Magn jellegu aprhirdetst adja fel itt, MOST!
Mix-FM Rádió - Hallgass!

Új Kelet
Hírdetés
Az olvasható hetilap
Bejelentkezés | Regisztráció

Hargita megyei hetilap

2017. június 24., szombat - Iván
Címlap Örömhír A hatodik parancsolat: Ne ölj!
Nyomtatott FRISS


Számláló

Tagok : 4690
Tartalom : 14589
Tartalom találatai : 13628574
Jelenleg 194 vendég olvas minket
Hargita megye honlapja
Hargita megye honlapja

Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu

Csomafalva
Gyergyócsomafalva

Gyergyóditró
Gyergyóditró

Maroshévíz

Gyergyóremete
Gyergyóremete

Gyergyóújfalu
Gyergyóújfalu

Gyergyószárhegy

Gyergyószentmiklós
Gyergyószentmiklós

A hatodik parancsolat: Ne ölj!
2012. július 20. péntek, 12:27
A Szentírásban a „Ne ölj!” parancsolat a tízparancsolaton belül a bibliai számozás szerint a hatodik; ugyanebben a beosztásban találjuk a Heidelbergi Kátéban is. A Római Katekizmus esetében ötödik parancsolatként szerepel és ugyanezt a beosztást követi Dr. Luther Márton Kis Kátéja is. Egy igen nagy horderejû és szerteágazó sugarú, több témát felölelõ parancsolatról van szó, amelyet egyetlen cikk keretében érinteni lehet, kifejteni aligha. A Szentírásban a „Ne ölj!” parancsolat a tízparancsolaton belül a bibliai számozás szerint a hatodik; ugyanebben a beosztásban találjuk a Heidelbergi Kátéban is. A Római Katekizmus esetében ötödik parancsolatként szerepel és ugyanezt a beosztást követi Dr. Luther Márton Kis Kátéja is. Egy igen nagy horderejû és szerteágazó sugarú, több témát felölelõ parancsolatról van szó, amelyet egyetlen cikk keretében érinteni lehet, kifejteni aligha.

Az emberi élet szent és kimondhatatlan érték, amelyet a teremtõ Istentõl kaptunk (vö. Jer 1,5; Zsolt 139,15-16), azt mástól szándékos és megfontolt emberöléssel elvenni, vagy sajátmagunktól eldobni égbekiáltó bûn, amely Isten ítéletét mindenképpen, de a megfelelõ állami hatóságok vizsgálatát és ítéletét is maga után vonja. A mindenható Isten többek között a bûn történelmének fékezésére adta az államot, amely hatóság indokolt esetben hatékonyan és a gyilkost megállítva léphet fel az emberi élet védelmében. Ezt az isteni rendelkezést a Teremtés könyvében találjuk meg, amelyet az Úr az özönvíz után adott az emberiségnek: „Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten a saját képmására teremtette az embert (Ter 9,6; Szt. István Társulat kat. fordítása).”

Azzal, hogy a gyilkos halálbüntetését a jelen korban szinte minden nyugati országban eltörölték, – kivéve az Egyesült Államokat – ezzel véleményem szerint a kelleténél nagyobb utat engedtek a bûnözés elterjedésének. A Szentírás azonban nemcsak a tett megítélésére, de az indíték megvizsgálására és föltárására is késztet. Urunk Jézus a tíz parancsolaton belül a hatodik parancsolatnak is a gyökerére mutatott rá, mert ami az ember elméjében és szívében megfogan, az már csírájában azonos értékû bûn (vö. Jak 1,15), még ha egyelõre cselekedetekben nem is tûnik annak: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja, hogy te bolond, az méltó a gyehenna tüzére (Mt 5,21-22).” Jézusnak ez a kijelentése már önmagában lerántja a leplet az emberi kapcsolatok bûnnel megterhelt voltáról. Ott van a megbocsátani nem akarás, a haragtartás, a neheztelés, ami az ördögi sugallatok által a másik ember iránti gyûlöletté fokozódik, így az ember gondolkodása beszûkül, és csak azt látja a másik emberrõl, amit vele kapcsolatban látni akar, és nem a valóságot. Ez a bûn a társadalmunk minden szintjét átszövi, és megterheli a családokat, a politikai életet, a szomszédok viszonyát, valamint a népek és nemzetek közötti viszonyra is rányomja a bélyegét. Sok ember szívében ott van a gyilkos indulat, ami egy-egy dühkitörésben is megnyilvánulhat, holott az érintett nem is kellett okot adjon rá. Így betegszik meg a társadalom, amelyet sem a jól mûködõ gazdaság, sem a jólét, sem a reklámok hazug világa nem tud jobbá tenni, és az embert nem is tudja önmaga fölé emelni. A megváltó Krisztus hitben való elfogadása nélkül, és az õ szavának való engedelmesség nélkül az ember megromlik és a sorsa örök halál (vö. Róm 6,23a; Jel 2,11; 20,14-15).

