Az elmúlt napokban is rengeteg újdonság történt velem, velünk. Egyik este mesét olvastunk éppen, amikor csöngött anya telefonja, és kiderült, a barátai érdeklődnek, miért is nem vagyunk velük. Elmesélte, hogy kerülgeti a nátha, nem igazán érzi jól magát, ezért döntött úgy, hogy otthon maradunk. Én nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot, folyamatosan mondogattam: táj, táj. Anya, amikor befejezte a beszélgetést, megkérdezte tőlem, szeretnék tájba menni? Mit is lehet egy ilyen kérdésre válaszolni? Máris futottam az ajtóhoz, és vidáman közöltem: táj, táj. Fél óra múlva már ott voltunk a barátoknál, akik nagyon örültek nekünk.
Érdekes este volt, figyelhettem, milyen, amikor a felnőttek játszanak. Cetliket tettek a homlokukra, amire írtak valamit, és kérdezgettek, meg nevettek nagyon sokat. Én csak kapkodtam a fejem, hogy minél többet megértsek a játékból, és semmiről ne maradjak le. Nagyon klassz volt látni, hallgatni őket. Észre sem vette, mennyire eltelt az idő, álmos sem voltam sokáig. Csak tíz óra körül jeleztem, ideje hazamenni, vittem a ruháimat anyához, hogy öltöztessen. Másnap este is éreztem valami furcsát a levegőben, de aztán úgy gondoltam, hogy hallucinálok, hiszen semmi nem történt. Anya szokás szerint megetetett, mesét mondott, majd lefektetett. Nem vettem észre, hogy nem sokkal később jött egy kedves rokon, aki itt maradt nálunk, amíg anya farsangi buliban volt. Én csak másnap tudtam meg, hogy ő néhány órára elment otthonról, ugyanis kihallgattam, amikor telefonban mesélt erről valakinek. De nem haragudtam meg, főleg azért nem, mert tényleg beteg lett. Elkapott valami náthát, fájt a feje, majd be is lázasodott, és csak amiatt aggódott, hogy velem semmi baj ne legyen. Igyekeztem jó fiú lenni, de ez nem mindig sikerül nekem. Meg is bántottam, amikor nem fogadtam szót, és ahelyett, hogy egyedül elraktam volna a játékaimat, megvártam, amíg befejezi a mosogatást, és „csak” segítettem neki a rendrakásban. Emiatt kicsit szomorú volt, de hamar megbékélt. Új szót tanultam, szépen tisztán kimondom, hogy pampó. Anya csóválja is a fejét, hogy miért a nehezebb szavakat tanulom meg, de mit tegyek, ha szeretem a kötött papucskámat, amit pótnagyim készített, és ez a szó is megtetszett nekem. Rossz dolgok is történtek velünk. Defektet kapott a babakocsim, ugyanis belementünk egy rajzszögbe, és leereszkedett az egyik kereke. Teljesen ki kellett cserélni. Dédi is beteg lett, kórházba kellett vinni, emiatt nagyon szomorú mindenki. Bevallom, én is aggódom érte, mert nagyon szeretem. Remélem, hogy hamarosan meggyógyul, és újra játszik velem. Anya azonban azt mondja, hogy dédi nagy tájba ment a Jézuskához, és ezentúl a mennyországból vigyáz rám, ránk. Ezt még nem értem, csak azt, hogy máris hiányzik, és hiába keresem mindenhol.
|
