*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
A Jézus korabeli zsidóság egyik vallási csoportját a szadduceusok alkották, akik nem hittek a halálból való feltámadásban. Csupán Mózes öt könyvét, a Tórát fogadták el sugalmazottnak. Egy alkalommal Jézusnak csapdát állítottak, azért, hogy szaván fogják őt egy kitalált történettel (vö. Lk 20,27-38, Mt 22,23-33 és Mk 12,18-27).
A történet szerint volt hét fiútestvér. Az első megházasodott, de utód nélkül hunyt el, és a megözvegyült asszonyt Mózes törvénye szerint a második fiú vette el, hogy utódot támasszon az asszonynak, akit az első férje nevéről kellett volna elneveznie, hogy a család és a nemzetség fennmaradjon. Ez volt a sógorházasság törvénye az Ószövetségben (vö. MTörv 25,5-6). De a második fiú is úgy halt meg, hogy nem született gyermekük, majd mivel ez a testvér is meghalt, elvette végül mind a hét testvér, de egyiküktől sem született utód. A szadduceusok „dörzsölt“ kérdése arra vonatkozott, hogy a feltámadáskor – ha ugyan van feltámadás, – kié lesz az asszony, hiszen mind a hét testvérnek a felesége volt (?). Ez okos kérdésnek látszik, mégis a kérdezők tévelygéséről árulkodik. Ha ugyanis a feltámadásról vagy az örök életről van szó, minden esetben az embernek, a Szentíráshoz kell tartania magát, hogyha nem akar tévelyegni! Jézus is az Írásokra (az Ószövetségi iratokra) hivatkozott: „Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? (Mk 12,24)“. Megszívlelendő és örök érvényű észrevételről van szó, ezért minden keresztény embernek az élő Isten szavához kell kötnie magát ezekben a kérdésekben, mert az Isten írott kinyilatkoztatása a Szentírás az, ami ellenőrizhető módon Istentől ihletett (vö. 2Pt 1,19-21), mert olyan kijelentéseket, gondolatokat tartalmaz, amelyek hétszeresen vannak megtisztítva és elválasztva az emberi vélekedésektől. Nem utolsó sorban azért is, mert maga Jézus is az Írásokra hivatkozott (vö. Jn 5,39 / Mt 21,42 / Mt 4,7 / Jn 10,35 / Mt 24,15: „Aki olvassa, értse meg!“ / Lk 24,46 / Jn 16,13). Mi pedig ne akarjunk az Isten Fiánál okosabbak lenni. Az emberi hagyományokra, vélekedésekre nem lehet hagyatkozni, mert akkor könnyen összekeveredik az igaz a hamissal, és bizonyosan eltévedünk. Csak „a te világosságod által látunk világosságot“ imádkozta Dávid király (Zsolt 36,10b), egy másik zsoltárban pedig ezt írja: „az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket (Zsolt 19,9b)“. Vagy: „az én lábamnak szövétneke (lámpása) a te igéd, és ösvényemnek világossága (Zsolt 119,105)“. Ezért maradjunk ennek a kérdésnek a megvizsgálásánál az Isten igéjének a fényénél, hogy helyes fogalmaink legyenek mindezekről.
