A társalgáskor legyünk oldottak és őszinték, de ne beszéljünk állandóan csak magunkról, ne próbáljuk lehengerelni a másikat, inkább érdeklődjünk az ő élete felől. Az sem túl szerencsés, ha mindjárt kitálalunk minden bizalmas titkot, hiszen még nem tudhatjuk, lesz-e folytatás. A korábbi pasit kibeszélni szintén nem illik – ilyenkor az alany elgondolkozhat, hogy hasonló helyzetben vajon róla is így beszélnénk-e. Alapszabály azonban az őszinteség: ha úgy gondoljuk, nem lesz második randi, mondjuk meg neki! Ez fordítva is igaz: legyünk fogékonyak a tapintatos kitérésre, ha szóba kerül a további találkozás, és ne provokáljuk ki, hogy megsértsenek!

Ha elmúltak a mézeshetek
Az összeillő emberek úgyis egymásra találnak, és amikor mindent elsöprő a szerelem, nem számítanak az illemszabályok...
A lángolás azonban egy idő után sajnos alábbhagy, majd jönnek a szürke hétköznapok és a megszokás. A jótékony rózsaszín fátyol lehull, ahogy egyre jobban megismerik egymást – és ekkor ismét elérkezik az etikett ideje. Nem árt egy-két dolgot szem előtt tartani:
• A közös programoknak legtöbbször anyagi vonzatuk is van, a költségek fedezése azonban nem kizárólagosan a férfi feladata! A legtisztább, ha előre megbeszélik a lehetőségeiket, így nem kerülhetnek kínos szituációba.
• Mindkét félnek tisztában kell lennie azzal, hogy mit jelent a másik számára a kapcsolat: ne áltassuk őt semmi valótlannal!

Szakítani is tudni kell!
Egy kapcsolat nem minden esetben sülhet el jól, ezért jobb, ha levesszük a rózsaszín szemüveget, és belátjuk, van, amikor jobb az elválás.

Nem mindegy azonban az sem, hogyan vetünk véget egy kapcsolatnak! A viharos jelenetek, egymás hibáinak fejére olvasása csak arra jó, hogy rossz szájízzel gondoljunk vissza majd egy amúgy esetleg hosszú és tartalmas kapcsolatra. Néhány jótanács a kulturált szakításhoz:
• Mindenképpen élőszóban rendezzük le az ügyet! Telefonon, sms-ben vagy levélben nem illik szakítani.
• Ne rójuk fel a másik hibáit, a kapcsolat során elkövetett vétkeit!
• Szintén nem bölcs dolog a fejéhez vágni, hogy nem olyan, amilyennek képzeltük. Ez ugyanis nem az ő hibája. Inkább érveljünk a kettőnk különböző értékrendjével, elvárásaival!
• Mindig tartsuk szem előtt, hogy azzal az emberrel beszélünk, akit érdemesnek találtunk arra, hogy a partnerünk legyen. Adjuk meg neki az ennek megfelelő tiszteletet, és ne alázzuk meg!