*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapExkluzív Exkluzív interjú Balázs Róbert lovásszal: Világhírű lovasok segítőtársa az egykori gyergyói táncos
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Exkluzív interjú Balázs Róbert lovásszal: Világhírű lovasok segítőtársa az egykori gyergyói táncos
2011. november 07. hétfő 11:27
Balázs Róbert Gyergyószentmiklóson született, majd hivatásos táncosként az élet Magyarországra sodorta. Szerelmi csalódás miatt, mint a népmesében, vette a vándortarisznyát, és nyelvtudás nélkül elindult a nagyvilágba. Az idegenlégióba készült, de csak Svájcig jutott, ahol elvarázsolták a lovak. Az elmúlt tíz évben két világhírű lovas jobbkeze volt, majd egy évig Norvégiában élt. Nemrégiben egy hétig itthon tartózkodott, elmesélte nem mindennapi történetét, és nem titkolta, néhány év múlva szülővárosában szeretné megvalósítani az álmait.
– Gyergyószentmiklósról hogyan kerültél Magyarországra?
– Katonaság után, 20 évesen költöztem Magyarországra a tánc miatt, hiszen a Háromszék Állami Népi Együttes hivatásos táncosa voltam 5 évig. Lehetőségem adódott, hogy a Bartók Néptáncegyüttest vezethessem, ott legyek koreográfus, így Magyarországra sodort az élet. Ott tanítottam, de a táncos hivatást nem fizetik meg, hiába a művészet, a tehetség, az nem pénzes szakma. Így volt egy hivatalos munkahelyem is, a magyarországi régiségkereskedők elnökének, Nagyházi Csabának voltam a jobbkeze.
– Miért adtad fel a táncos karriered?
– Nagy szerelmi csalódás ért, így el akartam menni az idegenlégióba. Nagyházi Csaba által megismertem az Almásy grófok leszármazottját, Almásy Lajost, aki meghívott magához egy hétre Svájcba, hogy kicsit enyhüljön a bánatom. Végül nem jutottam el az idegenlégióba, mert talán a Jóisten úgy akarta, hogy inkább a lovakhoz kötődjön az életem.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a lovakkal?
– Kisgyerekkorom óta a kedvenc állatom volt, felnéztem rá, de közvetlenebb kapcsolatom nem volt a lóval. Nem lovagoltam, de a keresztszüleim által az iskolai vakációk idején találkoztam munkalovakkal. Nekem ez is nagy élménynek számított. Svájcban megláttam kint szabadon a lovakat, és nyelvtudás, ismeretség nélkül bementem oda. Jött egy lovász, kézzel-lábbal elmutattam, hogy a főnököt keresem. Fel is vezetett a kávézóba, ahol többen voltak. Kiderült, hogy a csodálatos állatok nem csak Svájc, hanem a világ egyik legjobb lovasáé voltak. Pius Schwitzernek ahogy tudtam, elmagyaráztam, hogy én nála szeretnék dolgozni. Két év után elmondta, hogy azért fogadott be engem, mert látta a szememből az őszinteséget, az akaratot. Egy évig tartott a kiképzés, ő személyesen tanított meg mindenre A-tól Z-ig. Először lovasboxot kellett takarítsak, majd az állatok tisztán tartása, etetése következett. Megtanultam, mennyit és mit kell adni nekik. Utána jöttek a komolyabb feladatok, mint a lovaglás, lószállítás a világ különböző pontjaira, repülővel, hajóval, vonattal, kamionnal. Időközben megszereztem a professzionális hajtási engedélyt is. Egy év után kezdtem a világot körbejárni Pius Schwitzerrel. Eljutottam a legnagyobb versenyekre, Amerikától Portugáliáig, hétről hétre más helyszínen. Olimpián, Európa-bajnokságokon, ötcsillagos megmérettetéseken egyaránt részt vettem. Öt évig voltam nála.
– Miért nem maradtál Pius Schwitzer mellett?
– A svájci csapatban voltak az ország legjobb díjugrató lovasai, többek között Marcus Fuchs, aki nagyon nagy név ebben a sportágban. Ha hasonlítani akarom, akkor olyan, mint a Forma-1-ben Michael Schumacher. Mindent megnyert, amit csak lehetett, rengeteg nagynevű támogatója volt. Emberileg és sportolóként is jelentős személyiség. ő velem szeretett volna dolgozni, így Pius Schwitzer és Marcus Fuchs megegyeztek. Egy hónapom volt, hogy elbúcsúzzak a lovaktól. Nagyon nehéz megválni tőlük, beférkőznek az ember szívébe, mivel a nap 24 órájában szinte mindig velük voltam, velük éltem. Előző főnökömmel megmaradt a jó kapcsolat, nem volt harag, sok nemzetek közötti versenyre ezt követően is együtt mentünk.
– A neves lovasok mellett töltött idő alatt jártál haza?