Jézus válasza számunkra is meglepő, és a lényege így foglalható össze: (1) az igazak halálból való feltámadása után nem házasodnak és férjhez sem mennek, (2) meg sem halhatnak többé, (3) hasonlók lesznek az angyalokhoz, (4) és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadás fiai (vö. Lk 20,35-36). Ez Jézus válaszának az első része. Az, hogy a feltámadás után milyen lesz az Isten Országában az élet, arról csak annyit tudunk, amennyit a jó Isten jónak látott kinyilatkoztatni. Pál apostol szerint: „amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt" (1Kor 2,9). Az, hogy az Isten Országában nem lesz házasodás, ez nem jelenti azt, hogy akik a házasság szent kötelékében együtt megszentelődtek, azok ne lennének együtt egyedülálló módon, és mégis másként együtt a feltámadás után is. Ezt Jézus és a Szentírás kijelentései megerősítik. Krisztus ugyanis ezt mondta a házasságról, amikor a Teremtés könyvéből idézett: „a teremtő kezdetben férfinak és asszonynak teremtette az embert, ezért a férfi elhagyja apját, anyját, feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testté. Úgy, hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza (Mt 19,4-6).“ Nem létezik, hogy amit Isten ily módon egybeszerkesztett, azt ő maga rombolná szét. Az viszont biztos, hogy nem lesznek az emberi kapcsolatok és a házasság sem megterhelve bűnnel, önzéssel. Így egy olyan életminőségben és szeretetben lesznek együtt a megváltottak, hogy a házasság is átértékelődik, és valamiképpen hasonlítani fog ahhoz, ahogyan az angyalok élnek. Még érdemes idézni a Teremtés könyvéből azt, hogy az Isten az embert az ő képére teremtette, férfiúvá és asszonnyá teremtette, és megáldotta őket, hogy gyerekeik szülessenek (vö. Ter 1,27-28). Ez azért fontos, mert ez még az Édenben, a bűnbeesés előtt történt, amelyről a Biblia azt mondja, hogy látta Isten, hogy ez igen jó (vö. Ter 1,31). Tehát Istennek kedve telt abban, hogy az ember férfiként és nőként egy testté legyen a házasságban, és családban éljék az életüket ezen a földön. A család olyan intézmény, ami még a bűneset előttről, az Éden kertjéből, Isten elgondolása szerint való, ezért elvileg létezhet a feltámadás után is a mennyben, és majd az újjáteremetett Földön, ahol szintén nem lesz bűn, szenvedés és halál (vö. Jel 21,1-6a). Azért írtam, hogy „elvileg“, mert a helyes az, hogy nem tudjuk. Az viszont bizonyos a kinyilatkoztatás alapján, hogy Isten eredeti terve fog megvalósulni, az, amit a bűn borzalmas történelme most szétzilálni látszik, az, hogy Isten „ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek a földön vannak (Ef 1,10)“. Tehát nem kell attól félni, hogy amit a mennyben összekötöttek és jó házasságnak bizonyult itt a földön, azt majd ott szétválasztják.
Jézus ezek után olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyet ők is elfogadhatnak, mivel a Tórából idézett nekik, ami számukra is tekintély volt. Jézus ennyire alkalmazkodott hozzájuk, hogy megmentse őket, miközben azok arra törekedtek, hogy szaván fogják és elveszítsék az Üdvözítőt. Jézus a válaszát így folytatta: „hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene, mert mindenek élnek őnéki (Lk 20,37-38)“. Nyilvánvalóan, hogy itt nem az emberi lélek halál utáni továbbéléséről beszél Jézus, hanem a feltámadásról, mert így kezdte a mondandóját: „hogy pedig a halottak feltámadnak …“. Sajnos a katolikus bibliafordítások ezt a részt nem helyesen fordítják a görög eredeti szöveghez képest, és ezzel félreviszik a szöveg értelmét és az olvasó gondolkodását. A Szent Jeromos és a Szent István Társulat által kiadott Szentírásfordítások a „mindenek élnek őnéki“ részt így fordítják: „mindenki érte él“. Ez utóbbi egészen mást jelent, és az olvasó nem értheti meg azt, hogy itt arról van szó, hogy bár az elhunytak ténylegesen meghaltak, Isten számára olyanok, mintha élnének, mert a teremtő és megváltó Isten „emlékszik“ rájuk, számon tartja személyiségük adatait és minden vonásukat, elhangzott korábbi szavaikat, gondolataikat, tetteiket és jellemüket. A teremtő Istennek és Krisztus Urunknak, aki szintén teremtő az Atyával együtt semmilyen gondot nem jelent a meghaltakat egyetlen szavával a létbe szólítani ismét (vö. Jn 5,21), neki, aki „a hatalma szavával tartja fenn a mindenséget (vö. Zsid 1,3)“ ez lehetséges és természetes. Egyébként a reformátusok új fordítása is helyesen adja vissza az említett szakaszt, mert ott ezt olvashatjuk: „az ő számára, mindenki él“ (Lk 20,38b), ugyanúgy, ahogyan a Károli fordításban már láthattuk.
