(esetleg mondhattam volna, hogy „felment a pumpám”, de tudtommal csak szívem van, olcsón kaptam ezelőtt 69 évvel, az „anyák boltjában” 9 havi részletre.) Váltogatom lapjaimat, a két helyi hetilap egyike vagy a Krónika az olvasmányom, egyebek mellett, most éppen a Krónika cikke „bosszantott fel”.
Bizonyos K. Attila „történész” vitatja Wass Albert életpályáját, mert abban ún. negatívumok is vannak. A nagy bűn egyike, hogy 1936-ban elfogadta A. Hitler különdíját, mint a olimpián részt vevő céllövő-csapat tagja, és az I. világháborúban kétszer is kapott Vaskeresztet. Lehet, bizonyára így volt, a különdíj visszautasítása nem lett volna méltó egy született magyar úrhoz, udvariatlanság lett volna. Azt tudjuk műveiből, de mások által megírt életrajzából is, hogy nem hajbókolt a Hitler-fasizmus előtt, pont úgy, ahogy nem adta derekát Marx-Engels-Lenin-Sztálin hazug eszméinek sem. (Kár, hogy az említett elvtársak nem voltak orvosok, mert akkor a kommunizmust biztosan előbb az állatokon próbálták volna ki, s nemzedékem megszabadult volna 40 év hazug ideológiájától, a nemzeti kisebbségi léttől).
Nem kell még 50 év ahhoz, hogy felmérhessük Wass Albert helyét a magyar irodalomban és történelemben. Már most is tudnék szolgálni újabb „ényekkel,” a grófi család egykori személyzetének még elő tagjait „kifaggattam”. Az ifjú Albert gróf 3 éves korában egyszer lelopott egy szaloncukrot a karácsonyfáról, tehát megérdemli a tolvaj címet, első gimnáziumban pedig egyszer rajzból, egyszer pedig énekből vitt haza egy-egy „kettest”, egyszer pedig helyesírásból kapott megróvást, mert az „eső” szót kért s-sel írta, mint Gádonyi Géza... Mivel édesapjának nagy fájdalmat okozott, így nyugodtan állíthatjuk, hogy háromszoros apagyilkos... A kastély egykori inasa azt is elmondta nekem bizalmasan, hogy egy nagy névnapozás után az ifjú Wass (már 4 éves volt akkor) a damasztabrosz sarkába kapaszkodva lehúzta az asztalra kirakott értékes porcelánkészletet a kristálypoharakkal együtt, tehát állíthatjuk, hogy a nemzeti értékek megcsorbítója, szétzúzója volt (ami annál is súlyosabb, mert az értékes tárgyakat a nagyszülők a magyar és román jobbágyok többévszázados „kizsákmányolásából vették).
Katonatiszti társaitól tudtam meg, hogy ő harcolni ment a frontra, hazájának érdekében, és nem meggazdagodni, ezért kapott csak vaskeresztet és nem aranykeresztet, igaz ez jobban is talált egy született Wass-grófhoz. (A soviniszta-nacionalista tk. édesapja volt, bizonyíték erre az, hogy egyszer megpofozott egy, a hegyen túlról érkezett szolgát, mert az ellopott egyet a Havanna-szivarokból).
WASS helyét nem kell felülvizsgálni, hanem azok „helyét”, akik jogtalanul bírálják. Komoly irodalomtörténész szavai szerint egy román lány történetét még egy román író sem írta meg oly szépen, mint Wass Albert a Funtineli boszorkányban, és híres verse, az Üzenet haza, egy román népi mondást idéz, a Víz szalad, a kő marad. Igen, WASS marad, a csipkelődőket elviszi a szaladó víz. A nimbuszromboló „ítészeket” még akkor is fogják olvasni, amikor a magyaság már Wass Albert nevét elfelejtette, DE CSAK AKKOR.
A magyarországi rendszerváltás után felvetődött, hogy József Attila helyét is felül kell vizsgálni, mert kommunista volt. Igaz, talán az volt, de meggyőződésből, és nem pénzért, nem Moszkva pénzéért és ígéretéért, mint „harcostársai”, akik intrikái végül korai halálához is vezettek.
Wass Albert megérdemelte volna az irodalmi Nobel-díjat, ha Nobel-bizottság tagjai olvasnának magyarul, mert a magyar vers csak magyarul szép, a magyar fájdalom csak a magyaroknak fájdalom, de sajnos nem mindenkinek. Wass Albert megérdemelné, hogy minden magyar városban szobra legyen, nem bronzból-vasból, hanem kőből, mert a kő marad, de CSAK A Kő MARAD.
Azt hiszem, minden székely ember vásárolna kő-jegyet, a kő időtállóbb, mint a tégla(-jegy).
Szathmáry János
ny. gazdamérnök
Ui.: A lapjukban megjelent (Új Kelet, január 17.) Minden szentnek magafelé... című írásomhoz annyit fűznék, hogy „MINDEN SZENTNEK MAGAFELÉ HAJLIK A KEZE, DE A NEM SZENTEKNEK MÉG INKÁBB”. |
Archívum 
