 |
Jelenlegi időjárás Gyergyószentmiklóson
 |
Hőmérséklet: 14 °C | Páratartalom: 99%
Napkelte: 06:47 - Napnyugta: 19:42 |
|
 |
|
|
Az olvasható hetilap |
*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
|
Bejelentkezés | Regisztráció |
|
Hargita megye • 2010. szept. 2-8. • XIII. évf. 35. szám
|
|
|
|
2010. szeptember 10., péntek - Nikolett, Hunor Címlap  Interjú Beszélgetés Kozma Mária írónővel: A folyó két partján... |
Hargita megyéből, Gyergyóból, Gyergyószentmiklósról elszármazottak figyelmébe: Románia bármely postahivatalában
MEGRENDELHETŐ az  ! |
 |
Kiollózható hűségszelvényünk kizárólag azoké, akik a nyomtatott kiadásunkat rendszeresen olvassák.
Ez a szelvény hetente 30 lejt ér! |
A bárki számára elérhető friss NYOMTATOTT Új Kelet írja:
*** Halálos közúti baleset
*** Házi tej és kifli lesz az új tanévben
*** A Gyergyói-medence fiataljainak bevonásával rendezik idén a Gyergyói Ifinapokat – Mutasd meg, hogy a talpadra estél!
*** Pénzhiány, gazdasági válság, megélhetési gondok, zaj – Mit tesz a stressz ellen?
*** Gyergyóban közel 11 ezren kapnak élelmiszertámogatást
*** Pusztító lángok Szárhegyen
*** Pedagógusgondok tanévkezdés előtt
*** Elbukott diákok
*** Bajban az RMDSZ
*** Épített örökségünk fotópályázat
*** Téged elsöpör vagy felemel?
*** Újabb díjat nyert a Duna Televízió
*** Nem mi mondtuk
*** Romániai politikusok értelmes elszólásai
*** Szőcsék reflexe
*** Rácsos élet
*** Hétről hétre
*** Készül az új „Johannis-terv”?
*** Elena méltósága
*** Az ellenzék kormányálmai
*** „Frissített” kormány
*** Gyorsan gyűlő eurók
*** Kigyúlnak a piroslámpák?
*** Basescu „utóélete”
*** Kettőt kér ..., na és mit kap?
*** Megölte párját
*** A dúsgazdag és a szegény Lázár
*** Miron Cristea és a zsidók
*** Kimentették lakásából
*** Erdély Arca 2010 - Tizenkét szépség jutott a döntôbe
*** Változások a Progym játékoskeretében
*** A szárhegyi égen siklottak
*** Katolikus hívek figyelmébe!
*** Pasztorációs napok Gyergyószentmiklóson
*** Gyûjtsünk erôt ôseink példájából!
*** Örmény ôsz Gyergyószentmiklóson
KERESSE A LAPÁRUSOKNÁL!
|
|
|
Beszélgetés Kozma Mária írónővel: A folyó két partján... |
|
|
|
2009. április 27. hétfő 10:16 |
Kozma Mária író, szerkesztő 1948. augusztus 18-án Csíkkarcfalván született. Iskoláit Csíkszeredában végezte, 1966-ban érettségizett, majd Kolozsváron diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon, jelenleg a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője és a román és magyar írószövetség tagja. Munkásságát közel húsz megjelent kötete fémjelzi, köztük a Vérkápolna, Asszonyfa, A jóság síró vágya I., II., Márványkáosz, Kleopátra bora és más receptek, Partomlás, Nők (is) az időben, Sárkányfogvetés.
 – Íróként az 1970-es években életre hívott Forrás nemzedék egyik képviselője. Kik nyerhették el az akkoriban elitnek számító státust, és hogyan lehetett bejutni ebbe a körbe?
– Megtiszteltetésnek, a kiadók és hangadó irodalmárok értékítéletének számított az, ha egy fiatal szerző művei bekerültek a Forrás-sorozatba. Abban az időszakban, amikor a Kriterion Könyvkiadó megalakult, Domokos Géza írt nekem egy levelet, amely arról szólt, hogy figyelemmel kísérte az Utunkban megjelent írásaimat és megkérdezte, gondoltam-e arra, hogy kötetben megjelenjenek. Ez akkoriban óriási dolognak számított, ugyanis azt gondoltam, nekem nincsenek is olyan írásaim, nincs is annyi, hogy megjelenhetne kötetben. Végül Szőcs István válogatott az írásaimból és ő írt hozzá előszót, a kötet címe Festett káposztalepke lett.
