*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Ízeire szedjük a Progym piros-fehér alakulatát: Civil beszélgetések keményfiúkkal (8.)
2010. március 29. hétfő 08:10
Csiki Csaba, a játékos-edző
– Minden idény végén ki szoktad jelenteni, hogy ez volt az utolsó, abba hagyod a hokit. Ez így volt tavaly márciusban is, aztán mégis maradtál. Mi vett rá, hogy folytasd?
– Ezeket a kijelentéseket a fáradtság okozza. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy kész, elég volt, nem folytatja tovább. Jöttek a csalódások is, egy időre elegem lett mindenből. Aztán kipihentem magam, és bevállaltam még egy idényt. Persze sokat számított az is, hogy jött a felkérés a vezetőség részéről, és kipróbálhattam magamat egy új szerepben is, mint edző-játékos.
– Milyen csalódásokra gondolsz?
– Most elsősorban arra, ami itt, a hazai hoki körül folyik jégkorong-szövetségi szinten. Ha megjelenik egy új csapat, azt segítik. Néhány éve ez így volt a HC Csíkszeredánál, most Brassó a kedvenc. Minket persze senki sem támogat. Amikor esélyünk lenne egy meccset megnyerni, akkor ellenünk, a kedvenc csapatnak fújnak a bírók.
– Molnár Szabival közösen edzőként is irányítottátok a Progymot az elmúlt idényben. Amikor elvállaltad, mit tűztél ki célul magadnak és a csapatnak?
–Elsősorban, hogy a vezetőség elvárását, vagyis a négy közé kerülést teljesíteni kell. A másik az lett volna, hogy Brassót 1-2 meccsen legyőzzük. Ez nem sikerült, de közel jártunk hozzá. A 12 meccsből, amit játszottunk kb. hatszor szoros volt az eredmény, többször is egy góllal kaptunk ki, lett volna lehetőség nyerni. Valami azonban nem engedte, a tapasztalatlanság miatt az utolsó percekben nem tudtunk gólokat lőni. A negyedik hely végül is reális, ennél többet nem igazán érhettünk volna el. Sőt, jónak számít ahhoz képest, hogy tavaly, az idény elején sokan azt mondták, hogy hatodikok leszünk. Ezek után Galac csak egy pontot tudott elvenni tőlünk, a Sportult pedig mind a négyszer simán vertük.
– Vasárnap leszállt a csapat…
– Igen, le kellett szálljunk a jégről. De miért van az, hogy mindenki erről a meccsről beszél, és nem kerül szóba a pénteki találkozó? Nem szoktam ilyeneket mondani, de most muszáj, szándékos csalással, bírói segítséggel vertek meg. A bíró tisztában volt azzal, hogy az a bizonyos két perc át fog menni a hosszabbításba is, és akkor 3 játékossal a 4 ellen nem fogjuk tudni kivédekezni. Ezek után a brassóiak azt nyilatkozzák, hogy nem értik, miért szálltunk le, ez egy férfias sport. Ez igaz, benne van egy verekedés, test-test elleni játék. De ami Brassóban történt, vagyis hogy a közel kétméteres játékos szántszándékkal az egyik legkisebbnek úgy beleüti a fejét a plexibe, hogy szerencsétlen azt sem tudja, hol van, ráadásul ugyanaz az ember a folyosón Székely Lacika hátára akkorát üt a bottal, hogy ha nem szólnak, akkor a feje biztos betört volna… Húsz centis kék csík látszik a lapockáján. Ezek után ne kérdezzék, hogy miért szálltunk le. Amíg nem vezettek 3-0-ra, addig semmi gond nem volt, de amint látták, hogy nyertek, csak azzal foglalkoztak, hogy elkapják valahol a fiatalokat, megtörjék őket, hogy jövőre is féljenek. Én úgy gondolom, a játékosok testi épsége a legfontosabb. Főként, hogy 17-18 évesekről van szó, egy sérülés a karrierjük végét is jelenthette volna. Fennállt a veszély, hogy bajuk eshet. Már pénteken hallatszottak a fenyegetések, hogy „jössz Brassóba, és ott eltöröm a kezedet”. Ilyeneket mondtak a nézőknek is, amikor szálltak fel a buszra. Mi egyáltalán nem erre készültünk. Azt gondoltuk, a meccs lejár, felállunk az érmek átadásánál, gratulálunk nekik, de ez nem valósulhatott meg.
