Budapestre érkezésemet követően kávézni hívom Alföldi Róbert színész-rendezőt, a Nemzeti Színház főigagatóját. Kiderül azonban, messzebbre kellene utazzak ahhoz, hogy megihassuk azt a feketét, ugyanis éppen New Yorkban tartózkodik, operát rendez. Miután visszaérkezik Magyarországra, elárulja, jó volt ismét az Egyesült Államokban dolgozni, de mint mindig, most is honvágya volt, és boldog, hogy hazajött.
– Hogy telt a nyarad?
– Jól. Munkával, de jól. Először volt a Bánk bán junior, aztán Rosta Mária producerrel és Soós Péter rendezővel forgattam a Géniuszban, majd utaztam is New Yorkba. De ezek mind nagyon különböző dolgok voltak, ezért is volt jó.
– Mit kell tudni az operáról, amit New Yorkban rendeztél?
– A bemutatóra az „Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval” keretében került sor, ahol nem csak az előadások versenyeznek, hanem az énekesek is a szerepekért. A Dicapo Operaház New Yorkban a Lexington és a 76. utca sarkán található. Nagyon különleges, mert magánkézben, a Central Park melletti St. Jean Baptiste templom épületében van. Az Emmeline egy 1992-ben írt darab. Az 52 éves szerző Tobias Picker az Egyesült Államokban nagyon ismert. ő is ott volt a bemutatón, és nagyon tetszett neki az előadás. Azt mondta, új életet adtam a darabjának. Az Emmeline egy megtörtént amerikai sztori, Picker egy dokumentumfilm alapján írta az operát, melynek ősbemutatóját 1996-ban tartották. A főhős egy textilgyárban kezd dolgozni, ahol beleszeret a vállalat egyik vezetőjébe. Alig tizennégy éves, amikor teherbe esik, szül egy gyereket, akit elvesznek tőle. Húsz évvel később, az immár vénlány Emmeline még mindig keresi a kislányát. Megismerkedik a fiatal Matthew-val, szerelmesek lesznek, összeházasodnak. Ezután derül ki, hogy az örökbeadott gyermek nem is lány, hanem fiú, mégpedig éppen a férje. Ez egy mélyen drámai és nagyon szép történet. Nem kell megijedni attól, hogy kortárs zene, mert nagyon intenzív, komoly és drámai.
– Mennyivel másabb ott kint dolgozni, mint Magyarországon?
– Én mindenhol megpróbálom ugyanúgy tenni a dolgom. Nagyon kevés időnk volt. Délután, esténként próbáltunk, mert a legtöbben délelőtt valahol máshol dolgoztak. Nagyon komoly és kemény munka folyt. Ott néhány dolog másképp működik, mint itt. A pénz szent. Például nem lehet azt mondani, hogy a függönyös csak két napig kell, aztán kiderül, hogy még kellene két napra, mert az plusz többszáz dollár. Nagyon kemény szabályok vannak, amivel mindenki tisztában van, és aszerint dolgozik, de ettől jó az egész.
– Tavalyi New York-i rendezésed Robert Ward Arthur Miller világsikerű színművéből, A salemi boszorkányokból készült operája nagy sikert aratott, elnyerte a Legjobb Produkciónak járó díjat. Az amerikai kritikusok szerint „kevéssel sokat értél el”. Mire számítasz idén?
– Az ember díjakra nem számít, „csak” megkapja azokat. A tavalyi bemutatón is volt közönség, de nem volt tömeg. A sikert követően azonban felfigyeltek rám, most már jóval hamarabb elfogytak a jegyek. Megjegyezték, hogy volt itt valaki, aki csinált valami érdekeset, ami tetszett, és várták a mostani előadást. Teltház volt, és nagyon jók a visszajelzések. A New York Times most is nagyon jó kritikát írt, sokkal hoszszabb terjedelemben, mint tavaly. Egy nagyon normális világot ismertem meg ott, ahol egymásra épülnek a dolgok, tehát, ha valamit csináltál, akkor azt megjegyzik, értékelik. Ez fontos. Nagyon más a mentalitás. Ami még lényeges az előadással kapcsolatosan, hogy a fiú-férj szerepét Nyári Zoltán, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a nagynéniét pedig Iulia Merca, a Kolozsvári Állami Opera énekese nyerte el a verseny során. Az előadás november 15-én és 16-án lesz látható Szegeden, az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval döntőjén.
A New York Times szeptember 11-i kiadásában jelent meg Steve Smith terjedelmes kritikája az Emmeline bemutatójáról. A rendezés kapcsán megjegyzi: Alföldi Róbert irányítása vad és változatos. A jól kitalált gyári színhelyek mozgalmasságot sugalltak, a színpadkép és a színészek mozgása a társadalmi merevséget és az előre meghatározott sorsot idézte fel, és ellenpontozta a mű naturalizmusát.
 A Nemzeti Színház évadnyitóján / Fotó: Kovács Krisztián
– A nyáron megrendezted a Bánk Bán junior változatát a Nemzeti Színház legfiatalabb színészeinek közreműködésével.
– Megpróbáltunk egy olyan szituációt létrehozni, ahol valóban a dráma van a középpontban, mert a Bánk bán egy nagyon jó dráma. Szerettük volna minden hozzátapadt klisétől megtisztítani, és bebizonyítani, hogy nem csak egy unalmas „kötelező olvasmány”, hanem igenis lehet vele mit kezdeni. Kitaláltuk, hogy csak fiatalok játsszanak benne, hiszen Katona József is 23 éves volt, amikor megírta ezt a művét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy működik-e a dráma? És a dráma tökéletesen működött, mert az ifjak teljes mértékben megértették, átélték a helyzetet. Október 23-án bemutatjuk a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán is.
