Alföldi Róbert főigazgató és munkatársai 2008. július 1-jén vették át a Nemzeti Színház vezetését. Pályázatukban többek között vállalták az európai kultúrával való intenzív együttműködést, a magyar szellemi élet különböző területeinek integrálását és a társművészeti intézményekkel való szoros együttműködést. Egy nyitott szellemiségű, kíváncsiságot mutató és kíváncsiságot ébresztő színház megteremtését és működtetését ígérték. Nyolc bemutató, meghívások, vendégjátékok, felolvasószínházak, kiállítások, pozitív és negatív kritikák után Alföldi Róberttel beszélgettünk.
 Alföldi Róbert
Bemutatók a 2009/2010-es évadban– Bánk bán junior a Szentendrei Teátrummal közös produkció a színház legfiatalabb színészeivel; rendező: Alföldi Róbert, bemutató: július 11. Szentendre, majd október 23. Nemzeti Színház;
– Mika Myllyaho: Pánik; rendező: Rába Roland, bemutató: október 10.;
– Lázár Ervin: Berzsián és Dideki; rendező: Almási-Tóth András, bemutató: október 18.
– Friedrich Schiller: Ármány és szerelem; rendező: Alföldi Róbert, bemutató: október 30., Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, majd 2010. február, Nemzeti Színház;
– Tennessee Williams: Orfeusz alászáll; rendező: Sopsits Árpád, bemutató: 2009. december 19.;
– Tábori György (George Tabori): Mein Kampf; rendező: Rába Roland, bemutató: 2010. január 9.;
– Móricz Zsigmond: Úri muri; rendező: Bezerédi Zoltán, bemutató: 2010. január 15.;
– Shakespeare-Lear; rendező: Gothár Péter, bemutató: 2010. március 19.;
– Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból; rendező: Alföldi Róbert, bemutató: 2010. április 17.;
– Andrei Serban, a román származású, Európában és Amerikában rendező és tanító művész elvállalta, hogy a Nemzeti Színházban Shakespeare drámái közül valamelyiket megrendezi. 2009 augusztusában színészkurzust vezet, és eközben választja majd ki azokat a szereplőket, akikkel dolgozni fog. Bemutató tervezett dátuma: 2010. szeptember 23.;
– Térey János: Jeremiás, avagy isten hidege; rendező: Valló Péter, bemutató tervezett dátuma: 2010. október. |
– Milyen volt az első évad a Nemzeti Színház élén?
– Nyolc hónap telt el, és bár lassan vége az évadnak, annyi elindított munkafolyamat, valamint olyan dolog van, ami hosszú távú, hogy nem nagyon tudok megállni és visszanézni. Ami fontos, hogy az eredmények, adatok – nézőszám, bevétel – amelyek objektívek, vagyis nem kapcsolódnak hozzájuk személyes, érzelmi ügyek, azok nagyon pozitív képet mutatnak. Másrészt gondolom, azt szeretnéd tudni, hogy érzem itt magam… Nagyon természetesen. Jobban, pontosabban nem tudom megfogalmazni, hogy hogy vagyok. Itt iszonyatos munka folyik, ez a lényeg, ezért jöttünk ide, ezt írtuk bele a pályázatba. Szoktam mondani, hogy ha bárki előveszi most a pályázatot, ami még mindig fönt van az interneten, nagyon szívesen állok elébe, hogy pontról pontra számonkérje. Talán két-három dolog nem jött össze, de azt szintén vállalom. A kérdésedre röviden válaszolva, jól érzem magam.
– Mi volt a legnagyobb siker, illetve kudarc?
– A kudarc is relatív, volt/ van olyan előadás, ami mondjuk kevésbé találja/találta meg a közönségét. Az, hogy a János vitéz siker lesz, nagyjából lehetett tudni (Szerk. megj.: Kacsoh-Heltai-Bakonyi János vitézét Alföldi Róbert két szereposztásban vitte színre, a bemutatót január 16-17-én tartották). Az viszont nagyon meglepett, hogy a legnagyobb botrány épp e körül volt. Nekem a legfontosabb ilyen jellegű öröm az Oresztész (Szerk. megj.: Euripidész Oresztész című darabját Alföldi Róbert rendezte, és ez az előadás volt tavaly novemberben az általa vezetett Nemzeti Színház első önálló bemutatója). A János vitézbe nagyjából bele lehet kalkulálni, hogy jönnek az emberek, megnézik, az Oresztészbe nem igazán. Nekem nagyon fontos, hogy ez a darab megtalálta a közönségét, és nagyon büszke vagyok az új fordításokra is. Egy felmérésünk szerint a közönség egyharmada a 14-25 éves korosztályból kerül ki, tehát az a réteg, amit mi különösen szerettünk volna megcélozni, és hangsúlyozom, nem más életkorú nézők kárára. Ez a korosztály elkezdett járni a Nemzetibe, és a felmérés azt bizonyítja, hogy a régi közönség sem pártolt el. Nagy sikernek élem meg, hogy a visszajelzésekből úgy tűnik, tudnak a Nemzeti Színházról. Sikerült úgy kommunikálni, úgy kilépni a világ felé, hogy egyre többen tudnak rólunk. Egy újságíró barátom mondta nemrégiben, hogy „a fenébe is, minden héten hozzátok járok”. Ez azt jelenti, hogy történik valami. Hogy a Tízparancsolat alapján színdarabok születnek, a kortárs drámákat olyan jeles szerzők írják, mint Rakovszky Zsuzsa, Esterházy Péter, Háy János, Visky András, Garaczi László, Vinnai András, Darvasi László és Závada Pál, megcsináltuk a nemzetközi színházi fesztivált, megvoltak a felolvasó színházi estek. Pörög, dübörög az élet, igazándiból nem tudok egy dolgot kiemelni. Erre mondom azt, hogy jól vagyok. Nem sikerült megcsinálni azt az előadást, amit szerettem volna a határon túli színészekkel, mert sokkal bonyolultabb szervezést igényel, mint amit gondoltam. És nem jött létre Az ember tragédiájának a színenkénti előadása, de ezekről sem mondtam le. Tehát, ha beszélhetünk kudarcról, akkor ezek azok. Hogy művészileg mi a kudarc, az megítélés kérdése. Az kicsit meglepett, kicsit fájt, hogy a János vitéz körül polémiák meg támadások voltak. Nem igazán értettem. A jég-gel vagy A park-kal kapcsolatban számítottam rá, de a János vitézzel nem, az rosszul esett.
