*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapInterjú Beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtörténésszel, kritikussal: Közös szellemi hazánk az irodalom
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtörténésszel, kritikussal: Közös szellemi hazánk az irodalom
2009. április 27. hétfő 11:09
Nemrég jelent meg Pomogáts Béla magyarországi irodalomtörténész erdélyi szerzőkről és irodalomi folyamatokról szóló alkotása a csíkszeredai Pallas Aka-démia Könyvkiadó 500. köteteként. A teljes címén I. Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944), II. Irodalmi dokumentumok alkotás első részében megismerhetjük a két világháború közötti erdélyi szerzőket, illetve az irodalmi folyamatokat és jelenségeket a maguk természetes összefüggésében ábrázoló erdélyi irodalomtörténetet; a második rész pedig a korszak irodalmi dokumentumainak összegzését tartalmazza. A nagyszabású hiánypótló, dokumentumértékű kötetről a szerzővel beszélgettünk.
– A nemrég megjelent irodalomtörténeti írásának a címe Magyar irodalom Erdélyben. Célzatos ez a cím, mert lehetett volna akár az is, hogy az Erdélyi magyar irodalom, ez azonban teljesen mást jelent.
– Célzatos, mert azt a meggyőződésemet akartam a címmel kifejezni, hogy az erdélyi magyar irodalom nem más, mint a magyarországi, vagy a többi magyar nyelven írt irodalom, csupán az különbözteti meg a többitől, hogy Erdélyben fejlődött ki, itt él, és itt vannak különleges feladatai. Nem lehet a magyar irodalmat feldarabolni országhatárok szerint, mert egy magyar irodalom van, amely a koraközépkor óta működik, és nincs jelentősége a trianoni határoknak. Meggyőződésem, hogy az Erdélyben lévő magyar irodalom ugyanolyan magyar irodalom, mint a budapesti, a kassai, az újvidéki, illetve a párizsi vagy a New York-i.
Pomogáts Béla 1934. október 22-én született Budapesten, 1958-ban végez az ELTE magyar szakán. 1965-től Magyar Tudományos Akadémia Irodalom Tudományi Intézetének munkatársa 1992-1995 között igazgatója. Több mint negyven monográfia, irodalomtörténeti tanulmány és bibliográfia szerzője. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, többek közt: 1985-ben Bárczi Géza-éremmel, 1986-ban a Művészeti Alap díjával, 1990-ben Akadémiai díjjal, 1991 József Attila-díjjal, 1996-ban Kissebségekért-díjat, 1997-ben Tekintet-díjat, 1998-ban Bocskai-díjat kap.
– Erdélyben megjelent már egy lexikon néhány kötete, méghozzá a Balogh Edgár által szorgalmazott Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, amely elakadt valahol az R betűnél. Mennyiben tudta hasznosítani ezt a művet, illetve más irodalomtörténeti jellegű írásokat művének megírásában?
– Úgy éreztem, hogy nagyon hiányzik egy kézikönyv, amit oktatni is lehet, ami a teljes erdélyi magyar irodalom történetét áttekinti. Ennek megírásakor nagyon hasznos volt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, ez azonban nem irodalomtörténet, hanem egy lexikon, és nem csak a szépírókról, hanem tudományos-, műszaki- és politikai írókról is képet ad. Nagy értéke ennek a kiadványnak, hogy nem csak írókról szól, hanem folyóiratokról, újságokról, irodalmi társaságokról, irodalmi műhelyekről, vagy irányzatokról is. A két műfajnak a természete is nagyon eltér egymástól: az irodalomtörténet történeti rendben foglalkozik az anyaggal, a lexikon pedig ábécérendben. A lexikont felhasználtam, hiszen az adatokat nekem is össze kellett gyűjtenem, és ebben nagy segítségemre volt a benne foglaltak. Fájlaltam is, hogy az R betű után már nincsenek adatok, de rendszeresen konzultálok Dávid Gyulával, aki Balogh Edgár után átvette a lexikon szerkesztését. Egyébként nagyon sok kísérlet történt arra, hogy valaki elkészítse az erdélyi magyar irodalom történetét, többek közt a két világháború között is voltak próbálkozások. Az egyetemen tanított Tolnay Gábor, aki a szegedi fiatalok művészeti kollégiumához tartozott, tehát Radnóti Miklóssal, Ortutay Gyulával, Budai Györggyel volt jó barátságban. Az ő doktori disszertációja is az erdélyi magyar irodalomról szólt. Ez a mű valamikor 1931-1932 körül jelent meg, de mások is írtak az erdélyi magyar irodalomról összefoglaló munkát, ezek azonban 70-100 lapos összefoglalások voltak. Ismereteim szerint, a második világháború után egyetlen ilyen témájú komoly könyv készült, ez pedig a Kántor Lajos – Láng Gusztáv szerkesztette Romániai magyar irodalom története című könyv, amely 1945-1970 közötti időszakban dolgozta fel ennek az irodalomnak az életét.
