Hőmérséklet: 19 °C | Szél sebesség: 13 km/h Napkelte: 05:34 - Napnyugta: 20:56
Az olvasható hetilap
*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Az Új Kelet 40. kiadásának 24. oldalán egy értesítésre figyeltem fel. „A jövő héten: Eltúlzott falopások?“ Tehát kérdőjelben. Gondoltam, hogy folytatódni fog a fatolvajok leleplezése. Ezért nagy érdeklődéssel vártam az Új Kelet következő számát. A cikk meg is jelent. De nem folytatódtak a cikksorozatok, melyek ebben a sajtóban is megjelentek – dicséretükre legyen mondva. Csalódtam. Nem volt véletlen, hogy B. L. újságírónk kérdőjelbe tette a cikk címét. Tulajdonképpen idézte Cristian Apostol, a román Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium miniszteri rangú államtitkárának véleményét a falopásokról. A miniszter úr úgy véli, hogy a közvélemény és részben a média eltúlozza a romániai falopások, törvénytelen fakitermelések és erdőirtások mértékét. Azt állítja, hogy a falopások évi átlaga is körülbelül csak 9000 rakomány évente.
A Cristian Apostol miniszter által törvénytelen kitermelésként említett 170-180 ezer köbméteres évi átlagot nemigen cáfolják a hatóságok egyik legutóbbi országos jellegű ellenőrző akciói.
Nocsak, számítsuk ki. Ha a 18/1991-es törvény megjelenése után eltelt 20 év alatt 18 000 rakomány és 3 600 000 köbméter fát loptak el, ez nem sok Önnek tisztelt miniszter-államtitkár úr? Lehet, mert nem az Ön erdejét fosztották, lopták a tolvajok. Ez a közömbösség, nemtörődöm magatartás legfőbb uraink részéről akkor is kitűnt, amikor a PRO TV hűen bemutatta erdeink kifosztását, törvénytelen letarolását. Látszott a filmben szereplő uraink magatartásán, arcuk mimikáján és az újságírók által feltett kérdésekre adott válaszaikból, hogy fel vannak háborodva a felvetések miatt. A bátorságuk miatt, ahogyan kérdeztek, és bemutatták az erdeink kirablását. Tévéink, sajtótudósítóink elhallgattak. Azóta nincs semmi. Nem tudom, ezeket az újságírókat, fotóriportereket rúgták-e ki állásukból azért, mert ők az igazságot, a valóságot igyekeztek bemutatni.
Ilyen erdőrablások nem voltak soha a „nagy fordulat“ előtt. Még akkor sem, amikor a kommunizmusban az állam erdeinkre tette kezét. De azelőtt sem. Erdeink tulajdonosai csak annyit termeltek ki, ami nem biztosította életük bőségét, esetleg csak annyit, amennyit értékesíteni kényszerültek búzáért, kukoricáért a Maros és a Küküllő mentén, amire szükségük volt.
Rokaly József tanár úr Csomafalva monográfiájában bemutatja, hogy 1906-1910-ben, amikor a közösen használt erdők egy részét kiszakították a közösből, és magántulajdonba adták, s megszervezték azokat a csoportokat is, amelyek élére felelőst választottak, akiknek ügyelniük kellett az erdők ésszerű kitermelésére és a tulajdon sérthetetlenségére, miként tettek eleget feladatuknak és miként vigyáztak erdeinkre. Igaz, voltak olyan esetek bőven, amikor egyes személyek, kihasználva az alkalmat, potom áron a szegényebbektől a kocsmában felvásárolták azok tulajdonrészét, amit kimérettek. Így lettek a községben olyan tulajdonosok, akik több tíz vagy száz hektárral rendelkeztek és rendelkeznek. De erdőfosztás vagy rablás nem volt akkora, mint a mostani változás után.
1990-ig az államé volt az erdő. A 18/1991-es törvény megjelenése után kezdődött a nagyméretű falopás, hiszen a helyi hatóság, s nem csak Csomafalván húzta-halasztotta az erdők tulajdonba való helyezését azért, hogy a bátrak rabolhassák erdeinket, mindaddig, amíg megtörténik a tulajdonba helyezés. Egész hegyoldalakat taroltak le. Ezen nagymennyiségű fa, az úgynevezett zöldarany eladásából egyesek meggazdagodtak, s bőven juttattak azoknak is, akik ezt a rablást megengedték vagy elnézték, mondván, hogy nem tudnak róla. Az ilyen személyek kicsinyítik le a valóságot, veszik semmiségnek az egészet, tisztelt miniszter úr.