János apostol is megerõsíti Krisztus tanítását erre vonatkozóan: „Aki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna õbenne (1Jn 3,15).” A haragtartó leginkább önmagát bünteti meg, és nem azt, akivel szemben haragot tart, mert ezzel kizárja saját magát az Isten Országából. Kétségtelen, hogy vannak égbekiáltó és nehezen elhordozható másoktól elszenvedett tettek vagy visszaélések, a hívõ ember azonban rá tudja bízni a saját sorsát és a vele szemben igazságtalanul eljáró embert is a mindenható Istenre, aki ezt ígérte: „enyém a bosszúállás, én majd megfizetek” (Zsid 10,30).

Pál apostol a tíz parancsolat második kõtábláját így foglalja össze: „Azt ugyanis, hogy ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét (Kiv 20,13-17; MTörv 5,17-21), és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Lev 19,18).” Tehát nem elég a másikat nem gyûlölni, a másik ember üdvössége iránti közömbösség, nemtörõdömség ugyancsak elégtelen az Isten és a felebaráti szeretet parancsának a betöltéséhez. Ezt a bibliai igazságot a Heidelbergi Káté rendelkezésemre álló bõvebb változata így foglalja össze: „…amikor Isten az irigységet, a gyûlöletet és haragot kárhoztatja, ezzel már azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat, iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel és szívességgel viseltessünk, kárát tõlünk telhetõen elhárítsuk, és még ellenségeinkkel is jót tegyünk (Káté; 70-71. o.)”.

Minden ember elõtt világossá kell tenni azt, hogy a bûn szerzõje a Sátán, ami héber szó, és azt jelenti, hogy ellenség. A Biblia e név alatt a bukott angyalfejedelmet érti, akit az Isten kezdetben jónak teremtett, de egy adott ponton benne a bûn megfogant, rajta teljesen eluralkodott és a személyiségét önmagából kifordította, így vált ez a teremett lény az Isten és az ember ellenségévé (vö. Ez 28,12b-19; Iz 14,12-20). Az Úr Jézus elmondja róla, hogy „az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és a hazugság atyja (Jn 8,44).” A „nem állott meg az igazságban” azt jelenti, hogy valamikor az igazságban állott, Isten színe elõtt szolgált, de nem maradt meg az igazságban. Tulajdonképpen egy tömeggyilkosról van szó, akiben nincsen sem belátás, sem semmi jó. Minden képességét a megtévesztésre és a pusztításra használja. Minden önzés, neheztelés, irigység és harag a Sátán vonásait nyomja az ember lelkébe, ezektõl csak a megváltó Jézus Krisztushoz való imában történõ teljes odafordulás és állhatatosság által szabadulhatunk meg. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (Jn 8,36)” – mondta Jézus.

Ennek alapján természetes az, hogy egyetlen jóérzésû hívõ ember sem érthet azzal egyet, – bármelyik egyházhoz vagy felekezethez is tartozzon –, hogy valamely egyházi hatalom tanácsára a világi hatóság embereket a történelem folyamán a lelkiismereti meggyõzõdésük miatt üldözött, megölt, elnyomott vagy megtévesztett, mert „ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság (2Kor 3,17).” Ne álltassuk magunkat, mert az Isten igéje nem téved, és nem hagy bizonytalanságban egyetlen õszinte Szentírást kutató és olvasó embert sem. Van olyan egyház, ahol a Sátán már évszázadokkal korábban felállította az õ királyi székét, errõl a Jelenések könyvében a pergamoni levélnél olvashatunk (vö. Jel 2,12-17), amelyik „részeg a szentek vérétõl, és a Jézus bizonyságtevõinek a vérétõl” (Jel 17,6), amelyen János apostol még a látomása alatt is csodálkozott nagy csodálkozással, amikor ezt Jézus Krisztus kijelentette neki Pátmosz szigetén. Ha „részeg a szentek vérétõl”, akkor egy üldözõ egyházhatalomról van szó. Ezt az Isten szava leplezi le, és nem én állítom. Az én kimondott vagy leírt szavamnak csak akkor van jelentõsége és súlya, ha az teljes mértékben megáll az Isten igéjének igaz kijelentésein, annak minden öszszefüggésén, és ha ezt a mindenható Isten jónak látja egyedül az õ dicsõségére és nevének felmagasztalására felhasználni. Már Krisztus megtestesülése elõtt hatszáz évvel Dániel próféta is kijelentést kapott errõl a hatalomról, amelyik a császári római birodalomból növekedik ki, annak valamiképpen kicsiny, de szerves folytatója, és okos, tanító hatalomról van szó. Dániel látomásban ezt a hatalmat egy kis szarvnak látja, amelyen emberszemekhez hasonló szemek vannak és nagyokat szóló száj (Dn 7,8). Ez a hatalom „hadakozott a szentek ellen, és legyõzte õket” (Dn 7,21). Láthatjuk, hogy ugyanarról a hatalomról van szó. A Jelenések könyvének 13-dik fejezetében pedig ugyanezt olvassuk: „Nagy dolgokat és káromlást beszélõ száj adatott néki és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja Isten nevét és hajlékát és az ég lakóit. Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyõzze õket. Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött. És imádni fogja õt a föld minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe a világ kezdete óta” (Jel 13,5.7-8; Szent Jeromos kat. fordítás szerint). „Imádni”, azt jelenti, hogy hódolni elõtte, és olyan tiszteletben részesíteni, ami egyedül a teremtõ és megváltó Istennek járna és senki másnak (vö. Jel 14,7).

