Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének, és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápa döntésével rögzült január elsejére.
Szilveszter estéjét és éjszakáját ma is – hasonlóan, mint régen, de igazodva a mai korhoz – ünneplések és rendezvények ölelik körül. Még ma is él az alábbi mondás: Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is. Ez a nagy fogadalmak ideje, amiket – attól függően, mennyire tartjuk be a magunknak adott szavunkat – ideig-óráig meg is szoktunk tartani.
Még a hitetlenek is „varázsolnak” valamit ezen a napon. Álarcot húznak, hogy elijesszék az óévet magával vivő szellemet, vagy szerencsepénzt tesznek a tárcájukba. Sok családban szokás ezen a napon a szerencsepogácsa sütése. A legjobb nap ez a gazdagság varázslásra, gazdaggá teszi az új esztendőnket, ha ilyenkor pénzt találunk. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.
A hagyományos ételek fogyasztása is bőséget, szaporaságot, főleg anyagi gyarapodást varázsol. A lencse, a bab, vagy bármilyen apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. A malac előre túrja a földet, vagyis „kitúrja a szerencsét”, sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke, vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja a szerencsénket.
Tilos a mosás, teregetés, mert valaki halálát hozza. Tilos kivinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból. Azt tartják, a szilveszteri álom beteljesedik, így ne mulassuk át az egész éjszakát, hanem hagyjunk időt egy jósálomra is! Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. A szilveszter éjjelén megfájduló fog valaminek a halogatását jelöli, amit már nem szabad tovább görgetnünk az új esztendőben. Este szokás az ólomöntés, vagy – ez az egészségre kevésbé veszélyes, ám ugyanolyan hatékony módszer – a faggyúöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút, vagy viaszt. Minkét eljárás azonos. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, és megnézik, milyen alakot vett fel. Az alakok formák jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetíti előre.
Éjfélkor az első óraütéskor elfújják a gyertyát, és csak az utolsó óraütéskor gyújtják meg újra (ekkor durran a pezsgő dugója is!). Aki ilyenkor hátra nézve nem látja meg a saját árnyékát, az bizony megrendelheti a koporsóját. Távol lévő szerelmesek ilyenkor egy kicsi pezsgőt öntsenek ki a földre – azért ne a háziak féltett perzsaszőnyegére – mielőtt a többiekkel koccintana, hogy a kedvessel egész évben együtt maradjanak. Egyes hagyományok szerint ez azért is hasznos, mert ha ilyenkor valamit kiöntünk a földre, akkor „dől a lé” egész évben. A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben. Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménynyel helyettesítik. Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.
Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban. A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve, hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni. Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédû, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben.
Kívánunk szerencsés, boldog, bőséges, szeretetteljes és egészséges új esztendőt! |