– Több filmben is szerepeltél, többek között a Noé bárkája, az 56 csepp vér, De kik azok a Lumnitzer nővérek?, Micimackó című sikeres alkotásokban. Nemrégiben ismét forgattál, ráadásul egy televíziós krimisorozatban. Hogy talált rád ez a szerep?
– Ez a kérdés azt feltételezi, hogy rengeteg filmszerep közül válogathatok, de nem így van. Nem vagyok egy Brad Pitt – jegyzi meg Alföldi nevetve.
– Ez nem is baj – válaszolom, nem titkolva, az említett színész nem tartozik a kedvenceim közé.
– Nagyon rég nem forgattam. Rosta Mária producerrel a Társulat kapcsán találkoztunk, és nagyon összebarátkoztunk. A forgatókönyv ismeretében körülbelül tudta, hogy mit szeretne, és megkeresett. A Géniusz rendezője Soós Péter. Nagyon jó volt együtt dolgozni velük és a kollégáimmal. Még soha nem szerepeltem misztikus krimiben, rendkívül érdekes, izgalmas volt.
– A háromrészes sorozatban Társulatos színészek is szerepeltek. Milyen volt a közös munka?
– Jó volt. A színház ilyen, egyszer az egyik oldalon vagy, máskor a másikon. Ebből a szempontból ez egy nagyon jó szakma.
– Többször felröppent a hír, hogy lesz folytatása a Társulatnak, és a következő darab rendezője majd te leszel.
– Rosta Mária nagyon szeretné, de egyelőre még küzd az elemekkel ebben a kérdésben. Reméljük, sikerül neki, és létrejön a Társulat 2.
– A Géniuszban kultúrtörténész professzort játszol. Mit tudhatunk erről a figuráról?
– Késmárki András, a Janus Pannonius Tudományegyetem professzora szemtanú, egy különös, morózus, misztikus figura, akiről időközben sok minden kiderül, többek között, hogy nem is az, akinek látszik.
– Mikor láthatjuk a sorozatot a Magyar Televízió 1-es csatornáján?
– Várhatóan valamikor télen.
Új krimisorozat lesz az M1-en
Géniusz, az alkimista címmel forgatták a magyar misztikus krimit, melynek rendezője és forgatókönyvírója a Tűzvonalban két alkotója, Soós Péter és Fonyódi Tibor, producere Rosta Mária. A szereplők közt van Tenki Réka, Simon Boglárka, Erdélyi Tímea, Alföldi Róbert, László Zsolt, Feke Pál, Stohl András. A történet szerint a Pécsi Nemzeti Színházban egy próbán hal meg Brunner Károly (Blaskó Péter) író, az okkultizmus szakértője. őt egykori tanítványa, Paul Steiner (László Zsolt) hajszolja az öngyilkosságba, azzal, hogy egy naplót követel a férfitól. Az egyik szemtanú a színházban tartózkodó Késmárki András (Alföldi Róbert), a Janus Pannonius Tudományegyetem professzora, aki gyanúsan viselkedik. Majoros százados (Ungvári István) és társa Szabó hadnagy (Tóth Zoltán) Brunner szállodai szobáját átkutatva rábukkannak különös üzenetére, amit a fiának hagyott. Az üzenet egy látszólag értelmetlen szám- és betűsorozat. Az áldozat fia, Brunner Péter (Stohl András), a BRFK kábszeres nyomozója, tudomást szerez apja haláláról, és Pécsre utazik… A sorozat háromszor 50 perces, de siker esetén folytatják. |
– Az utóbbi időben eltávolodtál a televíziótól. Hiányzik?
– Nekem a televíziózás úgymond hobbi volt. Amikor volt, szerettem csinálni, de nem hiányzik, mert most tényleg nagyon lefoglal a munkám itt, a Nemzeti Színházban. Ezenkívül nem is látom a helyem azokban a műsorokban, amelyek most futnak. Úgy gondolom, a televíziózás olyan nekem, mint egy barátság, ami jó érzéssel tölt el, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
– Elkezdődött az új évad a Nemzetiben, nemsokára bemutatód is lesz.
– Javában próbálnak a kollégák. Amíg én New Yorkban voltam, addig a többiek tartották a frontot. Október 14-én mutatjuk be a Gobbi Hilda Színpadon a kortárs finn szerző, Mika Myllyaho Pánik című fekete komédiáját, ami három, harminchoz közeli pasi „szenvedéseit” meséli el Rába Roland rendezésében. Kezdődnek Friedrich Schiller Ármány és szerelem című művének próbái is, a bemutató október 30-án lesz a Művészetek Palotájában.
– Miért az Ármány és szerelmet rendezed elsőként az új évadban?
– Amikor megkerestek, hogy csináljunk valamit közösen a Művészetek Palotájával, akkor erre esett a választás. Ez egy klasszikus szerelmi történet, a német drámairodalom egyik leginkább szívhez szóló műve. A darab cselszövésről, szerelemféltésről, pénzéhségről, intrikáról, tragikus félreértésekről, végzetes halálról szól. Azt gondolom, hogy napjainkban is kellenek az ilyen történetek. Az előadás attól is különleges, hogy nagyzenekar zenél a színpadon.
Beszélgetésünk végén nem titkolom, örülnék, ha a következő feketét Gyergyószentmiklóson ihatnánk meg.
Barabás Orsolya
|
