Hőmérséklet: 19 °C | Szél sebesség: 13 km/h Napkelte: 05:34 - Napnyugta: 20:56
Az olvasható hetilap
*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
– Kabát… Kabát – kiabálta a főpásztor. Hívására kutyák jelentek meg az udvaron, farkcsóválva hízelegtek.
– Elmehettek, nem rátok vagyok kíváncsi.
– Itt van valahol, láttam ma reggel – mondta egy pásztorlegény.
– Akkor miért nem jön elő?
– Fél a kanoktól, mindig elverik.
Kabátnak Bodri volt a becsületes neve. Sokáig ő volt a falka vezére. Fent a havason sok veszély fenyegette a nyájat. Medvék, farkasok környékezik a kis finom pecsenyéért. Elég sok a kétlábú farkas is. Nem félt sem a farkastól, sem a medvétől. Legtöbbször sikerült elkergetni a támadókat. Az idén egy hatalmas kan medve támadt a nyájra, jól látszott két zöldesen fénylő szeme, hatalmas tépőfoga a villanylámpa fénykörében. Nem törődött a pásztorok kiabálásával, a karbidágyuk durrogásával. A kutyák csak ímmel-ámmal menekülésre készen ugrálták körül, féltek tőle. Bodri közel merészkedett, villámgyorsan belecsípett, aztán hátraugrott. A főpásztor egy hosszúnyelû villával támadt a medvére. A fenevad elkapta a villa nyelét és magafelé rántotta, a főpásztor tehetetlenül esett hasra a medve előtt, a karmos mancs kettéhasította a pásztor bőr bundáját. Bodri látva a gazdája veszedelmét, bátran ráugrott a medvére, belecsimpaszkodott a pofájába, úgy csüngött rajta, mint egy kullancs, rázta, karmolta, ütötte a kutyát. A pásztor egérutat nyert, elfutott. A medvének sikerült lerázni a sebesült ellenfelét, de aznapra elment a kedve a nyájrablástól. A kutya rengeteg sebet kapott, a legsúlyosabb a hátán végighúzódó mély hasított seb. Napokig nem tudott talpra állni, de hát ebcsont beforr, lassan gyógyulni kezdett. Közben az egyik fiatal kan kutya kihasználta az alkalmat, megverte a sebesült Bodrit, átvette a falka vezetését. Falkavezetőnek mindig csak a legerősebb kan volt alkalmas. Bodri elég öreg volt ahhoz, hogy tudja, ez a kutyák törvénye. Bent a faluszéli hodályban, a szalmaboglyákba vájt vackokban volt a kutyák helye. Most már a legjobb falatok mellől is elmarták. A pásztor nem sokat törődött vele, egy este mégis végigtapogatta sebeit. A pásztorkutyák életében sokkal több a rúgás, ütés, mint a simogatás. Bodrinak végtelenül jól esett a gazda kezének érintése.
– Az a két hosszú seb a hátán kell begyógyuljon – morogta maga elé – addig hibás a bőre. Akkor majd jó lesz egy kabát a hátának.
Azután csak kabátnak szólította Bodrit.
Ez volt a juhászkutyák sorsa. Amint kiöregedtek, megfojtotta, megnyúzta, bőrkabátot csináltatott belőlük. A többiek keresték, egy darabig a padlásról érezték a bőrök szagát, aztán az is elenyészett. Bodrinak sem kegyelmezett, hiába mentette meg az életét.
Éhes volt, mert etetéskor alig engedték közel a moslékhoz, sikerült egy-két falatot elkapni a kanok elől. Kint a hegyoldalban volt egy hely, ahova sokszor kitették az elhullott állatok húsát, hátha ott szerencséje lesz.
* * *
Ádám bácsi a délutáni busszal érkezett a városból. Hátán jól megpakolt hátizsákot cipelt. Nyikorogva engedelmeskedett a rég nem használt ajtó. Barátságtalan hideg áradt ki a konyhából, senki sem lakott a házban. Lepakolt, aztán tüzet rakott a kályhában, bíztatóan pattogtak a tûzben a fahasábok.
