November vége, december eleje hihetetlenül jó alkalom arra, hogy a kisgyermekekkel foglalkozó pedagógusok (óvónők, tanítónők, tanítók) a felkészültségüket bizonyítsák. Felmérők, képességvizsgák, fokozati vizsgák okleveleinek, bizonylatainak erejével felérő egyszerû és egyszeri-kétszeri alkalom kínálkozik számukra ilyenkor. Csak be kell menni az osztályterembe, és röviden el kell mondani, hogy ki a Mikulás. Ugyanakkor vagy később kiselőadást lehet tartani a karácsonyi Angyalról is.
A felvilágosulás időszaka ez, pillanatnyilag semmihez sem hasonlítható rossz élmény. A csalódás élménye. Az elkeseredés élménye. A kibékíthetetlennek tûnő harag élménye. November végén, december elején nagyon sok óvodás és nebuló ballag haza morcosan a családi házba. Szipog és „merkel“, vigasztalhatatlan. A szülő legelőször azt hiszi, egy rossz osztályzat, egy intő, egy szidás a szomorúság oka. Vagy pedig elveszett, eltörött valamelyik kedvenc játékszer, esetleg tanszer. A rém kellemetlen és feszült percek vagy órák után a szülőnek egyszer csak leesik a tantusz: a gyermek megtudta!
Kedves óvónők, tanítónők, tanítók! Volt már nekem éles vitám erről. Félreértés ne essék, nem az az elvárás, hogy a Mikulás utáni napon minden kislány és kisfiú arcáját meg kellene cirógatni, hogy: „gugyu-gugyu, na mit hozott a Mikulás?!“
Osztálybeszámolót sem föltétlen szükséges betervezni, hogy ott aztán a gyermekek részletesen felsorolják a sok-sok Mikulás-ajándékot. A 2 lejes csokitól a kötött sapkáig, az mp3-as vagy mp4-es lejátszótól a „szerteszéjjelnyithatós“ mobiltelefonig. Nem ez az elvárás. Hanem egy elemi tapintat. Rögeszmésen, elfogultan állítom, ismételem: a Mikulás nem tartozik az óvodára, iskolára, a pedagógusra! Egy spontán folyamat része a kisgyermek életében. Szerintem kerülni kell az agresszív, lesújtó felvilágosítást, a titok durva felfedését. De ha mégis ezt a megoldást választja a pedagógus, hát megteheti, elkövetheti szeptemberben vagy októberben is. Ne éppen akkor, amikor a gyerek már a cipőjét, csizmáját fényesíti.
A gyermek amúgy is „megtudja“. Előbb vagy utóbb. A nagyobbaktól, nagyobb testvérektől, a szülőktől vagy másként. Nincs szüksége pedagógusi disszertációra! Ha spontán, véletlen a felfedezés, a gyermek számára nem okoz annyira negatív élményt, mint az óvó néni, a tanító néni rém okos, harsogó bejelentése. A gyermek máshonnan is megtudja, és nem biztos, hogy „úgy" nem okoz csalódást a hír, de a következő évben vagy már legközelebb nagy kedvvel, cinkos, pajkos lelki jósággal játssza el a szeretteinek a Mikulást. Az ajándékozás, a meglepetésszerzés, a szeretet-megnyilvánulás örömjátékát.
Botos László rovata |
Archívum 