Ez a rablás ma is folyik, csak más, kifinomult, rafinált módszerekkel. Hogy nem beszélek valótlanságot, röviden leírom az én keserves esetemet.
1969-ben nagynénémtől, akinek férje Csata Ágoston volt, 3,31 hektár erdőt örököltem, amely az 1910. évi csíkszeredai királyi törvényszék végzése értelmében a közös erdők szétosztása alkalmával a kiszakított erdőrészen szerepelt, a 2788 sz. tkv. A 1-60 szám alatt. Ezen erdős terület a létrehozott 10-es számú csoportban volt, mely a 9015/K/3-as határrész ingatlanban van, és a Nagy-Somlyó alatti részen helyezkedett el. A kimérés alkalmával elkészített térképen megjelölték, s nem csak a térkép léptékjét tüntették fel, hanem a terület nagyságát is. Így mindenki tudhatta, hogy hol terül el az erdeje.
Nagynéném férje, Csata Ágoston az 1910-es évben kiskorú volt, mivel édesapja korán elhalt. A 3,31 hektár erdő ekkor még nagyapja, Csata Tamás nevén volt. Halála után került Csata János gyermeke, Csata Ágoston nevére, azaz tulajdonába, amit a 6684. számú birtoklási lap is igazol, és birtokai között a 2788 tkv.-ben is szerepel. Sógorbátyám birtokát nagynéném örökölte, mivel nem volt gyermekük. Nagynéném elhalálozása előtt az összes birtokát rám íratta, mivel én gondoztam haláláig.
A 18/1991 és 247/2005-ös törvények megjelenése után igényeltem az örökölt erdős terület tulajdonomba helyezését. Kérésemet a csomafalvi földosztó bizottság jóváhagyta, de a tulajdonba helyezés éveken át húzódott. A volt polgármester, majd a jelenlegi azzal indokolták, hogy kérésemet nem lehet megoldani, mert nem tudom megmondani, hol volt sógorbátyám erdeje, holott jól tudták ők is és én is, hogy Nagy-Somlyó alatt, a 10-es csoportban, amely a térképen és a tanács nyilvántartó dokumentumaiban a 9015/K/3 számú határrészen szerepel.
Végül 2005. október 17-én a 66. számmal iktatott átiratukban közlik, hogy a régi terület kijelölése a csoportba tartozókkal lesz, és a kimérés alkalmával engem is meghívnak a csoport tagjaival együtt. Vártam a hívást, de nem hívtak. Hogy a csoportba tartozóknak, illetve örököseiknek kimérték-e, nem tudom.
Sürgettem a kimérést és a tulajdonba helyezést, mert tudtam, hogy igen nagy a falopás. Teltek az évek. Kihallgatás kihallgatást követett, de csak a meghatározott napokon volt szabad a polgármestertől kihallgatást kérni. Így többször utaztam Csomafalvára. 2010 szeptemberében átiratban értesítettek, hogy jelenjek meg a tanácsnál, mert a topográfusuk a beütemezett program szerint indul az általam kért erdős terület kimérésére. A meghatározott napon 9 órára a két fiammal és két tanúval megjelentem. Az egyik tanúm a Szilfás Közbirtokosság elnöke volt, a másik az erdész, akik felvigyáztak, nehogy a közbirtokosság területét megsértsék a kiméréssel. Az indulás pillanatában a tanácstól kapott írásos értesítést átadtam a topográfusnak azzal a gondolattal, hogy ha valaki ellenőrzi őket, hivatalos dokumentum legyen a kezében, hogy utasítva van a kimérésre. Én súlyos érszűkületes lábaimmal nem mehettem velük.
Az erdős területet a topográfus kimérte, s utasításai szerint az egyik fiam a megjelölt határokon a kifestést megejtette. Amikor az erdőről hazajöttek, érdeklődésemre fiaim kijelentették, hogy a kimért részen szép, kitermelhető erdő van.
