Tisztelt Kongresszus!Az RMDSZ Önkormányzati Tanácsa képviseletében kiváltságos helyzetben vagyok, 6 perces időkeretben számolhatok be mindarról, amit tettem e tisztségbe történő jó fél éves megválasztásom óta.
Először is el kell ismernem, hogy számos tervem, elképzelésem, már ami az erdélyi magyar önkormányzatisok tanácsadói, képzési háttérintézményeinek a megteremtését illeti nem úgy halad, ahogy elterveztem, de az élet felülírta sokunk terveit, olyan helyzeteknek kellett megfelelnünk, amelyekre nem számítottunk mi erdélyi magyar önkormányzatisok.
Elég, ha felemlítem a gazdasági válság begyűrűzését, a kormányzati pozícióból való kikerülésünket, beruházási pénzeink jogellenes elvonását, megyei hivatalokba kinevezett magyar nemzetiségű vezetők leváltása elleni küzdelmet, vagy akár az európai uniós pénzek lehívása terén tapasztalható általános fejetlenségen belüli kiigazodást és érvényesülést, azt kell mondanom, hogy mindannyian tettük a dolgunkat, eredményesen. És ez a lényeg, mert az emberek nem azt várják el tőlünk, hogy naphosszat magyarázzuk bizonyítványunkat a sajtóban, hanem azt, hogy cselekedjünk. Elég, ha a kormány által év végén elvont beruházási pénzekre gondolunk, amely ügyben leggyorsabban, leghatározottabban az erdélyi magyar önkormányzatok léptek fel.
Tulajdonképpen kihívásként ért bennünket Hargita és Kovászna megyei tanácselnököket, polgármestereket, Bãsescu államelnök úr által a költségvetési vita kellős közepén megyénkbe küldött miniszterek látogatása is. E két megye önkormányzati vezetőire hárult napokon keresztül annak bebizonyítása, hogy az erdélyi magyar önkormányzati vezetők helyi közösségük érdekei iránt maximálisan elkötelezett, világos, megvalósítható elképzelésekkel rendelkező választott vezetők, akik ha kapnak lehetőséget, képesek a bizonyításra. Én úgy gondolom, hogy a miniszterjárás időszakában végérvényesen elhallgattattuk azokat a hangokat, melyek az RMDSZ politikai teljesítményét bírálták.
De az élet nem csak tűzoltásból áll, a pillanatnyi sikerek homályba vesznek, ha nem sikerül a tartós eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen konstrukciókat létrehoznunk.
Ilyen tartós konstrukciónak gondolom én a székelyföldi városok, megyék együttműködésének keretet adó időszakos találkozókat, mely fórumok kiváló alkalmat nyújtanak mindannyiunknak ahhoz, hogy egymást meghallgatva, egymást segítve jussunk egyről a kettőre.
Ne feledjük, a három székelyföldi megye az ország közepén helyezkedik el. Nekünk nincsenek olyan európai uniós pályázati lehetőségeink, mint a nyugati határ mentén elhelyezkedő megyéknek. Gazdasági lehetőségeink is szerényebbek. Bár tömbben élünk, de igazából véve környezetünkben nincsenek szövetségeseink. Ezért kénytelenek vagyunk olyan érdekérvényesítési stratégiát követni, ami Partiumban vagy szórványban kissé maradinak, merevnek tűnik. Arra kérek tehát mindenkit, éljen bárhol is Erdélyben, támogassa Székelyföld önszervezési igénye iránti közéleti munkásságunkat, mert egymásra vagyunk utalva, érdekeink közösek.
Hasonlóan tartós konstrukciónak tartom a Kárpát-medencei önkormányzatok valós, konkrét feladatok megoldására koncentráló együttműködési keretének a megteremtését is, de e téren még túl az elején vagyunk, remélem, fél év múlva e téren is látszanak már az eredmények.
Önkormányzati témájú hozzászólásomat pedig egy nagy kéréssel zárnám. Azt kérem parlamenti képviselőinktől, szenátorainktól, polgármesterekkel, tanácselnökökkel konzultálva, közösen térképezzük fel azokat a hatályos jogszabályokat, melyek akadályozzák az érdemi munkát, megkeserítik életünket.
Sajnos, nagyon sok olyan jogszabály illetve jogszabályi rendelkezés van ma a román jogrendben, melynek egyedüli célja nem más, mint az élet különböző területeire rátelepedett bukaresti vízfejek zavartalan működésének a biztosítása. Ugyanakkor sokszor azzal is szembesülünk, hogy konzultáció hiányában olyan jogszabályok láttak vagy látnak napvilágot, amelyek akaratlanul is az önkormányzatokban dolgozók tevékenységét elnehezíti, behatárolja. Természetesen ezek a káros jelenségek összefüggnek a decentralizációs folyamat gyengeségével, de addig is, amíg megtörténnek a különböző állami jogkörök lakossághoz közelebb rendelése, lépni kellene az eseti, nagyon is konkrét, nagyon is káros jogszabályhelyek eltávolítása érdekében.
Beszédem utolsó részében arra hívnám fel a tisztelt küldöttek figyelmét, hogy amint a szatmári kongresszus mint a szétválás kongresszusa vonult be a köztudatba, a mai kongresszus mint az összefogás kongresszusa vonuljon be a történelembe.
Az elmúlt hetekben ugyanis az RMDSZ Kongresszus kapcsán sokan feltették a kérdést, miért kell egyáltalán Kongresszust tartani, ha nincs semmi rendkívüli (személyi, stratégia-alkotási) kérdés napirenden. Én azt mondom, bár látványos, hangzatos témák nincsenek napirenden, egy kérdésben mindenképp állást kell foglalnia, meg kell nyilvánulnia a Kongresszusnak.
Én úgy gondolom, hogy a technikai jellegű alapszabály-módosításokon túl, melyek most napirenden vannak, az RMDSZ alapszabály-módosításának az a kulcskérdése, hogy a sok munka árán újra lehetővé tett erdélyi magyar összeszövetkezésnek megfelelő keretet teremt-e vagy sem.
Mindannyian látjuk, az MPP haláltáncát járja. Sokan visszajönnének, sokan csatlakoznának hozzánk, ha ennek meglenne a kerete. De ez nincs ma meg. Lássuk be, ha nem sikerül őket ismét integrálni (az RMDSZ-en belül vagy annak környékén), akkor gyaníthatóan a román pártok fognak rájuk lecsapni.
Ezzel az RMDSZ olyan ellenfele(ke)t teremt magának, amiket már nem lehet legyőzni oly könnyen, mint az MPP-t múlt év júniusában.
Tehát most itt a lehetőség, hogy a Markó-Tőkés megegyezést alacsonyabb szinteken is kövesse a kiegyezés, összeszövetkezés. Ezért én azt javaslom, hogy vessük el mindazon alapszabályi rendelkezéseket, melyek a korábbi választásokon más pártok színeiben induló személyek RMDSZ-listán való indulásának gátját képezik. Nyissuk tágra a Szövetség kapuit, engedjük meg, hogy emelt fővel csatlakozhasson bárki, aki a Szövetségen belül dolgozva akarja az erdélyi magyarság jogait kivívni, megvédeni.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Borboly Csaba beszéde elhangzott az RMDSZ kolozsvári kongresszusán, 2009. április 25.-én)
|
