A Gyergyói-medencében bognyesőnek gúnyolt csomafalviak az évszázadokon át apáról-fiúra örökített famegmunkálási jártasságuk szellemi tőkéjét kívánják népfőiskolai szinten értékesíteni, továbbadni. Az ötlet szintjén megfogalmazódott elképzelést felkarolta a magyarországi Kós Károly Egyesülés, az Erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesület, az Arbor Famegmunkálók Egyesülete, a helyi önkormányzat és a katolikus plébánia hivatal, a kezdeményezés fővédnökének pedig a világhírû magyar mûépítész Makovecz Imre szegődött.
Első lépésként a múlt hét végén egy fórumot szerveztek az érdekeltek, ahol előbb szemrevételezték a népfőiskolának otthont adó, pillanatnyilag üresen tátongó Maros-parti iskolát, majd megvitatták a majdani intézmény főbb irányvonalait. A fórum célkitûzése egyébként megszólítani mindazokat a szakembereket, mestereket, építészeket, egyetemistákat, inasokat, erdőmûveléssel foglalkozókat, gazdálkodókat, vállalkozókat, akik fával foglalkoznak.
„A csomafalviak évszázadok óta az ácsmesterségből éltek, és hiszem, hogy a faluban van még annyi mesterember, akiknek tudására alapozva elindítható a népfőiskola” – hangoztatta a csomafalvi születésû Köllő Miklós mûépítész, a létesítendő iskola egyik szorgalmazója. A fővédnök Makovecz Imre levélben üdvözölte a kezdeményezést kihangsúlyozva: „jó lenne, ha a régi mesterek és tanulni vágyó fiatalok egymásra lelnének.” Az Ertsey Attila magyarországi mûépítész által tolmácsolt levélben Makovecz arra is figyelmeztetett, hogy „fafeldolgozásnál házra, kapura, asztalra kell gondolni, és legkevésbé a papírgyártásra.” A „bognyeső iskola” főbb célkitûzéseit Ertsey Attila vázolta.
Mint mondotta a létesítményben egyaránt teret kell biztosítani a szakemberképzésre, a posztgraduális építész és mérnökképzésre, illetve a népfőiskolai jellegû előadásokra. A meghatározott időszakokban – ősztől tavaszig akár bentlakásos jelleggel is – mûködő iskola programja nem csak elméleti előadásokból áll majd, hanem mûhelymunkából és terepgyakorlatokból is. Az elképzelések szerint nyári időszakban a hallgatók bekapcsolódhatnak akár a kalákajellegû tevékenységekbe is, amelyek a mûemlékjellegû védett házak felújítását célozzák. Első lehetőségnek éppen az intézménynek otthont adó 1913-ban épített Maros-parti iskola kínálkozik, amit – amint Ferencz Antal plébános mondotta – „kicsit meg kell igazítani, és le kell porolni”, hogy használható legyen.
A terveket, elképzeléseket a csomafalvi gyökerekkel rendelkező Herczeg Ágnes tájépítész, Köllő Miklós és Ertsey Attila mûépítészek boncolgatták, a felhasználás lehetőségeit pedig az Arbor Szövetség elnöke, Szilágyi Imre és Bajkó Tibor alelnök vázolta. A fórumot követő szûkkörû tanácskozáson eldöntötték, hogy november elején ismét találkoznak a kezdeményezők, a decemberi fórumon pedig már a népfőiskola konkrét programját vitatják meg.
Jánossy Alíz |
Archívum 
