*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapInterjú Exkluzív interjú a Csak szex és más semmi sztárjával: Schell Judit életképei
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Exkluzív interjú a Csak szex és más semmi sztárjával: Schell Judit életképei
2010. április 04. vasárnap 12:23
Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb és legjobb magyar vígjátéka a Csak szex és más semmi. A főszereplő Dórát alakító színésznővel a Nemzeti Színházban találkoztam, a Lear király próbáját követően. Amint a 6. emeleten kinyílt a lift ajtaja, meghallottam a jellegzetes han-got. Schell Judit éppen telefonált, és intett, egy perc türelem, mindjárt végez. Nem sokkal később már kényelmesen elhelyezkedve, forró italunkat kortyolgatva beszélgettünk színházról, filmről, televízióról és a mindennapokról. Megismerhettem a kedvelt színésznő életképeit...
Schell Judit a Színház és Filmművészeti Főiskola elvégzését követően 1995-ben a Radnóti Színházhoz szerződött, 2003-tól pedig a Nemzeti Színház művésze. Díjak sokaságával ismerték el tehetségét, az igazi sikert azonban első filmfőszerepe hozta meg számára. Színpadon sok klasszikusban játszott már, Három nővér, Ványa bácsi, Sirály, III. Richárd, Úri muri… Jelenleg többek között a Gothár Péter rendezésében bemutatásra kerülő Lear királyban Regant alakítja. A Magyar Televízió 1-es csatornáján pedig az ismét műsorra tűzött Életképek Juditjaként láthatjuk.
Fotó: Gordon Eszter /Schell Judit Rátóti Zoltánnal és Stohl Andrással A park című darabban.
– Miért lettél színésznő? – teszem fel az első kérdést, amivel megdöbbentem beszélgetőtársam.
– Jézus! – szalad ki a száján.
– Mindig is erre vágytál? – faggatom tovább.
– Dehogy. Csak így alakult. Felvettek elsőre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, és ez lett belőlem. Debrecenben irodalom és dráma tagozatos gimnáziumba jártam. Ott nyilván már valami közöm volt a színházhoz, sőt, bekerültem egy előadásba is. A debreceni Csokonai Színházban Kerényi Miklós Gábor rendezte a Godspellt, és abban már játszottam gimnazistaként. A főiskola elkezdése után sem mondhatom, hogy egyértelmű volt, színésznő leszek, mert közben gyereket szültem, és voltak egyéb kitérők, kanyarok, de végül mégis így alakult.
– Kedvenc színpadi szereped?
– Nagyon sok van. Többek között A kripli, amiben most is én játszom Eileent a Radnóti Színházban (szerk. megj.: ezért az alakításáért Schell Judit 2002-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón Csomós Marival megosztva elnyerte a Legjobb női mellékszereplő díját.). Azt a darabot is Gothár Péter rendezte, ugyanúgy, mint most a Lear királyt. Azóta nem is dolgoztunk együtt, pedig az már majdnem tíz éve volt. Azonkívül a Ványa bácsiban Szonya, vagy a Mirandolina. A Nemzetiben is voltak jó kis szerepeim, nagyon szeretem például a Hermelint.
– Az igazi ismertséget számodra vitathatatlanul a Csak szex és más semmi című film hozta el… Hogyan kaptad meg ezt a szerepet?
