Magán jellegu apróhirdetését adja fel itt, MOST! Segítünk Tamáskának! Látogatóban a Gáll családnál
Mix-FM Rádió - Hallgass!

Új Kelet
Hírdetés
Az olvasható hetilap
Bejelentkezés | Regisztráció
Hargita megye • 2012. február 2-8. • XV. évf. 5. szám
2012. február 12., vasárnap - Lívia, Lídia
Címlap arrow Örömhír arrow EVANGÉLIUM - heti örömhír: Odaadni vagy megszerezni?
Nyomtatott FRISS
Nyomtatott friss
Címlap
Hírek
Ez van!
Nyilvánosság
Első kézből
Hölgyválasz
Csatangoló
APRÓHIRDETÉSEK
Aktuális
Örömhír
Dokumentum
Esemény
Közlendő
Kuriózum
Beszámoló
Szabad-tér
Sport plusz
Rendezvény
Exkluzív
Időszerű
ÚK töprengő
Riport
Olvasmány
Interjú
Záróra
Bejelentkezés






Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Valuta árfolyam
Valuta árfolyam
A Román Nemzeti Bank devizaárfolyamai
2010. február 12.
Számláló
Tagok: 3815
Cikkek: 16922
Látogatók: 15324234
Jelenleg 39 vendég olvas minket
Hargita megye honlapja
Hargita megye honlapja

Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu

Csomafalva
Gyergyócsomafalva

Gyergyóditró
Gyergyóditró

Maroshévíz

Gyergyóremete
Gyergyóremete

Gyergyóújfalu
Gyergyóújfalu

Gyergyószárhegy

Gyergyószentmiklós
Gyergyószentmiklós

Erdélyi Top 10 - web statisztika, látogatottság mérés


EVANGÉLIUM - heti örömhír: Odaadni vagy megszerezni? Nyomtatás E-mail
2009. augusztus 03. hétfő 14:23
Többen megkérdezhetik a fiatalok közül, hogy: mire adhatnám oda az életemet, és főként miért is adnám oda, hiszen egy életem van, s azzal én rendelkezem! Ez első hangzásra igaznak tűnik, pedig mégsem az. Igaznak tűnik abból a szempontból, hogy ma már alig van becsülete a munkának és még két diplomával is nehezen lehet egyről kettőre jutni. Milyen célt is tűzhetne ki magának egy felelősséggel gondolkodó fiatal?

Azt látja maga körül, hogy az ügyeskedők jutnak előre, ehhez pedig nem szükséges következetesség, becsületesség, szakmai felkészültség, precizitás, stb. Mégis a keresztény ember azért keresztény, mert ezt a világot nem csupán egy zárt rendszernek ismeri, hanem élő kapcsolatban van az élet Urával, Istenével, aki még ebben az önzés uralta világban is gondját viseli a Benne bízóknak. Mivel azonban ez nem kap nyilvánosságot a sajtóban, az emberek többsége ezzel nem foglalkozik, nem is lehet számukra tényező. Ha netán valaki természetes módon mégis elmondja az Istennel szerzett tapasztalatait, mosolyognak rajta, és azon gondolkodnak, hogy ennek az embernek vajon milyen érdeke fűződik ahhoz, amiket mond, vagy, hogy hol él ez az ember, miért nem száll már le a földre (?) …

A földi, evilági gondok evilági gondolkodásmódot eredményeznek, mert amivel az ember folyamatosan foglalkozik, az alakítja, formálja és határozza meg a mindennapjait, a jellemét és végül az egész életét. A keresztény ember e világban él, de nem e világból való (vö. Jn 17,16). Úgy kell gazdálkodnia a hamis mammonnal (a pénzzel és a javakkal), hogy az örök hajlékba is befogadják. Éppen a gazdasági világválság által segíthet Isten embereket elgondolkodtatni azon, hogy milyen csekély értéke van a nehezen vagy könnyen megszerzett javaknak, hogy belátásra jussanak ennek törékeny és semmi volta felől (vö. Mt 6,19-20).

