*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
– Találkozás Dani Zoltánnal, aki lelőtte az amerikaiak F117-es lopakodóját –
A napokban Maroshévízre látogatott Dani Zoltán vajdasági lakos. A közelgő Székely Túr szervezője és kezdeményezője azért járt itt, hogy a július 22-24. között esedékes, Maroshévízen töltendő napokat egyeztesse, megbeszélje a helyi szervezőkkel. A vele való találkozás kezdetén adta magát a kérdés: Ki is Dani Zoltán? A válasz nem marad el, megtudom, hogy a székely származású nyugalmazott ezredes a vajdasági Székelykévén lakik, a volt Jugoszlávia területén. ő az egyetlen tiszt, akinek sikerült lelőnie az amerikai hírhedt F117-es lopakodó repülőgépet. Szerbiában nemzeti hősként tisztelik, filmet is készítettek róla. A háborús hős maroshévízi tartózkodása jó alkalom volt arra is, hogy kifaggassam a részletekről, ezáltal mindnyájan közelebb kerüljünk hozzá.
– A nemzeti hős rendben van, de ki lényegében Dani Zoltán civilben?
– Apám székely-magyar, anyám román, én meg szerb állampolgár vagyok, jelenleg nyugalmazott ezredes. Feleségemmel együtt három szép gyermeket nevelünk.
– Katonaként volt-e életveszélyben?
– Többször is, de emlékezetes egy 1992-ben történt eset, amikor rámlőtt egy részeg szerb fegyveres, mert magyarul beszéltem egy kocsmában. Szerencsére a mellkasomba fúródott lövedék nem volt halálos, hisz épp a belső zsebemben lévő kulcsot találta el.
A balkáni háború kitörésekor főparancsnok voltam egy zászlóaljnál. Az amerikai támadás nem ért váratlanul. Hallottuk, hogy az amerikaik be akarják vetni a „láthatatlan” repülőjüket. Tudott dolog volt, hogy a radarok nem észlelik. Mivel én egy radar lokátornál szolgáltam, azt mondtam, hogy ez nem lehetséges, egy jó radar észlel mindent. A légi csapások harmadik napján lelőtt lopakodóról szóló hír percek alatt bejárta a világsajtót.
A támadások előtt közel 10 évig tanulmányoztam a lopakodót. A zászlóaljamnál egy kis módosítást hajtottam végre a radarokon, miután elképzeltem, hogy a radarjel olyan, mint a hegedû húrja, teljesen nem tudja elnyelni vagy továbbítani a gép teste, csakis visszaveri a rezgést. A vezérkar elsőre nem volt nyitott az újításra, ezért titokban végeztük el tisztjeimmel a változtatást. A támadás harmadik napján, 1999. március 27-én lépett be egy ellenséges gép az általunk ellenőrzött légtérbe. Este 8 óra 42 perckor, 18 másodperc alatt befogtuk, rávezettük a föld-levegő rakétákat, és lelőttük a lopakodót. Mindig 20 másodpercen belül kellett maradnunk. Ennyi időnk volt megtalálni, és lelőni a gépeket. Ha belépünk a 21. másodpercbe, végünk: felderítenek, és rakétát kapunk. Azt mondtam a katonáimnak: a huszonegyedik másodperc legyen a miénk. Legyen az az élet. Lelőttünk még egy F-16-ost, és eltaláltunk egy B-2-es Spirit lopakodót is, de ez utóbbit nem ismerték el soha. Nem a mi területünkön ért földet, nem tudtuk igazolni. Ahova ez leesett, onnan elszállították az amerikaiak, még a földet is elvitték alóla, jelenleg egy tó van a bizonyítékok helyén.
– Mi lett az elismerten lelőtt F117-es lopakodóval?
– Belgrádban van kiállítva, de darabokat vittek el belőle az oroszok és a kínaiak is. Utóbbiak ennek a mintájára készítették a J20-as gépüket. Én is több darabkát hazavittem, egy ilyen kis darabkáért egy japán 1000 dollárt ígért, de én nem adtam el, ezek után 10 ezer dollárt ajánlott, de így sem adtam el. Volt olyan, aki százezret ígért, de akkor sem gondoltam meg magam. Volt más ajánlatom is, hisz egyszer egy férfi 3 millió dollárt ajánlott arra az esetre, ha kimegyek Irakba, és katonákat képezek ki, megosztom velük a titkomat, amit a radarba szereltem. Nem mentem el.
– Térjünk vissza a lopakodó lelövésére. Azt mondta, titokban hajtott végre változtatásokat a radaron, és ennek köszönhetően lőtte le a gépet. Mit szóltak a felettesei?
– A parancsnokom megkérdezte, hogy a találmányommal lőttük le a gépet vagy a hagyományos radarral. Én beismertem, hogy beépítettük a találmányomat, erre azt kérdezte, most mit csináljon velem, kitüntessen vagy zárkába zárjon. Azt válaszoltam, nekem mindegy. Végül se nem léptettek elő, se zárkába nem tettek. Néhány év múltán ellenben nemkívánatos személy lettem, elhelyeztek a zászlóaljtól logisztikai munkára. Ezt nem szerettem, később nyugdíjaztattam magam. Jelenleg a családomnak szentelem az életem, pékséget üzemeltetünk, faluturizmussal foglalkozom, és szervezem a „Székely Túr” biciklitúrákat.
– Mi lett a sorsa az ön által lelőtt amerikai pilótának?
– A pilóta katapultált, életben maradt, sőt mi ketten jó barátok lettünk. Azóta már többször találkoztunk egymással, idén is hét napot töltött nálam, és ha minden jól sikerül, akkor nemsokára egy dokumentumfilm is fog készülni rólunk, a történetünkről, barátságunkról.