– Színészként milyen volt az évadod?
– Nem volt új feladatom. Játszottam a Koldusoperát és a Sirályt a Bárka Színházban, valamint az Édeskettes hármasban-t a Madách Színházban. El kell mondjam, hogy nekem a havi 6-8-10 előadás elég is. Nagyon remélem, hogy talán lassan majd lesz új feladatom is, de ez abszolút a rendezőkön múlik.
 Fotók: Gordon Eszter / Alföldi Róbert Tompos - Kátyával és Mátyássy Bencével a János vitéz próbáján
– A Nemzetiben játszol majd.
– Igen, szerepelek. Akkor fogok itt játszani, ha idejön egy rendező, és azt gondolja, hogy az adott szerepben én kellek. Teljesen világos, hogy én nem fogom magamra osztani a szerepet, természetesen.
– Ápolod a kapcsolatot a határon túli színházakkal, gondolok itt a romániai, erdélyi társulatokra is. Miért tartod ezt fontosnak?
– Elsősorban azért, mert ugyanazon a nyelven dolgozunk. És mondok még valamit: a romániai magyar színház karöltve a román színházzal szerintem az egyik legjobb a világon. Másrészt dolgom, meg kötelességem is, hogy kövessem az eseményeket. Hála istennek elmúlt az az időszak, amikor csak azért kellett meghívni egy határontúli előadást, mert magyarul beszélnek. Ma már csak a minőség számít. Miért ne hívnám őket? Azt gondolom, hogy az például nagyon szimbolikus jellegű volt, hogy az első külföldi vendégjáték a Kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsija volt. Nagyon fontos volt, hogy ezt Budapesten lássák, fontos volt, hogy megmutassuk, hogy a Kolozsvári Színház hova jutott, hogy abszolút a legmagasabb színvonalon, és abszolút az élvonalhoz tartozó színház lett. Itt volt Müller Péter – Seress Rezső Szomorú vasárnapja (Szerk. megj.: a Szabadkai Népszínház előadása), ami nagyon jó példa volt arra, hogy kvázi egy könnyedebb, szórakoztató előadásról beszélünk, mégis kiváló volt. Ezek jó példák, azonkívül teljesen normális az, hogy az ember megpróbál azokra a műhelyekre, színházakra figyelni, akik ugyanazon a nyelven játszanak.
A Nemzeti Színház látogatottságaA 2008/2009-es évadban megtartott több mint 400 előadás során 120 000 néző látogatott el a színházba. A legtöbb darabot telt ház előtt játszották a színészek. Több mint 500 főből álló „törzsközönség” váltotta meg a bérleteket. A 2008 november-decemberében végzett felmérésük alapján a Nemzeti Színház látogatói többségében nők (66,8 %), a nézők fele (51,8 %) budapesti lakos, míg kb. 40 százalékuk vidéki. Kisszámú külföldi Szlovákiából, Németországból és Romániából érkezett. A színház látogatóinak harmada 14-25 éves. |
– Következő évad…
– Azt gondolom, hogy az egyetlen lehetséges válasz arra, hogy most gazdasági meg egyéb reccs van, hogy minél több előadást tartunk. Nekünk tizenegy bemutatónk lesz, ami elég változatos, a Bánk bántól a kortárs szerzőkön át Móricz Zsigmondig. És nagy boldogság számomra, hogy jön Serban. Ez a rendezés tulajdonképpen a kolozsváriaknak köszönhető, hiszen, amikor itt voltak, át kellett alakítsa az előadást, és akkor volt néhány nap és alkalom, hogy találkozzunk, beszélgessünk.
– Nemrégiben baleseted volt, a Bárka Színházban. A Koldusopera előadásán, Bicska Maxi megformálása közben két méter magasból lezuhantál, mivel egy heveder szétcsúszott. Jól vagy?
– Jól, köszönöm. Az égiek velem voltak.
– Nem volt nehéz aztán ismét abban az előadásban, ugyanazt a jelenetet eljátszani?
– Alapvető dolog, hogyha az ember leesik a lóról, akkor azonnal vissza kell rá ülni, és újra kezdeni. De nem volt semmi probléma. Kicsit megváltoztattuk, amikor még nagyon fájt az oldalam, de szerencsére helyrejöttem.
– Mindenféle jelzőkkel illetik a színházakat. Szerinted milyen a Nemzeti Színház?
– Nagyon sokféle, változatos és minőségi színház.
– Mit üzensz az Új Kelet olvasóinak?
– Jöjjenek a következő évadban is a Nemzetibe, és szép nyarat mindenkinek! – mondja, és már rohan is, hiszen a Nemzeti Színháznál mindig történik valami.
Barabás Orsolya
|