Ádám bácsi életének nagy részét itt élte le. ő volt a terület vadőre. Ide nősült, itt nőttek fel a gyerekek. Eltelt az idő, nyugdíjba ment, közben a gyerekek kirepültek, ketten maradtak a feleségével. Éva kedves, szorgalmas, szerető asszony volt. Nyáron lejöttek az unokák is a városból, ismét megtelt gyerekzsivajjal a ház.
Néhány boldog esztendő telt el így, aztán közbeszólt a sors. Éva megbetegedett. A rák nem kegyelmez senkinek, kivitték a temetődombra. Azóta Ádám bácsi nem találta a helyét. Unszolták, hogy költözzön a városba, végül nagy nehezen ráállt. Tömbházban lakott a fia, külön szobát kapott. Zavarta az autók zúgása, a villamosok csilingelése. A fiatalok munkába jártak, egyedül maradt napközben. Lement sétálni. Ismeretlen emberek nyüzsögtek az utcákon, mindenki sietett, végre elért egy parkhoz. Itt már vadak is léteznek – gondolta keserûen, amikor meglátta a bokrok közt csiripelő poros verebeket. A fák tetején csókák veszekedtek az éjszakázó helyekért.
– Kár, kár, kár – szólt rá egy szürke varjú.
– Bizony kár – mormolta maga elé.
A padokon hozzá hasonló nyugdíjasok üldögéltek, szívesen szóba álltak vele, hiszen ők is egyedül voltak. Hamar rájött, hogy sehogy sem talál a szó. Úgy érezte, hogy egy más világhoz tartoznak, talán csak a betegségeik hasonlítottak, mert mindegyik beteg volt. Amikor a városba jött, őt is elvitték kivizsgálásra. Több olyan betegséget állapítottak meg az orvosok, amiről eddig nem tudott, vagy nem törődött vele. Eltiltották a szeszes italoktól. Sohasem volt részeges, de megitta azt az egy-két féldecit, fél liter bort, azt sem rendszeresen. A dohányzásról nehezen szokott le. A pipa most is ott volt a zsebében, néha elővette, nagyokat szívott az üres pipaszárból. Ritkán meg is tömte. A menye nem szerette a pipát. Nem szólt semmit, csak szellőztetett, állandóan szellőztetett.
Három hónap múlva elege lett a városból. Arra vágyott, hogy hajnali kakasszóra ébredjen, csilingelő szánok menjenek az utcán. Beszélgessen a vele együtt megöregedett barátokkal, és ami a legfontosabb, keresse fel Éva sírját. Fia, menye marasztalta, de ő nem engedett.
Hamar sötétedett, holdvilágos, csillagfényes este ígérkezett. Ilyenkor nem ártana felkeresni a leskunyhót. Több mint egy fél éve nem jártam arra, gondolta. A leskunyhót a helybeli vadászok építették, félig a földbe volt ásva. Apró vaskályha meg egy nagy kő volt benne. Ha a kályha kihûlt, az átforrósodott kő sugározta a meleget. Elől zajtalanul nyíló gumisarkú ablak nézett a csali felé. Rég nem hozott senki csalit a kunyhó elé. Egy lecsupaszított lókoponya meg néhány borda árválkodott, azokat is félig belepte a hó. Bent a kunyhóban dermesztő hideg fogadta, napok óta senki se rakott tüzet a kályhába. Letelepedett a háromlábú vadászszékre. Valamikor sok téli estét eltöltött a kunyhóban. Rókák jöttek a csalira, sokat elejtett közülük, sőt, egyszer egy farkas is rajta vesztett. Jól esett felidézni a régi emlékeket. Érezte, hogy ma nem tudna sokáig maradni, nem bírná a hideget, na meg arra az ősrégi csalira sem jön már semmi. Vagy talán mégis? Sötét árny jött a mezőn, nagy pásztorkutya, tiszta fehér a bundája alig látszik a havon. Odajön a csalihoz, ímmel-ámmal szagolgatja. Ádám bácsi kinyitja az ablakot, kidugja a puskát. Nincs mit keressen a vadászterületen. A kutya szájába vesz egy fagyos bordát, úgy néz ki, mintha pipázna. A vadász elmosolyodik. – Menj a fenébe – szól rá. Összecsomagolja a vadászszéket, aztán kilép az ajtón. A kutya nem szalad el, kiejti a szájából az ehetetlen bordapipát, nézi, hogy megy a falu felé.