– Mennyi időbe telt összegyűjteni a temérdek forrásanyagot és könyvbe rendszerezni?
– Egyaránt mondhatom azt, hogy nagyon sok, illetve, hogy viszonylag kevés időbe. Sok, mert 1969-1984 között, illetve 1990-től kezdődően mostanig évente jártam Erdélybe, találkoztam erdélyi írókkal, és írtam az itteni irodalmi folyamatokról. Kevés, mert három évvel ezelőtt beszélgettünk Tőzsér Józseffel és Kozma Máriával a már megjelent erdélyi vonatkozású könyveimről, és már nem emlékszem, kinek volt az ötlete – ha már annyi mindent írtam az erdélyi irodalomról – akkor írhatnék egy átfogó irodalomtörténetet is. Nagyon megtetszett az ötlet, aztán néhány hónap múlva hozzá is fogtam a munkához. Ezt a most bemutatott első kötetet viszonylag rövid idő alatt 2007 őszétől 2008 nyaráig írtam meg, és nagyon sokat fel tudtam használni a korábbi tanulmányaimból, összefoglalásaimból. Amikor vállaltam ezt a munkát arra gondoltam, hogy könnyű lesz nekem ezt megírni, mert többezer oldalnyi kész anyagom van már róla, azonban kiderült, hogy mindent újra kellett fogalmaznom, a régi munkákból csak az adatokat tudtam használni.
– Melyek az előzményei a könyvnek?
– 1965-ben kerültem a Magyar Tudományos Akadémia Irodalom Tudományi Intézetébe irodalomtudományi segédmunkatársnak, a munkám és maradásom feltétele volt, hogy legyen egy első könyvem. Kuncz Aladárról már kész volt egy szakdolgozatom 1958 őszén, és meg is védtem a diplomámat. Elhelyezkedtem gyakornokként a már említett intézetben, azonban 1959-ben letartóztattak, mert volt egy kis szerepem az egyetemen az 1956-os forradalomban, és csak 1960-ban szabadultam, amikor megszüntették az internáló táborokat egy ENSZ határozatnak köszönhetően. Utána évekig nem volt alkalmam arra, hogy kutatásokkal foglalkozzam, ugyanis rendőri felügyelet alatt álltam, nem volt állásom, jobbára a szüleim tartottak el. Végül 1965 késő őszén, amikor újra fölvettek az akadémiai intézetbe, elővettem a szakdolgozatomat és kiegészítettem, így jelent meg az első könyvem 1968-ban. 1969 januárjában kaptam egy akadémiai ösztöndíjat, mely lehetővé tette, hogy négy hetet Erdélyben töltsek. Bukarestbe érkeztem meg, aztán Brassótól kezdődően végigjártam a Székelyföldet, voltam Marosvásárhelyen, a leghosszabb időt Kolozsváron töltöttem. Számomra ez egy óriási élmény volt, mert megismerkedhettem a csodálatos erdélyi tájjal, és azokkal a városokkal, amikről addig csak könyvekből olvastam. Emellett azonban megismerhettem az erdélyi magyar irodalom számos nagy egyéniségét, mint például Molter Károlyt, Balogh Edgárt, Kacsó Sándort, Szemlér Ferencet, Méliusz Józsefet, Szilágyi Domokost, Kányádi Sándort, Szilágyi Istvánt, Bálint Tibort, de hosszasan sorolhatnám még a neveket. A sorsdöntő élmény viszont az volt, hogy ezek az írók tudtak az én könyvemről, és úgy fogadtak engem, mintha régi barát lennék. Még az is megesett Marosvásárhelyen – amikor meghívtak vacsorára Marosi Ildikóhoz és Barnához –, hogy Molter Károly, aki akkoriban kilencven éves volt, és szintén lejött a vacsorához, megveregette