– Míg az újságírói szakma nőiesedni látszik, addig a szépírók körét még mindig túlnyomórészt férfiak képezik. Mi a magyarázata Ön szerint, hogy még mindig kevésnek mondható a női írók száma?
– Nem tudok, és nem is szeretnék erre magyarázatot gyártani. Az a véleményem, hogy van irodalom és vannak írók. Aztán, hogy hová tartoznak a nemek csoportosítása szerint, az más kérdés. Persze bizonyos sajátosságot jelent az, hogy valaki női- vagy férfi író, de inkább abban hiszek, hogy legyen jó irodalom, és utána esetleg megnézem, hogy nő vagy férfi írta az adott művet. Nem tartom ezt jelentősnek, bár azt elismerem, hogy a nők teljesen másként látják a világot, mint a férfiak és ha ez tükröződik az irodalomban, az nagyon jó. Fiatalabb koromban néha elgondolkoztam azon, hogy férfi néven kellett volna írnom, azonban ezt abban az időben nem lehetett megtenni. Viszont ha most indulnék, lehet, hogy férfi álnevet választanék, azért, mert az olvasókban létezik egyféle elfogultság a nők iránt, és úgy vélem, ezt sikerülne kivédenem. Vagyis írnék férfi néven a nőkről, és kíváncsi lennék, mit mondanának erre az olvasók, a kritikusok. Gondolom azt, hogy milyen jól ismerem a nőket...
 – Költőnek születni kell – állítják többen is. Népszerű írónak is születni kell?
– A népszerűséget nemcsak tehetség, nemcsak a jó irodalom határozza meg, hanem sok esetben a véletlen, a szerencse is. Illetve bizonyos olvasói igény, irodalmi irányzat, ami éppen akkor divatos, ezáltal egy-egy nevet úgymond „felkapnak”. Itt van mindjárt Wass Albert példája, akit irodalmárként nem tartok annyira nagy írónak, mint amekkora népszerűségnek örvend. Az olvasói igény révén fölkapott és közismert lett, oly mértékben, amit talán nem érdemel meg.
– Középiskolás korában verseket is írt, azonban 1968-tól kezdődően csak prózai alkotásai jelentek meg. Versel-e még netán „titokban”?
– Egyáltalán nem. Középiskolás koromban volt egy önképző irodalmi körünk, ahol valóban versekkel mutatkoztam be, de utána csak prózával foglalkozom. Úgy gondolom, hogy mindenki egyféle hajlammal születik, és úgy tűnik, nekem nagyobb az affinitásom a próza iránt. Prózában jobban ki tudom fejezni magam. Azt is mondták rólam, hogy nagyon racionális a gondolkodásmódom, nem szeretem a pátoszt, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy inkább prózát írok. Amikor írni kezdtem, tartottam attól, hogy ha túlságosan lírai hangon fejezem ki magam, akkor azzal a bizonyos „női író” címkével illetnek és attól is tartottam, nehogy elcsússzak az érzelmesség, az érzelgősség felé. A sztorikat nagyon szeretem. Sokszor már arra sem emlékszem, ki mikor hol mesélte, de a történetek, emberi gesztusok és arcok, illetve viselkedési módok, poénok nagyon elevenen élnek bennem. Ezek mind a prózát jelzik.
– Írásaiban emberi kapcsolatokat boncolgat sok esetben lélektani mélységekig hatolva. Milyen viszony fűzi a pszichológiához?
– Ha Ceausescu nem találta volna ki, hogy egy embernek nem lehet két diplomája, akkor én most pszichológus is lennék. Ugyanis, amikor a filológia egyetem magyar szakán harmadéves voltam, akkor párhuzamosan pszichológia kurzusokra is jártam. Ez olyan alapokat jelent, amire lehet építeni, sok mindent lehet tudni, azonban nyilván nem mernék vállalkozni, mondjuk, egy terápiát vezetni.
– Regényhősei valóságos embereknek tűnnek, olyanoknak, hogy akár az is elképzelhető róluk, hogy Csíkszereda utcáin találkozzunk velük. Valós személyekről mintázza a regényhőseit?
