Hőmérséklet: 19 °C | Szél sebesség: 13 km/h Napkelte: 05:34 - Napnyugta: 20:56
Az olvasható hetilap
*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapÖrömhír "Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni"
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
"Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni"
2011. július 21. csütörtök 17:52
Isten igéjének, Krisztusnak és az eljövendő Isten Országának egyik alapkifejezése és ígérete a szív békessége. A Krisztus által elmondott hegyi beszéd boldog mondásai szorosan kapcsolódnak egymáshoz és egymásra épülnek (vö. Mt 5,1-12). A címünkben olvasható boldogmondás a hatodik, és szoros kapcsolatban áll az ötödikkel, amit így olvashatunk: „Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják az Istent (Mt 5,8).“ Krisztus pedig azt mondta a tanítványainak az utolsó vacsorán, hogy „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek (Jn 15,3).“ Tehát az Isten igéjének befogadása, – amely a Szentírás szerint hétszeresen van megtisztítva, – teremti újjá az ember belső világát és teljes lényét. Ez a folyamat a Szentlélek által megy végbe és felülről való újjászületésnek nevezzük (vö. Jn 3,5).
Tehát a boldog mondásoknál a tiszta szív megelőzi a békességet, és azt, hogy valaki békességszerző, békességet teremtő és békét sugárzó emberré tudjon válni. Ebből is kitûnik, hogy miért olyan kevés a békességet sugárzó és a másokkal is békességet teremtő ember; azért, mert bûnökkel megterhelten sosem tud az ember békességben élni. Dávid mondja a 38-dik zsoltárban, hogy: „nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt“ (Zsolt 38,4b). A bûnökkel és törvényszegésekkel teli élet egészen a csontokig hatolhat, nemcsak a lelkiismeret-furdalás következtében érezheti magát így az ember, de a különböző pszichoszomatikus betegségek okai is ide vezethetők vissza. A megterhelt lélek előbb-utóbb megbetegíti az egész embert. Izaiás próféta azt írja Krisztus előtt hétszáz évvel, hogy „Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr (Iz 48,22)!" Sőt, egészen olyanok, „mint a háborgó tenger, mely nem tud megnyugodni, vize sarat és iszapot vet fel … (Iz 57,20-21).“
Mindezek alapján láthatjuk, hogy az Isten igéjének hittel engedelmeskedő ember felismeri és beismeri bûneit, törvényszegéseit, önzését és azonnal Krisztushoz, az ő személyes megváltójához megy, aki a keresztáldozatára való tekintettel megigazítja, igaznak nyilvánítja a hozzá térőt. Amint valaki imádságban hittel Krisztus királyi széke elé járul, megbékél Istennel, Isten békessége már az övé. Pál apostol annyira szépen írja le ezt a folyamatot, hogy szó szerint érdemes idézni: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát. Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nékik az ő bûneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne (2Kor 5,17-21).“ Mit jelent az, hogy Krisztust bûnné tette értünk? Nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy Krisztus bûnössé lett volna azáltal, hogy magára vette a világ bûneit, hanem azt, hogy az Atya úgy bánt bele, mintha ő lett volna a bûnös, azért, hogy a bûneit megvalló embernek kegyelmezhessen. Ezt Jézus önként vállalta el irántunk és az Atya iránti szeretetből. Az Atya is ugyanúgy értünk vállalta ezt a kimondhatatlan áldozatot, amely így egyszerre az Atya és a Fiú közös áldozata lett az elveszett emberért. Mivel Krisztus bûntelenül halt meg, ezért lehetett helyettes áldozattá, ezért szenvedhette el helyettünk azt, amit nekünk kellett volna elszenvedni, mert a „bûn zsoldja (fizettsége) a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban (Róm 6,23).“ Tehát Istentől van az, hogy Krisztus megbékéltetett magával. Mi fordultunk el, mi tévelyegtünk, mi lázadunk, mégis ő békéltet. És miután megbékéltetett önmagával, reánk bízta a békéltetés szolgálatát és a békéltetés igéjét. Ennél szebb és nehezebb hivatás nem létezik a világon: ráébreszteni az embereket arra, hogy bûneiket megvallva és elhagyva megbékélhetnek Istennel, mert már ő előbb megbékélt velük, és ezt Jézus keresztáldozatában nyilvánvalóvá is tette. Mert „nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bûneinkért“ (1Jn 4,10).
