Nap mint nap hozunk döntéseket, némelyek fontosabbak, hosszabb távra szólnak, jobban befolyásolják a jövőnket, az életünket. Vannak olyanok is, amit nem értékelünk igazán döntésnek, hiszen arról szól például, hogy mit vásároljuk, mit válaszszunk egy üzletben, vagy éppen este melyik televízió-csatornán milyen adást nézzünk. Elvárjuk azt, hogy az igazán lényeges, úgymond életbevágó döntéseinket tiszteletben tartsa a környezetünk, a hozzánk közel állók. De mennyire vagyunk képesek mi is megtenni ezt?
Elfogadjuk-e ismerőseink, rokonaik, barátaink elhatározásait, vagy mennyire ellenkezünk önkéntelenül is, ha valami tőlünk távol álló dolgot hallunk? Úgy gondolom, mindenkivel előfordul, hogy ellenérzéssel fogadja azt, amit más képzel a világról, ahogyan egy másik ember megéli a hétköznapjait, vagy éppen ahogyan a fontossági sorrendet felállítja életében. Velem is megtörténik ilyesmi, és ilyenkor mindig tudatosítanom kell, hogy én is szeretném, ha tiszteletben tartanák a döntéseimet, tehát ne legyek ennyire kritikus és ellenkező véleményt hangoztató minden esetben. Gyakran nem értem, miért esik nekem rosszul, ha valakinek mindennél fontosabb a munkája, emiatt elhanyagolja a barátait, azokat az embereket, akik szeretik őt.
Vagy éppen nem tud felnőtté válni, hiába múlt már el harmincéves, még mindig kalandozik, járja a nagyvilágot, nem képes gyökeret ereszteni, és megalapozni a jövőjét, nem gondol arra, hogy tíz év múlva nagyon egyedül lesz a sok utazásról megmaradt szép emlékeivel. Mindenki maga dönt arról, hogyan él, ebbe mi nem szólhatunk bele, esetleg tanácsot adhatunk, de nem szabad úgy érezzük, mintha ellenünk cselekedne valaki azért, mert nem a mi elképzeléseink szerint intézi a dolgait. El kell fogadnunk mások döntéseit, hiszen, ha kudarcot vallanak, akkor is az ő életük, és ők kell majd talpra álljanak. És soha nem tudhatjuk, mi egy hasonló helyzetben miként határoznánk. Mindenki hoz jó és rossz döntéseket, de ha valaki fontos számunkra, akkor azokat tiszteletben kell tartsuk.
Barabás Orsolya |
Archívum 
