A Budapesten elhíresült 12 éves gyergyószentmiklósi romafiú nem jár iskolába
 Az utcára is kihallatszó kiabálás fogadta az arra járót a Budapesten elhíresült 12 éves Gábor Istvánék Kavicsbánya utcai portája előtt. A Tatyi becenévre hallgató apa éppen a feleségét „rendszabályozta”, aki a dühöngő férfi elől a szomszédos roma család szekere mögé menekült legkisebb porontyával együtt. „Menjen el innen! Itt ne fényképezzen, elegünk volt az újságírókból!” – utasította el közeledésünket az aszszony.
Tatyi azonban lényegesen közlékenyebb hangulatában volt, noha leginkább arról szövegelt nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, hogy asszonya „tetteti a beteget” és nem akar mosni rá, ami ugyebár „cigány emberre” nézve „nagy szégyen”. „Most mondja meg naccsága, mit csináljak vele? Üssem meg? Bézárnak, ha megütöm” – fakadt ki a férfi, jelezve, hogy még annak árán sem akarna börtönbe kerülni, hogy ezáltal megszabadul „furfangos asszonyától”. Amikor a Budapesten mp3 lejátszóért késelő fia felől érdeklődtünk, egyből visszakozott, és zárkózottá vált. „Nem mondok semmit, csak ha fizet” – közölte, aztán hozzátette, hogy neki a „micisapkás magyarországi filmező” – vélhetőleg Vujity Tvrutkóra apropózott – megmondta, csak akkor beszéljen a fiáról újságíróknak, ha fizetnek az információért. Miután kialkudtuk az árat, hogy egy csomag cigaretta ellenértékéért elmondja, hol van a fia, és még egy fotót is készíthetünk róla, készségesen közölte: „a gyermek Besztercén van a nővérénél”. „Jobb ott neki, mint idehaza.
Annyit mutogatták a tévében, hogy félünk, nehogy valaki utána jöjjön Magyarországról” – aggódott az apa, ám újabb dührohamot kapott, amikor az iskolába járatás felől érdeklődtünk. „Hova küldjem iskolába? Most mondja meg, hova küldjem? A tanácstól az urak és naccságák is csak akkor jönnek, ha baj van. Ha iskolába menő cipőt, ruhát kell venni a gyermeknek, bezzeg nem jönnek egy kicsi pénzzel, hogy segítsenek” – háborgott Tatyi arra is kitérve, hogy utóbb még a „szocsiáliát” – azaz a szociális segélyt – sem kapta ki, ami szerinte alanyi jogon járna neki és a gyermekeinek. Így hát, jobb híján, a Gábor családnak egyetlen megélhetési lehetősége a gyűjtögetés, „kukázás” és a kéregetés, koldulás a szombati vásáros napokon. Megtudtuk, István testvéreinek egy része ottjártunkkor is épp a piacon volt kéregetni, a többiek pedig a frissen ásott krumpliföldeken „pityókatollászni”. Az így összegyűjtött krumplit egyelőre zsákokban tárolják a kis nyomorúságos viskójuk előtt, aztán ha majd hidegebbek lesznek, beviszik a „házba”, hogy ne fagyjon meg.
„Gáborék utoljára február óta az elmúlt napokban hoztak kérvényt és igazoló aktát a munkerő elhelyező ügynökségtől a szociális segély meghoszszabbítására” – fejtette ki érdeklődésünkre Albert Éva szociális referens, hozzáfűzve, hogy tudomása szerint a család egész nyáron Besztercén tartózkodott, az ott családot alapított lánynál. Ugyanakkor nem végeztek közhasznú munkát, csak szeptember végén megjelentek az irodán, és követelték a pénzt. „Senkivel nem tehetünk kivételt, megvannak a formaságok, amit mindenkinek be kell tartani. Ha Gáborék egész nyáron nem hoztak kérvényt és igazoló aktákat, nem folyósíthattunk pénzt” – szögezte le a referens, majd arra is kitért, hogy háromhavonta szükséges felújítani a kérelmet, s mivel ez a napokban megtörtént, jövő hónaptól a Gábor család ismét jogosult a segélyre.
„Hivatalos átiratot küldtünk a besztercei gyámhatóságnak, hogy kövessék figyelemmel Gábor István sorsának alakulását, mivel tudjuk, hogy a nővérénél szokott hosszasan időzni” – jelentette ki Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Felügyelőség igazgatója, aki nem tudott információval szolgálni arra vonatkozóan, hogy az elhíresült gyereket beiskolázták-e a Második esély program keretében. Kari Attila, a roma ügyekkel foglalkozó tanfelügyelő viszont biztosított arról, hogy októberben indul a Második esély program keretében egy osztály, ahol természetesen esélye, lehetősége van a tanulásra Gábor Istvánnak is, amennyiben hazatér szüleihez. A programot egyébként azoknak a beiskolázási kort meghaladott gyerekeknek hozták létre, akik valami okból kimaradtak az iskolából, de tanulni szeretnének.
Jánossy Alíz |
Archívum 
