... hát, ez a realitás. Talán egy mérkőzésen meglephetjük az ellenfeleket – Brassóról beszélek –, megtörténhet, de ígérni nem tudjuk.
– Azt mondják, a Progymnál sosem volt még olyan jó csapatszellem, mint most...
– Ezt én is így látom. Nagyon rég volt még ilyen. Az idegenhozás korábban felbolygatta a csapatszellemet, a külföldiektől várta mindenki az eredményt, vagy az edző is kívülről jött, nem tudtunk úgy kommunikálni vele, ahogy kellett volna... Most mindenki gyergyói, a játékosok ismernek, közvetlenek vagyunk egymással, el merik mondani, amit éreznek, gondolnak. Talán ezért van ez.
– Bőven túllépted már a harmincat, több csapat is szívesen látna kapuja előtt. Mégis maradtál. Mit szeretnél még elérni a jégkorongozás terén?
– Abbahagyni még semmiképpen sem akarom, de persze ez az egészségemtől is függ. Az idény elején volt egy térdsérülésem, és még mindig nem gyógyultam ki belőle teljesen. Máshová pedig nem igazolnék. Már évekkel ezelőtt kijelentettem, hogy nem megyek sehová Gyergyóból. Itt van a családom, közel szeretnék lenni hozzájuk. Ha el kellene menjek innen, akkor inkább abbahagynám.
– Üzennél valamit a nézőknek?
– Ha tényleg kijönnek mérkőzésekre, akkor próbálják meg biztatni a csapatot. Olyan amilyen, de legalább működik a hoki Gyergyóban. Jó lenne, ha ők is segítenék.
|
|
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
|
|
Mosolyszüret |
Az agresszív kismalac meglát az erdôben egy hangyát.
– Mit csinálsz hangya?
– Megyek haza.
Az agresszív kismalac eltapossa a hangyát.
– Csak mentél!
|
|
adja fel itt, MOST!
!
Hivatásos kéményseprő központi fűtés(cső), fás és gázas kémények
seprését, szellőzőlyukak takarítását vállalja magánszemélyeknek 
