Új esztendő köszöntött ránk, kicseréltük a naptárainkat, és ízlelgetjük, hogy már 2008-at írunk. Hogy hozott-e változást az életünkben az új év, azt még nem tudhatjuk, arról majd csak igazán a következő szilveszterkor győződhetünk meg. Sokan arra vártak, hogy történik valami, más lesz sok minden attól, hogy elbúcsúztattuk a 2007-es évet. Pedig köztudott, hogy nem az ilyen eseményektől lesz másmilyen az életünk, sem az évforduló, sem a születésnap nem másít a helyzeten, hanem azok a történések, amelyekre legtöbbször kevésbé számítunk vagy éppen nagyon várunk.
Mindenesetre elkezdődött az új esztendő, újabb és újabb napokra ébredünk, meglehetősen fagyosakra, ha a hőmérőre pillantunk, de lassan minden visszarendeződik a megszokott kerékvágásba. Azt várnánk talán, hogy mindenki teljes erőbedobással, újévi lendülettel vágjon neki a mindennapoknak. Mégis rengeteg álmos arcú emberrel találkozunk, és a nyûgök, panaszok sem változtak semmit. Valószínûleg azért, mert továbbra is jellemző, hogy pesszimista szemléletû a világunk, és sokkal többször beszélnek egy társaságban arról, kinek milyen baja, bánata, „nyavalyája” van, mint arról, hogy minek örül, mit tervez, amitől kicsit vidámabb, kiegyensúlyozottabb lesz az élete.
Hogy mitől lehet lendületünk az új év kezdetén, a rengeteg evés, összejövetel, ünneplés után? Leginkább attól, hogy új esélyekkel indulunk, új lehetőségek várnak ránk, és annak függvényében, hogy milyen évet hagytunk magunk mögött, gondolhatunk arra, reménykedhetünk abban, hogy legalább olyan esztendő lesz ez is, mint az előző. Ha nagyon rossz dolgokat hozott számunkra 2007, akkor pedig bíznunk kell benne, hogy jobb évünk lesz, több örömmel, kedvező fordulattal, sikerrel.
Rendkívül fontos a hozzáállásunk az élethelyzetekhez, amelyekkel találkozunk, hiszen sok minden tőlünk függ, a döntéseinktől. Mindig tovább kell lépnünk annak reményében, hogy nem történhetnek mindig, folyamatosan negatív dolgok velünk. Kell legyen bennünk tenni akarás a pozitív előretekintés mellett, mert lényeges, hogy megpróbáljunk a megszokás és rutin sokszor szomorú és elkeserítő körforgásából kiszakadni a boldog pillanatok érdekében.
Barabás Orsolya |
Archívum 
