*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapÖrömhír "A fiamat meg fogják becsülni" (Mk 12,6)
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Jézusnak az egyik legmegrendítôbb példabeszéde a gonosz szôlômunkásokról szól (vö. Mt 21,33-46. Mk 12,1-12. Lk 20,9-19). Ez a példázat ilyen nagy témákat ölel fel, mint: Izrael kiválasztása majd elvetése, és ennek az oka, az Istennek a mindent odaadó szeretete a saját népe iránt, Jézus halála és annak megváltói értéke, és hogy a Krisztushívôk lesznek Isten új választott népe, egyháza ezen a földön, amely Krisztusra, a szegletkôre épül. Ezekbôl a témákból egyetlen cikk keretében csak mazsolázni lehet, többre nem vállalkozhatom.
Az elhangzott beszéd közvetlenül a fôpapokhoz és az írástudókhoz szólt (vö. Mt 21,23.45), akik végül megértették, hogy Jézus róluk mondta el a példabeszédet, hogy tulajdonképpen ôk a gonosz szôlômunkások, akik a gazdának nem szolgáltatják be idejében a termést, akik a hozzájuk küldött szolgákat (a prófétákat) az idôk folyamán (úgy ôk, mint „atyáik”) bántalmazták és megölték. Ôk azok, akik a gazda fiát (Jézust) is meg fogják ölni, – mint ahogyan ez be is következett.
Most gondoljuk el, hogy az Úré a föld és az egész teljessége, Izrael pedig az ô szôlôültetvénye, amely az ô gyönyörûséges ültetése (vö. Iz 5,1-7), amelyet nemes szôlôvesszôbôl ültetett, érte mindent megtett, és az mégis vadszôlôt termett. Itt és Jézus példabeszédében is a szôlôültetvény jelkép. Azt jelképezi, hogy Isten hogyan választotta ki az izraelitákat, és tette ôket a saját dédelgetett népévé. A gyümölcsök a Szentlélek gyümölcseit jelentik (vö. Gal 5,22), amelyeket minden hívô embernek teremnie kellene ezen a földön annak bizonyságául, hogy az élô Istennel közvetlen kapcsolatban van. Izrael vezetôi és velük együtt az egész nép azonban nem mutatta fel a környezô népeknek Isten jellemét és szeretetét, hogy azok is az Úrhoz térjenek, hogy végül az egész Földön Isten ismerete és szentsége felragyogjon a népek arcán, hanem a nekik juttatott kegyelmi kincseket arra használták fel, hogy önmagukat más népek fölé emeljék, vagy pedig eltékozolják az istenismeretet és bálványimádásba merüljenek.
A nép vallási vezetôi úgy kezdtek viselkedni, mint akik nem a megbízott, és felfogadott munkások, hanem mint rablók, akik maguk rendelkeznek mindennel és nem függnek már a szôlôskert gazdájától. Ezért verik agyon, ölik meg a hozzájuk küldött prófétákat az idôk során. Egy igaz prófétának a szava mindig érdekeket sért és ezek a szavak, mint lehulló fátyol leplezik le a fennálló társadalmi és vallási rend gyalázatos és szentségtelen voltát. Ezért a próféták sorsa mindenkor szenvedésekkel és megvetéssel járó sors volt, mert a fennálló bármely nem Istentôl származó hatalom nem szívlelhette azt, hogy arra emlékeztessék ôt, hogy Valakinek számadással is tartozik. Ezért Jeremiást például agyonverték, Izaiást a király fûrészeltette ketté, Keresztelô Jánost pedig lefejezték. A példázatban a rendkívüli dolog az, hogy ennek ellenére a gazda (Isten) folyamatosan újabb és újabb szolgákat küld, mintha nem tudná elôre, hogy milyen sors vár rájuk. Végül pedig egyetlen szeretett Fiát küldte el azzal a gondolattal, hogy „ôt megbecsülik”. Minden józan gondolkodású ember belátja azt, hogy az nem feltételezhetô a Teremtôrôl, hogy naiv vagy tudatlan az ember és egy adott társadalmi közeg állapotát illetôen, hiszen a példázatból elôre lehet tudni, hogy ennek mi lesz a következménye. Én biztos, hogy nem küldtem volna egyik fiamat sem ilyen állapotok közé, hogy ha én lettem volna egy ilyen szôlôskert tulajdonosa. Az, hogy az Atya mégis elküldte Fiát ebbe a világba, ennek óriási üzenete van a számunkra. Ez azt jelenti, hogy a Messiás eljövetele az egyetlen és a legtökéletesebb megoldás minden felmerülô emberi problémára és az élet minden alapvetô kérdésére vonatkozóan! Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Gondoljuk el, hogy ma is várnak a népek egy-egy tehetséges vezetôt, aki jobb, emberibb életkörülményeket ígér és teremt, ezért mennek el az emberek szavazni. Orvoshoz mennek, amikor betegek, és az életerejük apadni kezd, és még sorolhatnám. De kicsoda az az úr, akinek az uralma nem fájó, hanem felszabadító? Nemde Krisztus. Kicsoda a legjobb orvos, aki nemcsak gyógyít, de a szavával újjátemet, és még a halálból is feltámaszt? Nemde Krisztus? Ki tud megszabadítani a bûntudattól, és a bûneinktôl? Nemde az Isten Jézus Krisztus által? Most gondoljuk el: az ember nyomorúságának az oka éppen az emberi természetbôl fakad, amely önzésre hajlik, – mert meggyengült a bûn következtében. Ez a probléma közösségi és társadalmi szinten is megjelenik a szegények és gazdagok elkülönülésében, a másik emberhez való viszonyban, stb. De kinek van hatalma arra, hogy ezt a bûnre hajló emberi természetet, ezt a hús-vér testet, – amely ráadásul még meg is betegszik és lepusztul, – újjáteremtse? Nemde az értünk közbenjáró Krisztusnak, aki elküldi a benne hívôknek az Igazság Lelkét (vö. Jn 16,13), hogy az Isten Lelkének hatalma fölemelje és mindenkor saját képességei fölé emelje az embert? Jézus az egyetlen megoldás minden emberi probléma gyökerére, de akkor is és ma is az emberek többségének nem Krisztus kell! Pedig „ôbenne lakozik az istenség egész teljessége testileg” (Kol 2,9), ô a „képe a láthatatlan Istennek” és „minden teremtmény elôtt született” (Kol 1,15), mert az Atya ôbenne teremtett mindent, ami a mennyekben és a földön van, „mindenek ôáltala és ôreá nézve teremtettek”. Ô elôbb volt mindennél, és minden ôbenne áll fenn (vö. Kol 1,16). Hogy ha ô általa teremtett az Atya, akkor Krisztus is teremtô az Atyával együtt! Az Isten terve az, hogy Krisztus által békéltessen meg minket önmagával. Az ember fordult el az Istentôl, és mégis Isten a békéltetô és a kezdeményezô (vö. Kol 1,20. Jn 16,27a). Tehát, valóban Krisztus, a gazda egyetlen fia, az egyetlen és valódi megoldás minden emberi gondra és nyomorúságra ezen a Földön, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz (Zsid 13,8).” Aki ezt túlzásnak véli, az még nem ismerte meg a Megváltót, sem az Atyát, hogy ô a szeretet (vö. 1Jn 4,16). Isten azonban nem szorul rá, hogy erôvel és hatalommal rendet csináljon a szôlômunkások között, és itt ezen a Földön mind a mai napig. Krisztusnak a jelenléte, erkölcsi feddhetetlensége, megvesztegethetetlen igazságossága, minden ember iránti szeretete és önfeláldozása, az Atyánál a benne hívôkért történô közbenjárása (vö. Zsid 7,22-25. 1Tim 2,5-6. Zsid 9,15: a gr. meszítész = közbenjáró) elegendô erô ahhoz, hogy végül gyôzzön, és az uralmát érvényesítse mind a benne hívô egyén, mind az Isten népe életében. Ô az a kô, akit az építôk megvetettek és elvetettek, de az mégis szegletkô lett, amelyre felépül nemcsak az egyház (gr. eklészia = kihívottak közössége, akik újjászülettek hit által vízbôl és Szentlélekbôl), de mindenki, aki egy bûnfölötti gyôzelmes életre vágyik, és általa az egész teremtett világ.