Nehát Isten volt az, aki megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik az ő bûneiket, hanem Krisztusnak tulajdonította azokat, és Krisztus igaz életét és jellemét pedig a Krisztusban hívőknek tulajdonítja. Ez azt jelenti, hogy Jézus megváltói halála eltakarja, elfedezi a bûneinket, és bûneink nélkül, Jézus igaz jellemébe öltözötten állhatunk meg az élő Isten előtt. Ezért mondja az apostol, hogy „aki Krisztusban van, új teremtés az“, és mindez ingyen, kegyelemből van (vö. Róm 3,24-25.28; 4,5; 5,1; Tit 3,5; Fil 3,9). Így senki sem dicsekedhet, hogy különb a másiknál, mert minden egyes ember ezen a földön csak ilyen módon lehet igazzá az Isten előtt. Az ember önmagát sem meg nem szabadíthatja, sem meg nem válthatja. Mindez hit által lehet az enyém és a tiéd. És onnan látszik meg, hogy új teremtés vagyok-e Krisztusban, hogy megtartom az Isten parancsolatait (Kiv 20,1-17; Mt 22,36-40), amelyek ettől kezdve már „nem nehezek“: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek (1Jn 5,3).“ A küzdelem ezzel még nem ér véget, mert a bûntől megromlott emberi természetem bár a Szentlélek uralma alá került, de bármelyik pillanatban a szemek kívánsága, az élet kérkedése vagy a test kívánsága (vö. 1Jn 2,15-17) következtében lángra lobbantja a bûntől megromlott természetemet, és ha bûnt követek el, a Szentlelket távozásra kényszerítem. Amint megbánom a bûnömet és odaszánom magamat az Istennek, a Szentlélek újra a szívembe költözik és ezáltal újra az Isten gyermeke vagyok, a menny és az újjáteremtett Föld teljes jogú örököse. Pál apostol nem véletlenül írja, hogy „akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róm 8,9). Tagjainkat és önmagunkat oda kell szánnunk az élő Istennek nap mint nap, újra és újra (vö. Róm 12,1-2), ennek következtében a hit által igaznak nyilvánított ember az évek alatt, odaszánása következtében ténylegesen igazzá is lesz, azaz megszentelődik a szeretet és a szolgálat tettei által. Miközben valaki odaszánja magát Krisztusnak, Krisztussal való közösségben Krisztushoz válik hasonlóvá, minél jobban megismeri őt, annál élesebb fényben ismeri fel a saját erőtlenségét, bûneit és gyöngeségeit, és annál jobban ragaszkodik Krisztushoz. Az Üdvözítő pedig lépésről lépésre a mi közremûködésünk segítségével végigvezet a megszentelődés útján. Amint Istenhez közelebb kerülök, az ő értékrendje és erkölcsi törvénye lesz a fontos a számomra, és nem a világnak a kétes értékrendje. Így Krisztus szeretete szorongat, kérlel arra, hogy végezzem a békéltetés szolgálatát az emberek között.
Nincsen olyan ember, aki az Istennel és az emberekkel való békéltetés szolgálatát végezni tudná Krisztus állandó békéje és szelídsége nélkül. Mivel ez a bûn világában történik, és felkelti az önzésében élő emberek ellenállását, – így bizony fájdalmakkal és kudarcokkal teli szolgálat ez, olyan, amilyen Krisztusé volt itt a Földön. Jézus mégis boldognak nevezi azokat, akik békességszerzők, mert őket az Isten fiainak fogják hívni. Az „Isten fiai“ név egy kitüntetés a világmindenség el nem bukott szellemi lényei, az angyalok rendjének a szemében, mert a békéltetés isteni szolgálatát csak az tudja végezni, aki maga is megbékélt Istennel és vele közösségben él.
