2. A szórólapokat a misére és a Március 15. ünnepségre érkezőknek adták.

3. Az iromány szerzőjének el kellett volna döntenie, hogy tett-e valamit Maroshévízért és magyarságáért a helyi és országos RMDSZ, mert egyrészt „szemenszedett hazugság az egész, egytől egyig”, másrészt „amit tett” azt kormányon tette az ország pénzéből „mert ez volt a dolguk”.

Akik tollat fognak, azoknak illik tudni, hogy sem a Világbank, sem a kormány, és egyik minisztérium se jött hozzánk, hogy itt a pénz, és vegyétek. Az a 40 milliárd, amit a magyar iskola fejlesztésére-, és az a 135 milliárd lej, amit a város fejlesztésére szereztünk bizony nagy erőfeszítésbe került, mind helyi, mind megyei vagy kormányszinten. Az, hogy az adófizetők pénze ide és nem Dédára, Bélborba vagy Galacra került bizony-bizony az RMDSZ érdeme, mert ugye, máshol is vannak adófizetők.

Eddig sem volt sok illúziónk a „szerzők” céljaik, eszközeik és kettős magatartásuk felől. De az a tény, hogy magukat székelyeknek és magyar polgáriaknak nevező személyek ellenségképe az RMDSZ-ben kimerül, az több mint szomorú. Jó, hogy az általuk megkoszorúzott sír halottja nem láthatja, hogy emlékét magyarok politikai céljaikra használják fel magyarok ellen. …És bármi történik a román pártok, vállalatok és vállalkozók, intézmények körül az mind tökéletes, és megfelel a fenti személyek ízlésének és politikai hitvallásának. Vagy könnyebb az „üsd magyart” játszani, mint mást.

U.I.:
1. Eddig nem az RMDSZ kapálta a pityókát, mert volt más dolga. De ha a pityókakapálók azt hiszik, hogy feltalálták a spanyolviaszt, akkor van egy probléma. Ha tükörbe néznek, gyertyát gyújtsanak, ha nem akarják teljes valóságukban látni önmagukat.

2. Az idén 19. alkalommal ünnepeltük szabadon Március 15-ét. És másodszor íródott negatív cikk róla. Mindkét alkalommal magyar emberek voltak a szerzők. De fejlődés van, mert először románul írták, most van kurázsi magyarul is bemocskolni azokat, akik 1990-től mostanig kitartottak.