Röviden említést tennék még a történelem folyamán bármilyen hatalom részérõl megtörtént népirtásokról, amelyek elõidézésében és véghezvitelében mindenkor a bukott angyalfejedelem állt. Teljesen mindegy az, hogy ezt nemzeti alapon, vagy valamilyen ideológia, osztályharc, fajelmélet, vagy vallási alapon hajtották végre. Ezek égbekiáltó bûnök, ezért a gyilkosok és azok tettei az Isten ítélõszéke elé fognak kerülni; annak a színe elé, „akinek tekintete elõl eltûnik a föld és az ég, és nem maradt számukra hely (Jel 20,11)”, mert bár szeretet az Isten, és hosszan tûr érettünk, hogy némelyek el ne vesszenek, hanem mindenki megtérésre jusson, ám végül eljön az õ bûnnel szembeni jogos haragjának a nagy napja, és azon a napon ki állhat meg? (vö. Jel 6,15-17)

Ide tartozik, és sok Bibliát olvasó ember számára nem világos, sõt elfogadhatatlan, hogy bizony az Ószövetségben is vannak népirtások. Hogyan kell ezeket érteni? Amelyeket Kánaán elfoglalásakor az Isten ószövetségi népe hajtott végre, ezek istenítéletek voltak, miután azoknak a népeknek a gonoszsága Isten mértéke szerint is betelt (vö. Ter 15,16), ezután következett a jogos ítélet. Ezeket Isten parancsára (a zsidók csak részlegesen) hajtották végre, és azzal az isteni pedagógiai céllal, hogy ha az izraeliták hasonló módon elfordulnak az Úrtól és azoknak a népeknek az „utálatosságait” cselekszik, amelyeket ezek a népek cselekedtek, akkor rájuk is hasonló sors vár, mint ahogyan ez be is következett Jeruzsálem Nabukodonozor általi elfoglalásakor (i. e. 538), és késõbb i.sz. 70-ben ugyancsak Jeruzsálem elpusztítása során, amelyet Titusz római légiói vittek véghez, miután az Isten jelenléte elhagyta a Templomot. Ezeknek az ókori népeknek iszonyú erkölcsi és vallási tévelygéseik voltak, amelyeket itt most nem kívánok felsorolni, elegendõ, ha csak azt említem, hogy a gyerekeiket Molok bálványnak elevenen feláldozva égették el (vö. Lev 20,1-5; 18,21).

Kedves olvasó! Az Istentõl kapott élet szent, azt minden körülmények között védeni és tisztelni kell, és legfõképpen élõ kapcsolatban maradni azzal a Jézus Krisztussal, aki önmagáról azt mondotta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), hogy nekünk is életünk legyen, és az bõségben legyen (vö. Jn 10.10).

Tisztelettel és szeretettel:
Pongrácz Róbert
katolikus és egy protestáns teológiát végzett ötgyerekes édesapa Pécsváradról

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002. / Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004. / Dr. Luther Márton Kis Kátéja, Luther Kiadó, Bp., 2003., 19. o. / Heidelbergi Káté (hitvallási iratok), Kálvin Kiadó, Bp., 2006., 70-71. o. / Kat. Egyház Katekizmusa (KEK), Szt. István Társulat, Bp., 1994., 411. o. és 447-459. o.
 

Nobo

 


 

 

Portik Sándor grafikus-festőművész

Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mix-FM Rádió Hírek - Hallgasd Online
Székelyföld kincsei | Comorile Ținutului Secuiesc | Treasures of Szeklerland

Mosolyszüret