Érdemes tágabb összefüggésben is egy-egy pillantást vetni arra, hogy a békesség mennyire alapfogalom a Bibliában. Krisztust például egyik messiási prófécia a békesség fejedelmének nevezi (Iz 9,6). ő a béke fejedelme, és „uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége… A seregek Urának buzgó szerelme mûveli ezt (Iz 9,7)!“ Magáról az Isten Országáról pedig ezt írja Pál apostol: „az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm“ (vö. Róm 14,17-18; Iz 32,17-18). Ott van mindenekelőtt az igazság, mert Isten Országában igazság és igazságosság lesz, senki nem lesz, aki az Isten örök törvényét áthágja, mert minden oda került megváltott, feltámadt vagy Jézus eljövetelekor elragadtatott embernek a szívébe lesz írva az Isten örök erkölcsi rendje, és minden teremtménynek abban áll majd a gyönyörûsége, hogy így szolgálhatja az Urat. Péter apostol írja, hogy „új eget és új Földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik“ (2Pt 3,13). Tehát örök igazság, határtalan békesség és el nem fogyó öröm lesz azok osztályrésze, akik megbékélnek az Istennel. A 37-dik zsoltár szerint „a szelídek öröklik a Földet, és gyönyörködnek nagy békességben“ (Zsolt 37,11). Természetesen a majdani újjáteremtett Földről van szó, Jézus is ezt idézte és erősítette meg a hegyi beszédében: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a Földet (Mt 5,5).“ Zakariás próféta könyvében pedig ez Atya és a Fiú közötti „békesség tanácsáról“ (békés egyetértésről) olvashatunk (Zak 6,13b); és amit a mindenkori tanítványoknak hirdetni kell, az a „békesség evangéliuma“ (vö. Iz 52,7; Ef 6,15). A tanítványoknak, akiket Jézus maga előtt kettesével előre küldött, ezt mondta: „Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem tireátok tér vissza (Lk 10,5-6).“ A Szentírás mindenki számára egyértelmûvé teszi azt, hogy „békességre hívott minket az Isten“ (1Kor 7,15b), „s Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben“ (Kol 3,15). Nincsen helye a keresztény családban az indulatnak, a heveskedésnek, a kiabálásoknak, hanem sokkal inkább a szelídlelkûségnek, a türelemnek, az Isten ígéreteibe vetett bizalomból fakadó derûnek és örömnek (vö. Fil 4,4-7).
Végül, de nem utolsó sorban ismételten hangsúlyozom azt, hogy a békesség és a béketûrés a Szentlélek gyümölcse (vö. Gal 5,22). Azokban, akikben a Szentlélek lakik, akik Isten kedvében és szolgálatában akarnak élni szüntelen, azok szívében a Szentlélek létrehozza a szeretetet, az örömet, a békességet, a béketûrést, a kedvességet, a jóságot, a hûséget, a szelídséget és a minden területen való mértékletességet. Ha ezek nincsenek, akkor ott helyette a test cselekedetei virulnak: Gal 5,19-21.
Az a Krisztustól származó békesség azonban nem azonos azzal, amikor az embereket kívülről nyugtatják és mondogatják nekik, hogy „minden rendben lesz“, hogy „békesség és biztonság“ (1Tessz 5,2-5) van. Ez a hamis békesség és biztonság, ez a hitetés propagandája. Az igazi békesség Krisztustól való, és a Szentlélek gyümölcse az emberi szívben, amelynek nyomán eltûnik a félelem, mert abban Isten Lelke lakik (vö. Jn 14,27). A bûn világában azonban a hívő ember Istentől való békessége állandóan támadva lesz, ez pedig megpróbálja az ember hitét, és megedzi a jellemét, „aki viszont mindvégig állhatatos marad, az üdvözül“ (Mt 24,13). Ilyen megpróbáltatásokat és gyalázkodást élt át Dávid is, és még ki tudja hány hívő ember mind a mai napig: „Mert nem beszélnek békességet, hanem akik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak (Zsolt 35,20).“ Krisztus azonban hamarosan szabadulást ígér a benne hívőknek, mert Pál apostol ezt írja: „A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar (Róm 16,20).“ Milyen szép ez az ígéret. Isten rontja meg a Sátánt, de a mi lábaink alatt, azaz a lábunkat nekünk kell a nyakára tenni. Szinte elképzelhetetlen és kimondhatatlan ez a győzelem, és mégis sokak számára igazzá válik (vö. Jel 14,1-5). Még az is szép ebben az ígéretben, hogy „hamar“ fog megtörténni. A Sátán és a bûn uralma hamarosan véget ér akkor, amikor Krisztus isteni hatalmának és jogainak teljességével megjelenik az ég felhőin átvenni az uralmat egyszer s mindenkorra a Földünk és az egész világmindenség fölött (vö. Dn 2,44; 6,26; 7, 13-14.27; Lk 21,28; 1Kor 15,24-28). Akkor és ennek következtében az univerzum teremtményeinek a békessége és öröme minden értelmet meghaladó lesz. Csupán az a kérdés kedves olvasó, hogy én és te részesei leszünk-e ennek a békességnek. Én akkor leszek igazán boldog, hogy ha ez mindkettőnk számára Isten népével és családommal együtt már valóra vált.
Tisztelettel: Pongrácz Róbert (itthonról, Gyergyószentmiklósról)
Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004. / Biblia, Kecskeméthy István fordítása, Koinónia, Kolozsvár, 2009.