Két hét múlva a topográfustól érdeklődtem, miként halad a rajzok elkészítésével és a tulajdonba helyezéssel. Ekkor a topográfus, Madarász Zsombor megkérdezte, eladom-e az erdőt. A válaszom negatív volt. Semmiért nem adom el. Kértem az általam neki átadott tanácsi értesítést, de nem adta vissza, mondván, hogy nincs nála. Ismét eltelt két hét, és újból érdeklődtem az akták elkészítéséről. Ekkor azt válaszolta, hogy sajnos a rajzokat nem készítheti el, mert nem jó helyen mérte, és alább kell újramérje, mert a kimért terület másé. Ismét kértem az értesítést, de nem adta vissza. Ekkor figyeltem fel arra, hogy mekkora marhaságot követtem el, amikor átadtam neki az értesítést. Észrevettem, hogy átvertek. Vártam, hogy mikor lesz az új mérés, de semmi sem történt. A polgármestertől újból kihallgatást kértem. Ekkor az irodájába felhívatta a topográfust és azt a tisztviselőt, aki az aktákat kell készítse. Előttük tudomásomra hozta, hogy a kimért területet nem kaphatom meg, mert nem neveztem meg a terület hollétét, s így majd összehívják azokat, akik szintén nem ismerik a területeik helyét, és akkor sorshúzással megkapjuk a területet. Kinek hova jut, ott mérik ki. Függetlenül attól, hogy erdő van-e rajta, vagy nincs. Meglepődtem a fordulaton. Ekkor értettem meg, hogy a kiküldött értesítés, amit a topográfusnak átadtam, miért tűnt el. A polgármestert felkértem, hívja össze a földosztó bizottságot, s a gyűlésre hívjanak meg. Nem sok időre rá összehívta a bizottságot, és értesítettek, hogy mikor, hány órakor lesz a gyűlés, amelyen én is részt vehetek. Ezen a gyűlésen 9 személy jelent meg, akikből csak 4 nem volt a tanács alkalmazottja. A polgármester előterjesztette a kérésemet, és én elmondtam, hol van az általam igényelt terület, amit ők is nagyon jól tudnak. A tanácsi alkalmazottakon kívüliek, akik a földosztó bizottság tagjai voltak, határozottan kérték a polgármestert, hogy végre oldják meg a kérésem, és mérjék ki az erdőt, hiszen ők már rég jóváhagyták.
Így 2011. október 19-ére határozták meg az erdőkimérést. Az erdőre fiam, Király Sándor, a tanács topográfusa, Madarász Zsombor és Csata Károly, a csomafalvi közbirtokosság megbízottja mentek ki. A területet kimérték és kifestették, közvetlenül határos a közbirtokosság erdejével. A kimért területet 8 évvel korábban kitermelték, és 8 éves csemeték vannak rajta az aljnövényzettel, egyetlen fa nélkül. A kimérést visszautasítottam. Érdeklődésemre Madarász Zsombor telefonon közölte, hogy a kimért terület a Szilfás Közbirtokosságé volt, és az termelte ki az erdőt. Most értettem meg, hogy kitoltak velem, és azért nem volt hajlandó a topográfus, hogy visszaadja az előző értesítést, amely alapján kimérte az erdős területet. Bár tudtam volna, kinek kellett volna eladnom az előzően kimért erdőt. De nem mondták meg. Azt sem tudom, ki lopta el vagy termelte ki. Lehet, hogy az ügyészség, a megyei erdészeti hivatal kideríti, ha ezek is a zöldaranyból megfelelő mennyiséget vagy summát nem kaptak.
Nos, Cristian Apostol miniszter úr mit szól ehhez? Mit szól az RMDSZ, aki kormányon van, és vigyáznia kell a törvényességre? Mit szól a Székely Hadosztály vezetősége? Ez nemigen járul a Székelyföld megmentéséhez, a jövő évi választásokon az RMDSZ sikeréhez. Mivel magyarázzák azt, hogy még 20 év után sem oldották meg képviselőik az erdők tulajdonba helyezését? A megkárosítottak hallgatnak, szegények attól félnek, ha jár a szájuk, a nagy semmivel maradnak, vagy később más okoknál is visszaélnek velük, s mehetnek a nagyvilágba kenyeret keresni, elhagyva szülőfalujukat, a Székelyföldet.
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr: – Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás? – kérdi románul. Mire János: – Mi nem tudni. Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi: – Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot! – Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!