– Az az érdekes, hogy az olvasók hol kíváncsian, hol kajánul, hol sokatmondóan kulcsfiguraként fogják fel az én regényhőseimet, és tudni vélik, kiről mintáztam őket. Ez azonban éppenséggel nincs így. Például a történelmi regények hőseit – nyilván a történelmi személyiségek életrajzának ismeretében – élő személyekről mintázom meg. Úgy kell ezt elképzelni, hogy adott történelmi személyiség jellegzetes vonásait megtalálom egy Csíkszereda utcáin sétáló ember gesztusaiban, majd a kettőt ötvözöm és ebből lesz a regényhős. Példát azonban nem mondanék, mert noha pontosan tudom, hogy adott regényhős karakterében melyek azok a vonások, amiket valós személyről mintáztam, illetve melyek azok, amelyeket a képzelet szülte, azt mégsem kockáztatnám, hogy bárki is magára ismerjen. Azt hiszem, hogy minden alkotó ösztönösen ezt teszi, mert mindegyik benne él egy valóságban és nagy baj lenne, ha ezt tagadná. Az alkotó ember képzelete úgy működik, mint egy folyó két partja közt átívelő híd. A folyó egyik partján van a valóság, a másikon a képzelet, az összekötő hídon pedig oda-vissza közlekedik az alkotó. Amíg a hídon közlekedem, addig pontosan tudom mi a valóság és mi a képzeletem műve. De ez még mindig nem az írói valóság, nem a regénybeli valóság, mert az egy külön világ. Ha a regény jól föl van építve, akkor az olvasónak azt kell hinnie, hogy mindez így megtörtént, vagy legalábbis azt, hogy megtörténhet. Ettől lesz hiteles az írás, még akkor is, ha negatív utópiát írunk.
– A Vérkápolna című regényében szintén a múlt és a jelen ötvözése figyelhető meg: az 1694-es tatárbetörés összefonódik korunk olyan jellemzőivel, mint a közöny, a szegénység és a függőségek. Hogyan született meg a regény ötlete?
– Akkoriban, amikor felvetődött a regény ötlete, Zsögödön a domboldalon fölállítottak egy gyönyörű négyméteres keresztet az Élet fája felirattal. Ezzel egyidőben lehetőségem adódott egy alkotói ösztöndíjra pályázni, azonban a biztatások ellenére ódzkodtam tőle, mert éppen akkor nem volt ötletem és nem akartam írni. Egyik ismerősöm viszont felhívta a figyelmemet a Vérkápolna dombján felállított keresztre és biztatott, hogy pályázzak és írjak róla. Végül megnyertem a pályázatot és akkor kezdett igazából foglalkoztatni az 1694-es tatárjárás kérdésköre, és hogy mi is történt a Vérkápolnával. Időközben a dombon lévő Vérvíz-forrásra ráépült egy modern borvíztöltöde, vagyis egy multi cég valósággal elsöpörte a borvízforrást. A Vérkápolna romjait még az 1980-as években meg lehetett találni a domboldalon. Azonban mostani új világunkban – amikor fennen hirdetjük a hagyományok őrzését, és emléktáblákkal emlékezünk meg a „hősi székely vér” kiömlésének minden mozzanatáról – ezeket a romokat elhordták egy épülő víkendház alapjaihoz. Ez volt az a mozzanat, ami a múltat a jelennel összekötötte, köréje építettem fel a történetet és alkottam meg a benne szereplő figurákat. A regény utóéletéhez azonban még az is hozzátartozik, hogy például a könyvben szereplő harangot, amit őriztek az 1940-es évektől az 1980-as évek végéig Csíkszentkirályon illetve Zsögödön, az 1990-es években az őrzők unokái eladták a cigányoknak, akik rezet gyűjtöttek. Néhány hónap múlva pedig a hatalmas gyönyörű kereszt – ami messziről látszott a domboldalon – nyomtalanul eltűnt. A környéken lakóktól, illetve a plébániákon érdeklődtünk, hová tűnt a kereszt, de csak anynyit sikerült megtudnunk, hogy egy szekéren vitte el négy ember, akik a hatalmas keresztet betonalapzatával együtt kiásták a földből. Az élet is regény, és néha olyan történeteket produkál, ami minden képzeletet felülmúl.
Jánossy Alíz
|
|
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
|
|
Mosolyszüret |
Az agresszív kismalac meglát az erdôben egy hangyát.
– Mit csinálsz hangya?
– Megyek haza.
Az agresszív kismalac eltapossa a hangyát.
– Csak mentél!
|
|
adja fel itt, MOST!