Ez azt jelenti, hogy amikor Izrael Krisztust elvetette, akkor mindent elvetett, és a semmivel és a megsemmisüléssel maradt (i.u. 70-ben a római légiók lerombolták Jeruzsálemet és a Templomot leégették), ez egy borzasztó és kimondhatatlan tragédia. Sajnos ehhez hasonló tragédia ma is zajlik minden nép és egyén életében, aki Krisztust az életében nem az elsô helyre teszi és az ô igéje nem abszolút, biztos és az egyetlen mérce, amellyel mindent megmérhet. Krisztus Urunk mennybemenetele elôtt nem azt mondta, hogy emberi vagy egyházi tanításokat helyezzenek az ô szavai fölé, és azokat úgy hirdessék minden népnek, hanem ezt mondta: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg ôket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg ôket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28, 19-20, és Mk 16,16. vö. a Szent Jeromos, és a Szent István Társulat Kat. fordításait). Elôbb tanítvánnyá tenni, majd megkeresztelni, nem pedig fordítva. És azt hirdetni, amit megparancsolt, nem pedig emberi tanításokat, hagyományokat Krisztus nevében. „Nemde egy csekély kovász az egész tésztát megposhasztja?” Mekkora felelôsség és kiváltság szôlômunkásnak lenni, dolgozni az Úr szôlôjében, amelyet Krisztus a tulajdon vérével szerzett. A gazda fia elé lehetne menni a termés gyümölcseivel és ô minden bizonnyal minden becsületes és odaadó munkásnak megadja a neki járó részt és fizetséget. Ehelyett mit tettek a gonosz szôlômunkások? Megfogták a fiút, kivetették a szôlôn kívül és megölték. Ez a prófécia szószerint teljesedett be, mert Jézust kihurcolták Jeruzsálem falain kívül és ott ölték meg. „Kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz (Dn 9,26)” – írja Dániel próféta Krisztus elôtt hatszáz évvel, és ez így teljesedett be. Még az Atya is elfordult a kereszten haldokló Krisztustól (vö. Mt 27,46), hogy az értünk vállalt helyettes áldozata valóságos lehessen. A szeretett Fiú áldozata az Atya áldozata is, mert melyik nagyobb szenvedés: magára venni a világ bûneit és az érte járó szenvedést elszenvedni, az Atya elhagyatottságát elviselni egy isteni lénynek, aki mindenkor egységben volt az Atyával, vagy Atyaként nézni végig a Fiút úgy meghalni, hogy az az ô szeretett Fia, az egyetlene, aki bûntelen, akit teljesen magára kell hagyjon az ember megváltása érdekében? Egy igazi szülô valami keveset átérezhet abból a fájdalomból, amit az Atya átélt, akkor, amikor Jézus meghalt a kereszten.
Ez az áldozat minden értelmet meghalad, azért, hogy a Krisztusban hívôknek örök és romolhatatlan, boldog életük legyen. Ennél többet az Isten nem adhatott. Ezért mondta Jézus a példázatban a gazdának a szájába adva a szavakat: „A fiamat meg fogják becsülni (Mk 12,6b)”, ô a legtöbb, amit adhatott, és ôbenne mindenét nekünk adta az Isten. Vajon mi megbecsüljük-e ôt vagy kényelmetlen számunkra az, hogy az Isten a halál sötét völgyébe is utánunk jött, hogy minket megváltson és üdvözítsen?
Pongrácz Róbert hittanár
Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002.
Most gondoljuk el, hogy az Úré a föld és az egész teljessége, Izrael pedig az ô szôlôültetvénye, amely az ô gyönyörûséges ültetése (vö. Iz 5,1-7), amelyet nemes szôlôvesszôbôl ültetett, érte mindent megtett, és az mégis vadszôlôt termett. Itt és Jézus példabeszédében is a szôlôültetvény jelkép. Azt jelképezi, hogy Isten hogyan választotta ki az izraelitákat, és tette ôket a saját dédelgetett népévé. A gyümölcsök a Szentlélek gyümölcseit jelentik (vö. Gal 5,22), amelyeket minden hívô embernek teremnie kellene ezen a földön annak bizonyságául, hogy az élô Istennel közvetlen kapcsolatban van. Izrael vezetôi és velük együtt az egész nép azonban nem mutatta fel a környezô népeknek Isten jellemét és szeretetét, hogy azok is az Úrhoz térjenek, hogy végül az egész Földön Isten ismerete és szentsége felragyogjon a népek arcán, hanem a nekik juttatott kegyelmi kincseket arra használták fel, hogy önmagukat más népek fölé emeljék, vagy pedig eltékozolják az istenismeretet és bálványimádásba merüljenek. 
