Ezek a napok, hetek nálunk is az ünnep jegyében telnek. Voltunk névnapozni az egyik keresztmamimnál. Nagyon jól éreztem magam, csak kicsit rendetlenkedtem. Én voltam az egyetlen pasas a csajok között, de időnként azért kimenekültem, és beszélgettem keresztmami szüleivel. Mindenki mondta, hogy az ősz szakállú bácsi olyan, mint a Mikulás, de én akkor még nem értettem, miről van szó.
Anya kijelentette, addig maradunk, amíg nem leszek nyûgös, igaz, ő azt hitte, hogy kilenc óra körül, alvásidőm érkezésével kell pakoljunk, és jöjjünk haza. Tévedett, csak háromnegyed 11-kor mentem az ajtóhoz, kikopogtam, és nyomatékosan kijelentettem: „táj, táj”. Itt volt az ideje a távozásnak. Aztán máris jött a Mikulás. Nálunk nem úgy, mint máshol, mi napokig ünnepeltünk. Már csütörtöktől minden nap meglátogatott minket valaki, aki hozott nekem ajándékot, játszott velem, azt mondták azért, mert náluk már járt a Mikulás. Hamar rájöttem, hogy a piros ruhás, fehér szakállú figurára gondolnak, hiszen én is kaptam ilyet játékformában, így anya többször is mondogatta, vigyem oda neki, és mesélt arról nekem, ki is ő valójában. Minden ajándéknak nagyon örvendtem: a tûzoltó autónak, amire madzagot is kötöttek, hogy tudjam húzni magam után, a buborékfújónak, amit sajnos én nem próbálhattam még ki, de már megkergettem azokat a karikákat, amiket anya fújt. A kicsi Mikulás-hátizsák lett az egyik kedvencem, ha megyünk táj-ba, akkor abba kerül a cumim és a Balu macim, és vihetem a hátamon. Eddig irigykedtem, hogy anyának van táskája, nekem pedig nincs, na de most már helyreállt a rend. Rengeteg gyümölcsöt is kaptam, úgyhogy mostanság naponta többször is megtömhetem a pocimat a kedvenceimmel, és anya még csodálkozik, hogy 14 kg vagyok?! A csokikat sajnos nem ehetem meg, anya nagyon szigorú ebben a kérdésben, azok még mindig tabuk számomra, de így neki is hozott valamit a Mikulás. A Szent Miklós Napokra is kilátogattunk, de csak távolról láthattam az ősz szakállút, mert nagyon sok gyermek szeretett volna találkozni vele, így a házánál hatalmas volt a tömeg, és mi nem tülekedtünk. A főzőverseny elbódított, a lobogó tûz nagyon tetszik nekem, az illatokról nem is beszélve. Ez az ünnepi forgatag, a csillogás annyira elbûvölt, hogy a kezemben tartott kürtőskalácsról is megfeledkeztem, ami nagy dolog, mert nálam mindig a nyami áll az első helyen A rengeteg kedves ismerős pedig, akikkel összetalálkozhattunk, még tovább növelte a jókedvemet. A tûzijátékot csak otthon az ablakból néztük meg, tetszett a fényesség, igaz, azt itthon is szeretem. Minden este meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyákat, anya bekapcsolja a világító hóembert, és én csak ámulok és tapsolok örömömben. Mindenki a karácsonyról beszél, azt várja, így én is, főleg, ha akkor még több érdekességet, csengőket, díszeket, csillogást láthatok, és még több ajándékot kapok. Azelőtt még anyának jön a születésnapja, úgyhogy újabb ünnep lesz nálunk, és talán végre a Mikulás valahol megrázza a szakállát, hogy hulljon egy kis hó, mert anélkül nem igazi a karácsony, legalábbis ezt állítják a felnőttek. Akkor végre közelebbről is megismerkedhetek ezzel a hideg valamivel, és mehetünk szánkózni is, ami anya szerint nagyon mulatságos dolog.
|