A lélek halhatatlanságának a tanítását sehol sem támasztja alá a Szentírás, sőt ezzel szemben egyöntetűen a feltámadást tanítja, és Jézus is erről beszélt. Ezt a biblikus álláspontot képviseli megközelítőleg a Katolikus Biblikus Teológiai Szótár is. A lélek halhatatlanságának a tanítása a neoplatonizmusból szivárgott át a kereszténységbe, és van jelen mind a mai napig. Pál apostolnak van ugyan olyan kijelentése, hogy „vágyom elköltözni és az Úrral lenni“ (Fil 1,23), azonban soha sem szabad egyetlen bibliai kijelentést a szövegkörnyezetből és a Szentírás egészétől elszakítva értelmezni, mert az önkényes és téves következtetésekhez vezet. Pál apostol egy másik helyen arról ír, hogy az igazság koronája félre van neki téve „ama napra“, amikor Krisztus másodszor is megjelenik (2Tim 4,7-8). Ekkor van az igazak feltámadása, ami tulajdonképpen újjáteremtés, ekkor fog Pál apostol is találkozni a Megváltóval (1Tessz 4,13-17 / 1Kor 15,23.54 / Kol 3,4). Ezek után természetesen lehet mondani azt, hogy ez nem így van, mert, … , ám ettől kezdve az ember az Isten szavával és nem emberrel vitatkozik, amiről Jézus azt mondta az utolsó vacsorán, hogy „a te igéd igazság“ (Jn 17,17), Pilátushoz pedig így szólt: „aki az igazságból való, az hallgat az én szómra“ (Jn 18,37).
Jézus János evangéliumában kétféle feltámadásról beszélt, és nem arról szólt, hogy a halál után az emberi lélek tovább él az Isten Országában és majd a végső feltámadásban egyesül az újjáteremtett testtel. Ez a lélek halhatatlanságának és a feltámadás biblikus tanításának az ötvözése, ami az Isten szavához való méltatlan hozzátétel (vö. MTörv 4,2 / Jel 22,18-19). Jézus e helyett ezt mondja: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek. Akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására (Jn 5,28-29)“. A két féle feltámadást pedig időben a Jelenések könyve választja el egymástól (vö. Jel 20,4-6 / 2,11 / 20,14). Ez a könyv így kezdődik: „Jézus Krisztus apokalipszise (kijelentése)…“ (Jel 1,1). Tehát közvetlenül Jézus Krisztustól való. Ebből a könyvből tudjuk meg, hogy az igazak feltámadása után ezer évvel később lesz a gonoszak feltámadása az ítéletre (vö. Jel 20,11-14), hogy miután meghallották az ítéletet, végleg meghaljanak (vö. Jel 20,11-15), ez a második és örök halál. A jó Isten pedig a megváltott és feltámasztott igazaknak meg fogja mutatni, hogy akik nincsenek velük ott a mennyben, miért nem lehetnek ott, és hogy Isten minden egyes embernek a megmentéséért a végsőkig elment. Ha valaki nem üdvözülhetett, az csak őrajta múlott. Miután a második halállal a kárhoztatottak elvesznek, a sátán, a felbujtó is elnyeri méltó büntetését a démonjaival együtt (vö. Jel 20,10). „Az ő büntetése sokkal súlyosabb, mint akiket elámított.“ Isten újjáteremti a Földet és a megváltott embereknek adja. Ekkor viszont már maga az Atya is együtt fog lakozni az emberekkel az újjáteremtett földön. Vagyis a menny áthelyeződik a Földre (vö. Jel 21,1-5.10 / Iz 14,7). Jézus boldog mondása valóra válik: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet (Mt 5,5 / Zsolt 37,11 / 2Pt 3,13 /ApCsel 3,21)“. Egyébként ez a boldog mondás hogyan válhatna valóra, amikor az erőszakosak megölik a szelídeket és elveszik tőlük a föld javait?
Az emberek többek között azért nem vágyakoznak a mennybe, mert azt a teológusok vagy bizonyos egyházi tanítások elködösítették, elfilozofálták és rózsaszínfelhőkkel borították be, ennek következtében valamennyi ember csak ezen a földön akar élni „itt és most“, amíg ez az élet tart. Pedig a kinyilatkoztatás egyértelműen irányítja a figyelmünket arra a romolhatatlan örökségre, amelyből láthattunk ezúttal néhány képet a Szentírás lapjairól. Ez a felvázolás nem hibátlan forgatókönyve az Isten megváltási terve utolsó szakaszának, csupán annyi, amennyit megértettem belőle, és amelyet nyugodt szívvel írok meg a kedves olvasónak.
Pongrácz Róbert hittanár
Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004. / Katolikus Biblikus Teológiai Szótár, szerk.: Xavier Léon-Dufour, Szt. István Társulat, Bp., 1986, lásd a „feltámadás“: 369-370, o. és a „lélek“: 847-851, o. szócikkeit. (Megjegyzés: A bibliai idézeteknél mindenképpen érdemes több bibliafordítást egybevetni, vagy az eredeti görög szöveget megnézni! P.R.)