– Öregszel, Ádám – korholja magát –, azt a kutyát is megsajnálod.
Már majdnem a faluba ért, amikor hátranézett. Ott jött a kutya alig száz méterre mögötte.
– Mars, menj innen – kergette, a kutya leült, de nem tágított.
Otthon kellemes meleg várta. Lepakolt, kinyitotta a szekrényt, tányért keresett. A polc egy sarkában üveg árválkodott.
– Szilvórium – nyugtázta, és nagyot húzott az üvegből, csípte a torkát. – A nemjóját, elszoktam tőle – dörmögte fátyolos hangon, de azért még két nagy kortyot küldött az első után.
Kirakta az elemózsiás tarisznya tartalmát. Sok finomságot pakolt a menye. A pálinka étvágygerjesztő volt, jóízûen falatozott.
Kintről halk vincogást hallott, kinyitotta az ajtót.
– Gyere be – hívta.
A kutya nem mozdult, pedig csábította a kiáramló ételszag, de a juhászkutyáknak sohasem volt szabad a házba belépni. Felé dobott egy tepertőt, elkapta, rágás nélkül lenyelte. Vajon, hogy hívják?
– Bundás…, Füles…, Maros… – szólítgatta a szokásos pásztorkutya neveken. A kutya nem mozdult.
Ez így nem jó, kihûl a ház.
– Bolhás…, Fürge…, Bodri – folytatta. A kutya hevesen csóválta a farkát.
– Bodri, Bodri gyere be – és egy darabka szalonnát dobott felé bíztatónak.
Ez tudja a nevemet, olyan, mint a gazdám. Félve, óvatosan bejött a konyhába. Most már ketten ettek, a kutya mindent elnyelt, míg végül valamennyire csillapította éhségét. Ádám bácsi becsattintotta a bicskáját, elővett egy üveg bort.
– Ebből nem kapsz, Bodri, feküdj le.
A kutya engedelmesen lefeküdt.
Elővette a pipát, megtömte, meggyújtotta, nagy füstbodrokat eregetett a levegőbe, kidugta a borosüveget, úgy kortyolt az üvegből. Hamar a fejébe ment a szokatlan ital. Jókedvre derített arca kipirult, mindent duplán látott, halkan dudorászni kezdett. A kutya felemelte a fejét, figyelmeztetőn morgott. Halk motoszkálás az ajtó előtt, aztán felcsendült a vékony gyerekhangú ének.
– Kántálók, gyertek be, te meg nyughass, Bodri.
– Pásztorok, pásztorok, örvendezve… – fújták lelkesen.
– Hát azt tudjátok-e, hogy… – és belekezdett egy régi-régi karácsonyi dalba, és ekkor mintha a dallam szárnyán érkezett volna, ott ült Éva az asztalfőn, szelíden mosolyogva nézett a gyerekekre.
– Segíts te is, Éva, hiszen ez a mi napunk is.
A gyerekek összenéztek, aztán csendesen kihátráltak az ajtón.
Ádám bácsi ölelésre nyújtotta a karját aszszonya felé, de Éva már nem volt ott, eltûnt.
Keserûen megfogta az üveget, egyből felhajtotta a maradékot.
A szívroham villámként tört rá. Elejtette az üveget, az asztalra dőlt. A kutya érezte, hogy valami nincs rendjén, megbökte az orrával. Ádám bácsi leesett a székről, elterült a padlón. A kutya vincogva szaglászta, aztán rájött, hogy már nincs benne élet. Fejét az ég felé emelve panaszosan, fájdalmasan felüvöltött…
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
A skót és a fia mennek a piacon, megszólal a gyerek: – Apa, kaphatok narancsot? – Nem. – De apa, nagyon szeretnék! – Jól van fiam, köpd le az árust, talán hozzád vág egyet!