– Sokkal korábbról indult ez a történet, mint a forgatás vagy bemutató. Évekkel korábban keresett meg Goda Kriszta egy forgatókönyvvel, hogy még nincs rá pénze, de néhány színészt szívességből megkért, olvassuk fel neki, hogy hallja, mert mégis más, mint amikor ő olvassa. Akkor még nem is Dórát alakítottam, hanem Zsófit, akit végül Dobó Kata játszott. Múltak az évek, Goda Kriszta kereste a producereket a filmhez, közben változott a világ, és sok minden, így aztán úgy döntött, hogy játsszam én a főszerepet. Később került képbe Dobó Kata, és például Csányi Sándor sem Tamás szövegét olvasta eredetileg. De aztán jó, hogy minden így alakult. Egyszer majdnem elkezdtük forgatni a filmet, de egy héttel korábban kiderült, hogy nem lesz rá pénz. Eltelt még egy év, és végül 2005 nyarán kezdtük el forgatni a Csak szex és más semmit. Az első forgatási napon hozták a sok lámpát, díszletet, ruhákat, és akkor is csak néztünk egymásra Csányi Sanyival, nem tudtuk elhinni, hogy tényleg igaz. Nagyon jó volt a hangulat a forgatás alatt, és sokan mondták is később, hogy biztosan jól éreztük magunkat közben.
– Közeljövőben forgatsz filmet?
– A nyárról még nem tudok, de most még mindenki várakozó állásponton van. Nincs pénz, még a tavalyi összegeket sem kapták meg, úgyhogy ebből a szempontból eléggé nehézkes a filmesek élete. Mi nyaralást tervezünk.
– Nagy sikert aratott az Életképek című televíziós sorozat, amiben te Juditot alakítod, aki beleszeret a kétgyermekes apába, aki elhagyja miatta a családját…
– Annak sajnos vége van. A Magyar Televízió elkezdte elölről vetíteni, és még mindig az egyik legnagyobb nézettségű sorozat. Annak ellenére, hogy nagyon alacsony volt a költségvetése, mégsem folytathattuk, mert nem volt rá pénze a csatornának. Sajnálatos módon elég kurtán-furcsán lett vége, mert még arra sem kaptunk lehetőséget, hogy Horváth Ádám rendező-író lezárja ezt a történetet. Úgy maradt abba, mint bármelyik rész, tehát elvarratlanul, és azt hiszem, hogy ennek már nem lehet folytatása. Nem áll fel majd újra mondjuk fél év múlva ugyanez a társaság, és folytatja ugyanott, ahol letette a kávéscsészét.
– Hogyan képzelhetjük el egy napodat?
– Kétféleképpen: vagy otthon vagyok, vagy itt a színházban. Ha nem próbálok, akkor egyértelműen az otthoni teendőimet látom el, meg a gyerekeimmel foglalkozom. Amikor hosszabb szabadidőnk van, akkor elmegyünk valahova. Az igazi, amikor mindenki ráér a családból. A kicsit még tudjuk rángatni a saját időbeosztásunk szerint, de a nagy már tizenhat éves lesz, neki már kötöttebb a programja. De mindig öröm, ha legalább egy ebéd erejéig le tudunk ülni mind a négyen. A színházban most éppen valaminek a vége felé járunk. Nemsokára bemutatjuk a Lear királyt, kezdődik a főpróbahét, amikor gyakorlatilag reggeltől estig itt vagyunk. Naponta két óra szabadidőnk lesz, akkor bejönnek hozzánk a családtagjaink, és meglátogatnak, mint egy kórházban. Ilyenkor kevés friss levegőhöz jutunk, de most kaptunk színpadot, úgyhogy, amit eddig a próbateremben próbáltunk, azt át kell valahogy vinni a nagyszínpadra.
Fotó: Gordon Eszter / Schell Judit
– Milyen a Gothár Péter-féle Lear király?
– Még nem tudom, bennünk is most alakulnak ki a dolgok, és azt hiszem, benne is. A próbaterembeli időszak után most hozzájött a színpad, a tér, a díszlet, a ruhák, a zene, a fények… Most egészen új benyomások érik az embert, amit meg kell próbáljunk valahová elhelyezni vagy felhasználni, okosan és gyorsan. Nagyon jó volt Gothár Péterrel dolgozni, nagyon érdekeseket tud mondani, jól gondolkodik, egészen különös aszszociációi vannak.
– Milyen volt visszatérni a második gyermeked születése után a Nemzetibe?