A világosság fiai a világ fiai közt élnek, és a világ fiaiként kezdik meg a földi pályafutásukat, és ez a fajta gondolkodásmód és életvitel, mély nyomokat hagyhat bennük. Ezért szólít fel Pál apostol arra, hogy vessük le a régi embert, és öltsük fel az új embert, aki Krisztusban újjászületett teremtmény (vö. Kol 3,9-10). Ez a megtérés állandó úton levés, folyamatos újrakezdés és a bűnös embernek az Isten irgalmas szívéhez való mind közelebb való jutása, ami gyakran egy egész életen át eltart.
Egy alkalommal Jézus azt mondta Péternek, hogy: „Távozz tőlem sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével (Mt 16,23).” Péter apostol ugyanis le akarta beszélni Jézust arról, hogy a legnagyobb áldozatot meghozza a kereszten az egész világ bűneiért, mivel úgy gondolkodott, mindt a többi apostol és a kortársaik, hogy a Messiásnak a hatalmat kell átvenni az országban és a földön, nem pedig az életét odaadni érte. Sajnos ebben az esetben Péter a sátán szándékát sugallta Jézusnak, hogy megakadályozza a megváltási tervet. Ennyire tudunk mi emberek biztos lábakon állni Isten nélkül. Ráadásul Péteren még az sem segített, hogy Jézus fizikailag mellette volt, mert ő és a többi tanítvány ekkor még nem itatódott át a menny értékrendjével, és nem értette Jézusnak azokat a szavait, amelyeket Pilátusnak mondott később, hogy „az én országom nem ebből a világból való (vö. Jn 18,36)”. Ezért ne lepődjünk meg Krisztus Urunk szavain, aki Péter apostolt is át kellett, hogy vezesse a lélek sötét éjszakáján akkor, amikor Jézust megtagadta, amikor a Getszemániban a többiekkel elfutott, amikor nem hitt az asszonyoknak húsvét reggelén, egészen addig, amíg végül az apostol az életét is képes volt odaadni, feláldozni az isteni Mesterért.

A fogyasztói társadalmi szemlélet éppen a legjobb példa arra, hogy „aki meg akarja menteni az életét, az el fogja veszíteni” (vö. Mk 8,35). A fogyasztóvá silányodott ember azt gondolja, hogy minél többet szerzett meg, annál több van neki, holott ő maga lett kevesebb, mert az idejét, a szívét és a pénzét mind önmagára és önmagába fordította, ahelyett, hogy szeretett és szolgált volna másokat ez idő alatt. A fogyasztó nem eszik, hanem bekebelez, és folyton tömi magát, hiszen a hatalmas ürességet valamivel be kell töltenie. Úgy tűnik, hogy a Magyarországon levő minden ötödik gyerek elhízása mögött senki nem keresi a lelki okokat, ehelyett felületi kezelést próbálnak nyújtani egy olyan beteg társadalomnak, ahol a rendszeres tornaórán és az étrendváltoztatáson kívül talán az ön- és értékorientált neveléssel is érdemes lenne foglalkozni.

A megszerzésnek és a kizárolólagos birtoklási és hatalmi ösztön uralomra jutásának köszönhető, hogy „minél több van, annál több kell”, és az étvágy egyre nő. Előbb csak a javakat bekebelezni és felélni, később elvenni a másét is, a földjét, a történelmét, és végül ott állunk a népirtások és világháborúk százada mögött, amelyet józan gondolkodású ember nem szeretne megismételni, sem annak elszenvedője lenni.

A keresztény ember élettávlata nem zárul le a földi élettel, hanem átnyúlik az örökkévalóságba, emiatt tud a hitéből élve szabad lenni. Nem ragaszkodik, mert minden ragaszkodás mögött az a ki nem mondott lelki görcs van, hogy egyszer el fogja veszíteni, és végül önmagát is visszavonhatatlanul. A szabadságban elengedés van, öröm és az élet-patak csendes csobogása, mert a meghalt és feltámadt Krisztusban életünk új értelmet kapott. Igen, mert találkoztam valakivel, aki a szemembe nézett és megszólított, az ő szava örök élet. Az ő szava széttörte a halál bilincseit (vö. Jel 1,18), és még ezen felül, szeret is. Nem birtokolni akar engem, nem használni, hanem szabad választási képességet adott arra, hogy szabadon eldöntsem, elfogadom-e tőle a szeretet és szolgálat alaptörvényén nyugvó életformát, vagy önmagamnak élek, mint a legtöbb ember … Ebben van az ő nagy szeretete, ám ő előbb megtette, amit csak ő az Istennek a Fia tehet meg az emberért, s ez a megváltásunk.