– Nem, nem volt időm. Állandóan versenyről versenyre vándoroltunk. Egyik hétvégén például Londonban voltam, majd visszamentem Svájcba, kicseréltem a lovakat, és másik hétvégén már Portugáliában kellett legyek. Egy lovasnak általában két embere van, egy lovász és egy sofőr, de annyira bíztak bennem, a munkámban, hogy mindezt rám bízták. Nem volt kis feladat, rendkívül nagy a felelősség. Egy ilyen versenyló több millió euróba kerül, csak az egyik lába 500 000 euróra van biztosítva. Amikor három ilyen ló van a hátam mögött, és megyek több ezer km-t, az nem egyszerű. Természetesen megállunk útközben pihenni, például, ha Portugáliában rendezik a versenyt, akkor foglalnak istállót Franciaországban és Spanyolországban is. Szerencsére soha nem történt baleset, nem voltak szállítási problémáim. Tudni kell, hogy ha a lovakat nem megfelelően szállítják, nem jól fáslizzák a lábukat, sérülés, bélcsavarodás lehet a következmény. A lovak kiszolgáltatott lények, hozzáférkőznek az ember szívéhez. Vannak azonban olyan lovászok, akik érdekből, egy lovas neve miatt dolgoznak vele, ilyenek többek között a fiatal svéd lányok. Mások pedig csak a pénzt nézik, de ez meg is látszik, hiszen havonta váltogatják a munkahelyüket, nem tudnak sehol megmaradni.
– Hogyan sikerült megtanulni németül?
– Nem volt nehéz, bár nem a svájci németet, hanem a németországit beszélem. Előtte csak magyarul és románul tudtam, ma már hat nyelven értekezek. Tökéletesen elsajátítottam a németet és az angolt. Utóbbi a versenyek hivatalos nyelve, így szükség volt rá a lovak nevezésénél, az orvosi vizsgáknál, sőt a vámoltatásnál is, hiszen Svájc nem európai uniós állam. A nemzetközi versenyeken pedig a lovászok állandóan együtt vannak, mindenki a saját nyelvén társalog, és olyanok vagyunk, mint egy nagy család, így most már az olasz és a francia is jól megy.
– Egyáltalán nincs akcentusod, tökéletesen beszélsz magyarul. Ez minek köszönhető?
– Senkivel nem beszélek magyarul, csak ritkán telefonálok haza. Az anyanyelvét azonban nem felejti el az ember. Sok olyannal találkoztam, akik próbálták megjátszani magukat, letagadni, hogy honnan vannak. Szerintem, aki elfelejti, az hamis ember. Most egy hete vagyok itthon, így többet gyakoroltam a magyar beszédet, időnként szokott lenni kavarodás, összegabalyodnak bennem a nyelvek, de igazából nincs gond.
– Hány évig voltál Markus Fuchs mellett?
– Összesen tíz évig voltam a svájci csapatnál, öt évig Pius Schwitzerrel és ugyanannyit Marcus Fuchs mellett. Nagyon nagy szomorúság és sokk volt az életemben, amikor Fuchs 2009-ben, 52 éves korában abbahagyta a versenyszerű sportolást. Elsősorban egészségügyi okok miatt döntött így, és a lovai is kiöregedtek, emellett a csúcson szerette volna befejezni a pályafutását, és akkor éppen a Rolex ranglista első helyén állt. Olyan volt a kapcsolatunk, mint apa és fia között szokott lenni. A szerződésem azonban a karrierje végéig szólt, igaz nem számítottam rá, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat.
– Utána hogyan folytatódott a lovas életed?
– Norvégiában éltem egy évig, ahol egy milliárdos családnál voltam. Eric Braathen, aki régebb a Braathen, most pedig Airlines norvég légitársaság tulajdonosa, a lánya mellé szerződtetett. Gondoltam, hogy át tudom adni neki mindazt a tapasztalatot, amit szereztem, de nem sikerült. Az ilyen fiatal lányokban fellobban a lovassport iránti szeretet, de a továbbtanulás, az egyetem fontosabb számukra. Ilyet nem akarok többet vállalni. Szerencsére Ludger Berbau egy másik neves svájci lovas ajánlott hosszútávú szerződést, így Rasenburgba megyek, legkevesebb öt évre.
– Az elmúlt években mindössze kétszer jártál haza. Milyen érzés visszatérni Gyergyószentmiklósra?
– Nagyon jó volt a találkozás a nagymamámmal, a barátokkal, de sajnos szomorú élményeim vannak. Természetszerető ember vagyok, és megdöbbentett a kép, ami fogadott, amikor Medgyes-tetőről kellett behozzak két lovat. Gyerekkorom óta emlékeztem az ottani erdőkre, amelyek időközben eltűntek. Emiatt össze is futott a szememben a könny. A pénzéhség miatt a természetet lerombolták, ellopták, és ezt teljesen elítélem.
– Hogyan képzeled el az életed folytatását?
– Legalább öt évig még szeretnék az elit lovassportban dolgozni. Mindenkinek vannak álmai, nekem is. Számomra mindennél fontosabb a családom egészsége. A másik álmom, hogy visszatérek Gyergyószentmiklósra. Szeretném átadni az itteni fiataloknak mindazt, amit tudok, megszerettetni velük ezt a sportot, a lovakat. Szívesen tanítanék fogyatékosokat is. Terveim szerint felépítek majd egy lovasközpontot, ahol az élet nem áll meg akkor sem, ha mínusz 30 Celsius-fok van. A fedett lovardának köszönhetően télen-nyáron lovagoltatás lenne.
Balázs Róbert állítása szerint optimista ember, aki örökké eléri a célját. A kalandos életű fiatalemberrel tehát néhány év múlva a gyergyószentmiklósi lovasközpontban találkozhatunk majd, ahogyan lelkesen tanít mindenkit, akiben látja azt az őszinte szeretetet és tiszteletet, ami benne is él a lovak iránt.