– Amíg én otthon voltam, addig történt az igazgatóváltás, de nem voltam teljesen elszeparálódva. Játszani már elkezdtem, amikor Boldizsár nyolc hónapos lett, de kértem Alföldi Robit, hogy csak akkor próbáljak, ha már betölti az egy évet. Nagyon szerencsésen alakult, mert a papája, aki szintén színész, éppen nem próbált, így a szülőpáros egyik fele mindig vele volt. A nagymamák is besegítenek, és akkor még kevesebb dolgom volt. Most ez az év lett sűrű. Nagyon jól éreztem magam otthon, még tudtam volna maradni, de visszajönni is jó volt. Szép átmenettel tudtam visszacsúszni.
– Milyen darabokban láthatnak most a nézők?
– A parkban, Hermelinben, Úri muriban játszom. A Lear király után elkezdek április végétől, május elejétől próbálni egy új darabot, Andrei Serban rendezésében a Három nővért, amiben Mását játszom. Ez tulajdonképpen jövő évadbeli bemutató, de akkor csak felújítópróbák lesznek majd. Kicsit nehéz, fárasztó évad ez, de nagyon jók a szerepek. Az Úri muriban nagyon szeretem a Rhédey Esztert, az is egy nagy falat volt. Mennyiségben nem annyira sok, de olyan „megviseli az embert” szerep. Ez is jó lesz a Lear királyban, legalábbis gondolom, a Három nővér pedig magáért beszél.
– Több díjat is kaptál, melyikre vagy a legbüszkébb?
– Mindegyikre másért, a szakmai díjakra azért, mert elismernek ezen a körön belül. Elég korán kaptam az elsőt, a Kritikusok díját a Ványa bácsibeli Szonya szerepéért, és az nagyon jó kis önbizalmat adott. Néhány évvel később átvehettem a Jászai Mari díjat, ami egy színész életében az első nagy mérföldkő. A film is nagyon sok elismerést hozott. A Monte Carlóban rendezett filmfesztiválon a legjobb női szereplő díját kaptam. Az azért nagyon különleges, meg büszke is vagyok rá, mert ebben az esetben senki nem mondhatja, hogy bunda, hiszen ott engem nem ismernek. Jó érzés, hogy egy ilyen nemzetközi megmérettetésen is elismertek, csak sajnos nem tudtam ott lenni a díjátadón. Tavaly októberben egy kolozsvári filmfesztiválon is vetítették a filmet, és ott is én nyertem el a legjobb női alakítás díját. Tehát, még ennyi évvel a Csak szex és más semmi bemutatása után is tart a siker. Nagyon sok örömet és boldogságot adott nekem ez a film.
Fotó: Sándor Katalin / Schell Judit a Hermelin című darabban.
– Mire vagy a legbüszkébb?
– A gyerekeimre. Ez csak fokozódott, hiszen tizennégy évig volt gyerekem, Laczkó, most pedig már ketten vannak, tehát csak duplázódik az öröm. De lehetek is büszke rájuk…
– Szabadidődben mivel foglalkozol?
– Hobbim nincs. Velük vagyok, a családommal, amikor csak tehetem. A próbák és előadások engedték, hogy szilveszter környékén a nagy családommal el tudtunk utazni négy napra síelni. Ott volt a nővérem, a gyerekei, az öcsém, az unokatestvérek… Nagyon sok gyermekkel vesszük körül magunkat, összeeresztjük őket, és annál nagyobb boldogság nincs, mint látni őket akár játszani, akár veszekedni.
– Jártál már Erdélyben?
– Igenis meg nem is. Főiskolásként Marosvásárhelyen voltam többször fesztiválon, és Bukarestben jártam, de akkor repülővel mentünk is tovább.
– Mit üzensz az Új Kelet olvasóinak, az erdélyi rajongóknak?
– Tisztelem és üdvözlöm őket. Örülök a lehetőségnek, hogy mesélhettem magamról, és a határon túlra is elmegy a hírem. Készülünk egyébként a családdal a közeljövőben Erdélybe…
