Magán jellegu apróhirdetését adja fel itt, MOST! Segítünk Tamáskának! Látogatóban a Gáll családnál
Mix-FM Rádió - Hallgass!

Új Kelet
Hírdetés
Az olvasható hetilap
Bejelentkezés | Regisztráció
Hargita megye • 2012. február 2-8. • XV. évf. 5. szám
2012. február 12., vasárnap - Lívia, Lídia
Címlap arrow Sport plusz arrow Ízeire szedjük a Progym piros-fehér alakulatát: Civil beszélgetések keményfiúkkal (2.)
Nyomtatott FRISS
Nyomtatott friss
Címlap
Hírek
Ez van!
Nyilvánosság
Első kézből
Hölgyválasz
Csatangoló
APRÓHIRDETÉSEK
Aktuális
Örömhír
Dokumentum
Esemény
Közlendő
Kuriózum
Beszámoló
Szabad-tér
Sport plusz
Rendezvény
Exkluzív
Időszerű
ÚK töprengő
Riport
Olvasmány
Interjú
Záróra
Bejelentkezés






Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Valuta árfolyam
Valuta árfolyam
A Román Nemzeti Bank devizaárfolyamai
2010. február 12.
EUREUR4.3529
HUF100 HUF1.4887
USDUSD3.2831
XAUXAU181.2627
Számláló
Tagok: 3815
Cikkek: 16922
Látogatók: 15328317
Jelenleg 34 vendég olvas minket
Hargita megye honlapja
Hargita megye honlapja

Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu

Csomafalva
Gyergyócsomafalva

Gyergyóditró
Gyergyóditró

Maroshévíz

Gyergyóremete
Gyergyóremete

Gyergyóújfalu
Gyergyóújfalu

Gyergyószárhegy

Gyergyószentmiklós
Gyergyószentmiklós

Erdélyi Top 10 - web statisztika, látogatottság mérés


Ízeire szedjük a Progym piros-fehér alakulatát: Civil beszélgetések keményfiúkkal (2.) Nyomtatás E-mail
2010. február 15. hétfő 07:57

A 4-es, vagyis a kapitány Nagy Levente

Nagy Levente
Nagy Levente
– Idéntől te vagy a Progym csapatkapitánya. Mit jelent számodra ez a feladat?
– Nem ért meglepetésként, amikor felkértek, hogy vállaljam el a csapatkapitányságot. Már a nyár óta célozgattak rá. Össze kell tartani a csapatot, ami nem nehéz, fiatal, összetartó a társaság. Lényegében a csapatkapitányi szerep semmi olyannal nem jár, ami nehezemre esne. Persze számít azért a C betű, hiszen valamilyen szinten példát is kell mutatni a többieknek. Jégen is, viselkedésben is, az öltözőben is...

– Tavaly óta kicserélődött a csapat. A saját elvárásaidhoz képest, hogy halad ez az együttes?
– Szerintem jól. Az első négy közé bejutottunk, viszonylag simán, a célt tehát teljesítettük. Pihenni nem lehet most sem, készülünk a következő kihívásokra. Van még hátra körülbelül 12 meccs. Reálisan nézve, az ellenfelek – vagyis Brassó, akivel össze fogunk kerülni a harmadik helyért – jobbak, mint mi. Egyénileg is, csapatként is. Meglepetések már történtek nemegyszer. Semmit nem lehet elkiabálni.

– Tegyük fel, hogy jövőre is ez a csapat, ez a keret vág neki az idénynek. Várható fejlődés?
– Szerintem igen. Ehhez azonban együtt kellene tartani ezeket a fiatalokat. Én tíz éve, 2000-től vagyok tagja a Progym felnőttcsapatának, sajnos az a tapasztalatom, hogy eddig nem tudták itthon tartani a játékosokat. A tehetségesebbje örökké elment. Ha itt tudnak maradni, és eltelik 2-3 év, akkor biztosan lesz eredmény is...

– Miért mennek el máshová a gyergyói hokisták?
– Legtöbben az anyagi biztonság kedvéért. Lehet, hogy máshol sem kapnak többet, mint itthon, de a biztonság mégis nagyobb. Aki pedig a hokiban szeretné megteremteni a jövőjét, szívesebben játszik nagyobb csapatokban, ahol nagyobb az esély a sikerre, és persze az ezzel járó pénzre is.

