Mindenki kíváncsian várja, mikor kezdek majd el rendesen beszélni. Ezt nem igazán értem, hiszen most is annyit mondok, be nem áll a szám, igaz sokszor nem tudják, miről is mesélek. Furák ezek a felnőttek. Többek között senki nem jött még rá, hogy mit is jelent a kám, amit olyan gyakran használok. Körülöttem mindenki töri a fejét, amikor rámutatok valamire, például a karácsonyfára, díszekre, de bármi másra, és mondom, hogy kám. Sejtik, hogy az lehet, ami tetszik nekem, de én azért sem árulom el, hogy mire gondolok olyankor.
 Barabás Csanád |