a vállamat, és azt mondta: „emlékszem rád, fiam, ott ültél mindig a Kuncz Aladár asztalánál.” Azonban ez nem volt igaz, ugyanis Kuncz Aladár sokkal előbb meghalt mielőtt én megszülettem volna, tisztáztuk is ezt Molterrel, azonban valószínűnek tartom, hogy a könyvem miatt asszociált erre. Mindez egy olyan élmény volt, ami elkötelezett, hogy foglalkozzam az erdélyi irodalommal, és valóban egyre-másra jöttek létre azok a könyvek, amik az erdélyi irodalomról szóltak. Megírtam a transzilvanizmus történetét, illetve rengeteg tanulmányt és kritikát írtam az erdélyi írókról magyarországi szakfolyóiratokban, de rendszeresen közöltem írásokat erdélyi folyóiratokban is, például az Utunkban, a Korunkban, az Igaz szóban. Emellett 1969-től kezdődően évente jártam Erdélyben egészen 1984-ig, amikor „örökre“ kitiltottak Románia területéről, mert aláírtam egy memorandumot az itteni magyarok elnyomása ellen. Ez természetesen az 1989-es bukaresti változásokig volt érvényben, és 1990. januárjában már ismét itt voltam Erdélyben. Nem tudnék egy pontos számot mondani, de az irodalomtörténeti írásom előtt legalább 15-18 könyvem jelent meg az erdélyi irodalomról, ezeknek egyrészét a Pallas Akadémia Könyvkiadó adta ki.
– Romániában, a nemzetállami körülmények közepette, az itt élő magyarok önállósodásának egyik szimbóluma az önálló irodalmi-művészeti élet. Mennyiben érhető tetten ez a törekvés az erdélyi írók alkotásaiban?
– Kétségtelen, hogy akár a két világháború között, akár azóta az erdélyi magyarságnak a legnagyobb közösségi intézménye az irodalma volt. Reményik Sándor egyik verssorát idézném – sajnos, nem pontosan – miszerint, akkor, amikor a történelem megingott, a falak leomlottak stb., „egyetlen tett a költő álma volt”. Ebben lényegében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az irodalom volt az egyetlen közösségi összefogó erő, amely egy súlyosan válságos történelmi korszakban az erdélyi magyarságnak a szolidaritást, az önmaga megismerését és a helytállás erejét megadta. Ezt én is így hiszem, mert a két világháború közötti időszakban is volt magyar párt és voltak képviselői a bukaresti parlamentben, azonban nem sokat tudtak elérni, mert ki voltak szolgáltatva a nagy román nacionalizmus támadásainak. A magyar történelemben egyébként is nagy szerepe van az irodalomnak, Szabó Zoltán, aki a kutató irodalomnak volt egy kiváló egyénisége egyik művében ezt írta: „a magyarság irodalmi nemzet”. Vagyis nem a politika, nem az államhatalom intézményei fogják össze közösséggé a nemzetet, hanem az irodalma. Az irodalom a legfőbb szerve a nemzeti szolidaritásnak és a nemzet integritásának. Ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontos az a szellemi haza, amit a magyar irodalom teremtett az erdélyi magyarság számára.
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Az újonc először megy haza szabadságra. Az anyja észreveszi, hogy nagyon szótlan. Elkezdi faggatni: – Adnak eleget enni? – Nekem elég. – Jól bánnak veled? – Eléggé. – Nem szoktak szidni? – Engem nem, csak magát.