– Te maradtál, annak ellenére, hogy téged is értek keserűségek itt a Progymnál.
– Maradtam, mert szeretem itt. Persze vannak pillanatok, amikor az ember otthagyná az egészet, vagy legszívesebben földhöz csapna valamit, de aztán ez elmúlik. Amikor meg minden rendben van, jó a hangulat, megkapjuk a fizetést, akkor jól érezzük magunkat. Ugyanúgy, mint bármilyen más munkahelyen.
 
– Amikor éppen nem vagy jégen, akkor téged a Maros, vagy valamilyen más folyó, vagy tó mellett lehet megtalálni, hiszen a horgászat a szenvedélyed.
– Ez a kikapcsolódás számomra, ez a hobbim, és ezt mindenki tudja. Sajnos az is előfordul, hogy kapok olyan beszólásokat, hogy egész éjjel a víz mellett ülök, s fáradtan jövök meccsre, vagy edzésre. Ez viszont egyáltalán nem igaz. Amikor edzés van, akkor arra koncentrálok, amikor horgászhatok, akkor az a fontos, de semmiképp nem mehet a hoki kárára.

– Melyik a nagyobb öröm, a nyolckilós csuka, vagy egy győzelem a Sportklub ellen?
– Nyáron a Duna-deltában a csuka, télen, szezonban a Sportklub verés. Mindennek megvan az ideje...

– Üzennél a nézőknek?
– Sajnos vannak olyanok, akik azért járnak a meccsekre, hogy szidják, mocskolják a csapatot. őket kérném meg, hogy fogják vissza magukat ilyen téren. A csapat fiatal, ezeknek a játékosoknak biztatásra lenne szükségük, és nem szidásra, fontos, hogy legyen kedvük játszani.

A 14-es, Daradics Csaba

Daradics Csaba
Daradics Csaba
– Három-négy éve ott vagy a Progym keretében, volt, amikor csak néhány cserelehetőséget kaptál, újabban alapember vagy, és az ismertebb, rutinosabb játékosok egyike. Most te az idősebbekhez, vagy a fiatalokhoz tartozol?
– Huszonegy éves lettem most januárban, és ha a két edzőt nem számítjuk, akkor ott vagyok az öt legidősebb között. Fiatalon megöregedtem – nevet.

– Ebben a furcsa helyzetben mit várnak el tőled? Egyrészt, mint tapasztalt játékos tovább kellene adjad, amit eddig elsajátítottál, viszont 21 évesen még neked is bőven lenne tanulnivalód…
– Valóban sok tanulnivalóm van még. Próbálom átadni azt a fiatalabbaknak, amit mostanig tapasztaltam, ugyanakkor még én is figyelek az idősebbekre. Szerencsére ők is megpróbálnak segíteni. A csapatba most bekerült fiatalokkal összefogva kell teljesítsünk. Nehéz lesz, a négy között kellene megmutassuk, hogy mit tudunk. Ez nem lesz egyszerű, nem is biztos, hogy nyerni tudunk meccseket. Az ellenfelek egy szinttel fennebb vannak, mint mi. De szerezhetünk meglepetéseket. Most a hétvégén Brassó a második és harmadik harmadban két sorral játszott, csak úgy tudtak legyőzni. Jobb csapat a Brassó, több a válogatott játékos, rutinosabbak. Valószínűleg azt gondolták, hogy könnyűszerrel, játszva legyőzhetnek minket, még ha vezetünk is, bármikor megfordíthatják az eredményt, sok góllal, élvezetből is meg tudnak verni. Azonban most láthatták, hogy ez nem olyan egyszerű. Amikor szorulni kezdett a helyzet, ők is elkezdtek kapkodni. Próbáltunk jól játszani, vesztenivalónk nem volt. Közel jártunk a sikerhez…

– Mennyire tölti ki az életedet a hoki?
– Suliba járok, vagyis Csíkszeredában a Spiru Haret egyetemen tanulok sport szakon. A januári hónap ezért igencsak zsúfolt volt, most jártak le a vizsgák. Az egyetemről rohantam edzésre, persze tanulni is kellett, nem volt egyszerű. Egyébként, ha éppen nincs vizsgaidőszak, akkor nagyjából a sport az, ami leköt. A hoki a legfontosabb, de rendszeresen focizunk is a haverokkal. Persze ezt csak olyankor lehet, amikor éppen nincs másnap mérkőzés, mert akkor pihentnek kell lenni.

– Miért sportegyetemre felvételiztél, edzőként, vagy tornatanárként szeretnél majd dolgozni?
– Ez a jövő titka. Egyszer fejezzem be ezt az egyetemet, majd akkor meglátjuk. A sportszak után szeretnék elvégezni még valamilyen másik egyetemet is. Mindenesetre a sport mellett azért döntöttem, mert azon emberek közé tartozom, akik nem szívesen ülnének egy irodában, inkább valamilyen több mozgással járó szakmában szeretnék majd elhelyezkedni. Ilyen például az edzősködés is.