– Milyen érzés volt a Progym edzőjének lenni?
– Jó, de nem volt könnyű. Lehokiztam harmincakárhány évet, és mindig azt gondoltam, hogy az edzőnek könnyű a dolga. Elmagyarázza a csapatnak, hogy mi a feladat, és aztán megfújja a sípot. A játékosoknak tenni kell, amit ő mondott. Most már tudom, hogy ez nem így van. Észnél kell lenni. Kiesik egy ember a sorból, meg kell gondolni, hogy kivel lehet pótolni, minden csapat ellen más taktikával kell a jégre állni, sok-sok ága-boga van a dolognak. S nekünk Szabival még játszani is kellett. Persze, mi is a jégen vagyunk, emberek vagyunk, mi is hibázunk, ugyanazért a hibáért pedig rá kell szólni a játékosra. Mi mindig elismertük, ki is emeltük, ha mi rontottunk. De hál’ istennek gond nem volt a csapaton belül. Amióta itthon vagyok Gyergyóban, ilyen közösség, családias hangulat még nem volt a Progym öltözőjében, mint most. Arra nem volt sok idő, hogy meccs közben megbeszéljük a taktikát, de ezt mindig előzőleg az öltözőben igyekeztünk végigtárgyalni. Volt olyan, hogy egyfajta taktikával kezdtünk neki egy meccsnek, ami nem vált be, s változtatni kellett. Ezt a szünetben próbáltuk megbeszélni. Egyedül a Sportklub ellen nem tudtuk, hogy mit lehetne tenni. Gyorsabbak voltak, lehokiztak minket. Hiába próbáltunk meg védekező taktikával játszani, lőtték a gólokat. Tőlük a fiatalok jobban megijedtek, mint a többi csapattól. A Steauával többször sikerült jót játszani. Most itt a kisdöntőben, Brassóval is védekezve kezdtük az első meccsen. Nem vált be. Átálltunk letámadásra, és ezzel nagyon közel kerültünk, hogy legyőzzük őket.
– Mit jelentett volna, ha most, itt a play-offban sikerül nyerni Brassó ellen egy meccset?
– A végelszámolásnál lényegében semmit, de önbizalom szempontjából annál többet. A fiataloknak ez nagyon fontos, a tapasztalat mellett az önbizalom is nagyon kell, hogy érezzék, mire lehetnek képesek. Ha kikap a csapat 8-10 góllal, az nemcsak őket, hanem a hozzám hasonló idősebbeket is a padlóra teszi. Kell a sikerélmény..
– Megint idény vége van. Most mi jár a fejedben?
– Erre most nem tudok válaszolni. Hosszú volt ez az időszak, jelenleg csak a pihenésre tudok gondolni. Nem az én dolgom a jövőről beszélni, egyelőre most még két hétig van jég, azalatt levezető edzések lesznek, majd jön egy hónap szabadság, amikor kipihenhetjük magunkat. Augusztusban 39 éves leszek, fizikailag úgy érzem, képes leszek még egy vagy két idényt bevállalni. A jégkorong az életem. Amikor olyanokat mondok, hogy na vége, abbahagyom, az a fizikai és a mentális fáradtság miatt van. De aztán jön a tavasz, a pihenés, átgondolom az egész elmúlt idényt. Jön a nyári felkészülés. Addigra feltöltődik az ember, teljesen másképp lát mindent, mint márciusban. Most azt mondanám, hogy egy nagyon jó, kilenchetes alapozás, nyári erőfelkészítő, ha lesz, akkor még egy, talán két idényt végig tudok csinálni. Amikor hazajöttem, viccesen mondogattam, hogy én leszek a legidősebb játékos, aki abbahagyja. Most még négyen vannak előttem. Geru, Andrei Nutu, Nicolescu és Radu Viorel, na és Kozuch, a Sportklub kapusa. Persze csak vicc, hogy őket akarnám túlélni, de szeretnék még 1-2 sérülésmentes szezont.
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr: – Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás? – kérdi románul. Mire János: – Mi nem tudni. Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi: – Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot! – Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!