Egy ember ingyenes és feltétel nélküli szeretete megsejtet a másikkal valamit abból, ami túl van minden birtoklási vágyon. Ezért tud a keresztény ember szabad lenni, mert úgy is csak az múlik el, ami nem méltó, hogy örökké legyen, ami elkopik az idő és a tér óceánján. A Szentírás szerint, mint a vízcsepp a vödrön, olyanok a népek és nemzetek az Isten előtt (vö. Iz 40,15). A pelyvát úgyis elsodorja a szél, a konkolyt pedig egyszer majd összekötik, tűzre vetik és elég. A hétszeresen megtisztított búzát (Isten népét) pedig egyszer majd begyűjtik a mindenség Urának magtárába. A teremtő és megváltó Istenünk minden egyes emberért a legnagyobb áldozatot hozta meg, a Fiát, Jézus adta oda értünk, hogy megmutassa irántunk való szeretetét, és eloszlassa Vele szembeni bizalmatlanságunkat. Az, hogy az ember ilyen állapotban van, ezért nem az Isten a hibás a Szentírás szerint, hanem elsősorban az ember, aki helyet adott a szívében a bizalmatlanságnak Teremtőjével szemben, akinek mindent és mindenét köszönhette, és egy ismeretlen lénynek, a sátánnak a szavára hallgatott, Isten többszörös figyelmeztetése és óvása ellenére (vö. Ter 2,15.16-17 és 3,1-13).

A Krisztussal való találkozás során hasonló lelki folyamat játszódik le, mint amikor valaki igazán szerelmes lesz, szerelme viszonzásra talál, és azt mondja a párjának: „én már nem tudnék soha nélküled élni”! A különbség csak az, hogy akire Krisztus ránézett és megkedvelt, az kedvelt marad akkor is, hogyha az illető szomorúan eltávozott, mint ahogyan a gazdag ifjú esetében történt. Azaz, Krisztus hűséges marad. Sem Isten, sem az ő törvénye, sem a megváltási terve nem változott és nem változhat meg (vö. Jak 1,17). Mi változhatunk meg, lehetünk jobbá attól, hogy ő szeret minket, és mi elfogadjuk az ő szeretetét. Akit viszont szeretünk, annak a szavaira is oda akarunk figyelni ezután. Pál apostol ezt írja ezzel kapcsolatban: “…hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (minthogy valósággal az is), amely munkálkodik tibennetek, akik hisztek (1Tessz 2,13).”
Egyedül az Úrtól tanulhatjuk meg azt, hogy „nagyobb öröm adni, mint kapni”, és csak a szolgálatra odaadott életnek van értelme és értéke ezen a földön, mert csak a szeretet és annak műve marad meg örökre.

Pongrácz Róbert hittanár
A szerző megjegyzése: „Válogatás a Hódmezővásárhelyen eltöltött katolikus lelkipásztori kisegítőként és hittanárként megírt írásaimból, amelyek 2003 és 2007 között íródtak, s amelyeket utólag átjavítottam az Új Kelet olvasói számára. P. R.“

 
Nobo


Kapcsolódó írások
KATTINTS IDE!
Magyarországon IS: Telefon és videotelefon szolgáltatás, esetekben percdíj nélkül,
NAGYON kedvező árban !!!!
 

Legtöbbet olvasott
pPortik Sándor grafikus-fesőművész


Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mix-FM Rádió Hírek - Hallgasd Online
Székelyföld kincsei | Comorile Ţinutului Secuiesc | Treasures of Szeklerland
Mosolyszüret
– Móricka, mondj egy téli gyümölcsöt!
– Síparadicsom.
Archívum