– Milyen céljaid vannak a jégkorongban?
– Anyagilag nem sokra lehet számítani. Szerintem az egész országban alig akad olyan játékos, aki a hokikarrierje alatt annyit tud keresni, hogy 38 évesen nyugodtan vonulhat vissza, biztosítva van a további jövője. Egyelőre nem akarok más csapathoz menni, sőt, ha el is kerülök valahová, nekem mindig a Progym lesz az igazi csapatom, ahová tartozom. Ha a körülmények javulnak, akkor nem is lenne miért elmenni innen. A hoki más szempontból adhat sokat. Önállóságra, összefogáskézségre tanít, aminek hasznát vesszük az életben. Eljuthatunk olyan helyekre, ahová enélkül talán nem sikerülne… Az eredmények szempontjából pedig, ha egyben tudják tartani ezt a fiatal csapatot, akkor biztosan lesz fejlődés, és jönnek majd a sikerek is.

– Az interjúsorozatban te vagy az ötödik játékos, akivel beszélgetek, az idősebbek szerint rég volt ilyen jó hangulat, ilyen csapatszellem a Progym öltözőjében. Te, mint fiatalabb csapattag hogyan látod ezt?
– Most vannak azok a meccsek, amikor nagyon nagy eredményeket nem valószínű, hogy elérhetünk. Az idény elején voltak azok a találkozók, amiket kötelező volt nyerni, és ez sikerült is. Akkor nagyon jó hangulat volt a csapatban, egymást biztattuk, tényleg jobb volt, mint a tavaly vagy korábban. Nem volt széthúzás, együtt próbáltunk sikert elérni. A negyedik helyet, a célt teljesítettük. Most az van hátra, hogy próbáljunk meglepetéseket szerezni. A magunk sikeréért és azokért a gyergyói nézőkért, akik számítanak ránk. Ha vereségre is jönnek, meg kellene őrizni ezt az összetartó, jó hangulatot.

– Ha már a nézőknél tartunk… Mi a jobb, a pad végén üldögélni negyedik soros játékosként egy jó csapatban, akik megtöltik a lelátókat, vagy alapemberként játszani, mindössze néhány néző előtt?
– Az alapemberség szükséges. A tapasztalatszerzés szempontjából rengeteget számít. Ezért járnak rosszul szerintem azok a gyergyói fiatalok, akik az idéntől Brassóhoz igazoltak, és nem játszanak, ülnek a padon. 1-2 év üldögélés ilyen fiatalon, és abba lehet hagyni a hokit, senkinek sem kellesz. A nézők számánál viszont fontosabb, hogy mennyire áll melletted a közönség. Ha nincs szurkolás, csak a játékosokat szidják, attól a játék nem lesz jobb. Persze van, amikor tévedünk, bárkivel előfordul, hogy rossz napjai vannak, de ha mellénk állnak az emberek, akkor könnyebb kiheverni, és hamarabb talpra áll a csapat. Most vasárnap bejöttek Csíkszeredába a kis 8-9 éves gyergyói hokisgyerekek, és szurkoltak nekünk. Nagyon kedvesek voltak, jól esett, hogy ott vannak velünk.

41-es Péter Szabolcs

Péter Szabolcs
Péter Szabolcs
– Te vagy az első jégkorongozó ebben az interjúsorozatban, aki a tavaly felkerült, junior I-es bajnok generációból származik. Sokan mondták, hogy ez lehet az a korosztály, amely lassan leválthatja az idősebb játékosokat, akikre alapozva majd később jöhetnek az új sikerek. Te hogy érzed, ez mekkora elvárás?
– Hát nem kis elvárás, de nem is megy ez egyik napról a másikra. Rengeteg tapasztalatot kell még szerezzünk, hogy „leválthassuk” az idősebbeket. Sok tanulnivalónk van, rutinra van szükségünk. Most cseppentünk be a felnőtt bajnokságba. Sok energiát felvesz, de megéri, mindenképpen szeretnénk tartani a szintet. Amikor felkerültünk, az volt a legfőbb elvárás önmagunktól, hogy ha már itt vagyunk, megkaptuk a lehetőséget, akkor mutassuk is meg, mit tudunk. Idén a harmadik helyet szerettük volna megfogni. Voltak jó mecscseink, nagyjából elégedettek lehetünk.

– Annak a csapatnak, közösségnek, akik a tavaly együtt kerültetek a Progym keretébe, vagyis az együtt felnőtt társaság nagyobb részének mik az elképzelései? A továbbiakban is együtt akartok maradni? Sokan állítják és gondolják, hogy ha sikerülne együtt tartani titeket, akkor néhány éven belül jó kis csapat állna össze.
– Én csak azt tudom, hogy mi van jelenleg. Ez egy nagyon összetartó közösség, ilyenek voltunk junior korunkban is, és most is. Persze, hogy lehet ebből jó csapat. Meg kell tudják fogni valamivel a játékosokat, hanem egy részük elmegy egyetemre, és ott fog hokizni, ahol ezt biztosítják. A Sportulnál vagy Brassónál... A legtöbben a Progymnál szeretnénk folytatni, mert nagy előny, hogy itthoni csapatban játszhatunk. Csak egy kicsit jobb megélhetés, több segítség kellene.

– Egyszerre sokan kerültetek fel a nagycsapatba. Hirtelen ti lettetek a többség. Ti kell befogadjátok az idősebbeket, vagy ők titeket?
– Kölcsönös kell legyen a dolog. ők is el kell fogadjanak minket, és mi is őket, és természetesen meg kell adjuk az idősebbeknek a kellő tiszteletet. Meg kellett találjuk a közös hangot. Szerencsére ők is mellénk állnak, segítenek, elmagyarázgatnak olyan dolgokat, amiket már tapasztaltak, de mi még nincs honnan tudjuk. Jól esik, amikor a meccs szünetében odajönnek, és elmondják, hogy ezt így csináld, azt meg úgy…

– Számotokra az idén jött el az a pillanat, amikor „profik” lettetek, vagyis fizetést is kaptok a jégkorongozásért. Kezdőként ez nem lehet valami sok. Nem mondják otthon, hogy most már felnőttél, válassz olyan szakmát, amiből saját lábra is tudnál állni?
– A szüleim örülnek, hogy kapunk egyáltalán egy kis zsebpénzt. Kicsit inspirál, hogy jobban teljesítsünk. Most az idősebbek sem kapnak túl sokat… De a hokit nem lehet abbahagyni egyik napról a másikra. Az lehetetlen. Aki tizenévet rendszeresen jégkorongozott, annak nagyon hiányozna, ha változtatni kellene. Vannak, akik abbahagyták, két-három hónap múlva pedig saját pénzükön vásároltak felszerelést, és amatőrként hokiznak. Ez egy életforma, amitől nem lehet megszabadulni.

– Erről még korai lenne beszélni a te esetedben, hiszen még a pályád legelején vagy. Célok?
– Folytatni a hokit, amíg lehet, és itt Gyergyóban. Jövő héten érettségizek, remélem, összejön. Szeretnék tovább tanulni, itthon a turisztikán, vagy pedig Csíkszeredában a sportegyetemen.

– A hokin kívül még mi tölti ki az életedet?
– Nagyon fontos a terepbiciklizés. Elég nehéz összeegyeztetni, mert a jégkorong a legfontosabb, a hegyeken biciklizés közben pedig oda kell figyelni, hogy ne legyenek esések, mert könnyen jöhetnek a csonttörések. Nem szabad lesérüljek, mert az a hoki kárára menne. Megvan a határ, hogy mit szabad bevállalni. A sportolás, ami igazán lényeges – az a helyzet, hogy mindig jobban vonzódtam a sportpályákhoz, mint az iskolához.
S persze még ugyanilyen fontosak a barátaim. Nagyon számít a véleményük, jó velük együtt lenni. Szerencsére olyan barátaim vannak, akik bármilyen helyzetben mellettem állnak.

 
Nobo


Kapcsolódó írások
KATTINTS IDE!
Magyarországon IS: Telefon és videotelefon szolgáltatás, esetekben percdíj nélkül,
NAGYON kedvező árban !!!!
 

Legtöbbet olvasott
pPortik Sándor grafikus-fesőművész


Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mix-FM Rádió Hírek - Hallgasd Online
Székelyföld kincsei | Comorile Ţinutului Secuiesc | Treasures of Szeklerland
Mosolyszüret
Mari néni térdműtét után:
– Doktor úr, fogok tudni lépcsőn járni?
– Persze, Mari néni.
– Hála Istennek! Tudja, milyen fárasztó volt mindennap kétszer ki az ablakon, le az ereszcsatornán és vissza!?
Archívum