*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapExkluzív Beszélgetés Ft. Bartos Károly plébánossal (2.): A családban van a jövőnk
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Beszélgetés Ft. Bartos Károly plébánossal (2.): A családban van a jövőnk
2012. február 20. hétfő 14:20
Bartos Károly 2008. augusztus 1-től él Gyergyószentmiklóson, a nem sokkal később, augusztus 20-án felszentelt Szent István templom plébánosa. Az eltelt három és fél év rengeteg változást hozott az ide tartozó hívek életében, teljesen elkészült az új templom, felépült a plébánia egy része, kialakult az egyházközség is, miután 2009. január 1-jétől jogilag is leváltak a Szent Miklós plébániától. A modern gondolkodású plébánossal világi és egyházi kérdésekről egyaránt beszélgettünk. Az interjú előző részéből többek között megtudhatták, hogy a Szentírás cáfolja a maják által idénre jósolt világvégét.
– Eltelt közel három és fél év, amióta Gyergyószentmiklóson él. Mennyire lett az otthona ez a város és a közösség?
– Az emberek többsége szeret, ez jó visszajelzés. Bár vannak személyes ellenségek, de ez érthető. Vannak, akik nem értenek egyet dolgokkal, amiket csinálok, de nekem alapelvem, hogy önmagamat adom. Nem akarok két ember lenni. Ami vagyok Isten előtt, az vagyok a hívek előtt is. Nekem nagyon tetszett, hogy keresztény ez a város, a papot tisztelik, szeretettel fogadják. Nem érzem kivetettnek magam, és ebből kifolyólag itthon is érzem magam. A viták és a kritikus helyzetek megoldása fejleszti oda a közösséget, hogy életképes legyen, ha széthullunk, azt jelenti, hogy a közösség nem azért volt, amiért a Jóisten rendelte, a közösség és egymás szolgálatáért, hanem az önzés motiválta. A közösség csak akkor marad meg, ha Krisztus- és emberközpontú. Egy tanárom nyugtatott meg, hogy szerencsére a Szentlélek vezeti az egyházat, mert ha a papoktól függött volna, akkor nem így mûködne. Lassan letisztulnak dolgok, és azt látom, hogy képesek vagyunk a nehéz helyzeteket úgy megoldani, hogy továbbvigyük ezt a közösséget.
– Nagyon sok emberrel találkozik. Hogyan látja, mi az, ami a leginkább foglalkoztatja a gyergyóiakat, mi jelenti az itt élőknek a legnagyobb nehézséget?
– A szegénység, bizonytalanság, gazdasági nyomorúság és munkanélküliség miatt a középrétegben kialakult egy óriási marakodás, és folyamatosan tapasztalható az irigykedés, valamint a megélhetés, az életben maradás érdekében való könyöklés. Sokan elveszítik az emberségüket, jellemüket, a pénzért, a munkahely megőrzése miatt. Fájlalom, hogy képesek embertársaik ellen fordulni. Úgy látom, a másságok elfogadása, a tolerancia kicsit hiányzik. Van egy réteg, aki elviseli a másságot, sőt, vágyik valami újra, az egyházban is szeretné levetkőzni a konzervatív vonásokat az értékek felrúgása nélkül. Sokan, mivel nem mernek változtatni, inkább azt akarják, hogy mások is maradjanak olyan bekötöttfejûek.
– Régen természetes volt, hogy minden fiatal nő és férfi életében elérkezett a pillanat, amikor házasságot kötött. Ma már mind kevesebben mennek férjhez, nősülnek meg. Ön szerint mi ennek az oka?
– Sajnos sokan ma másként gondolkodnak ebben a kérdésben. Viszont nálunk 85 százalékban végül házasságot kötnek a nők és a férfiak, ami nagyon jó aránynak számít. Gyergyószentmiklóson évente háromszor rendeznek jegyes kurzust, akik arra eljönnek, elmondják, hogy igénylik a házasság kötelékét, mert elkötelezettség számukra, és mindkét félnek biztonságot jelent. Fájdalmasabb azonban, hogy a következő generációkban nem látok semmi vágyat a házasságra. Katolikus osztályokban megtörtént, hogy azt hangoztatták a lányok, hogy ők biztosan nem mennek férjhez. A mai tinédzserek hatvan százalékának semmi kedve nincs a házassághoz, ki vannak ábrándulva, szerintem rossz példákat is látnak. A fiatalok ma hamar belemennek a testi kapcsolatokba is, és ez rengeteg csalódást hoz számukra, és arra a következtetésre jutnak, hogy a kapcsolatok nem mûködnek, nem érdemes komolyan foglalkozni valakivel, mert úgyis kihasználják őket. Jelenleg még jó a helyzet, de a jövőkép nagyon elkeserítő.
– Mit lehet tenni, hogy ne így legyen?
– Szerencsére rengeteg megoldás van, amit mi is ismerünk. Nekem az a módszerem, hogy példás életû fiatal házasokat viszek órákra, akikkel beszélgethetnek. ők elmondanak mindent, nem naivan, hanem úgy, ahogyan megélik a kapcsolatot. Elviszek szingliket, özvegy, elvált nőket is közéjük, és ők is megosztják a tapasztalataikat a fiatalokkal. Elhangzott többek között, hogy érdemes elgondolkozzanak, hogy mit is szeretnének, mert eljöhet az idő, amikor késő lesz… A jegyeskurzusok is nagy áldást jelentenek, mert nem a pap mond mindenfélét, hanem élettapasztalatokat osztanak meg azok, akik már jó ideje házasok. Vannak házascsoportok is, köztük a házas hétvégések, ők mind kihatnak a saját gyermekeikre és azokon keresztül másokra is, hiszen az iskolában, ha szóba kerül, akkor elmondják, hogy milyen szépen mûködik a szüleik kapcsolata. A mintát viszik tovább, és egy osztályban elég 2-3 ilyen gyermek, mert szembesíti a többieket azzal a ténnyel, hogy igenis lehet jó házasságban élni. Erdélyben jelenleg 520 házas hétvégés pár van. Gyergyószentmiklóson létezik a Boldogabb családokért mozgalom is, ők is azon fáradoznak, hogy tudassák, a család a társadalom sejtje és alapja, ha jól mûködik, akkor lesz jövőnk, ellenkező esetben nem lesz.
– A gyermekvállalási kedv is folyamatosan csökken. Régen természetes volt, hogy sok gyermeket szültek a nők, ma miért csak egy-két gyermeket vállalnak a házaspárok?
– A Szent István plébánián furcsa helyzet van, mert majdnem kétszer annyit keresztelünk, mint temetünk. Ez valószínûleg azért van, mert új egyházközség, másrészt pedig azt tapasztalom, hogy rengeteg fiatal család él a Bucsin lakónegyed egyik részében. Sokan kevesebb gyermeket vállalnak, attól való félelmükben, hogy nem tudnak mindent megadni a gyermeknek, ami ahhoz kell, hogy ő élvezze az életet, minden képzésen, rendezvényen ott lehessen. Ebbe a hibába esnek a szülők. Azt gondolják, hogy azzal adnak meg mindent az utódjaiknak, hogy biztosítják az evilági dolgokban való teljes részvételt, de igazából nem ez a fontos, hanem, hogy a nevelésben megadtak-e mindent. Tapasztaltam, hogy hat gyereket nevelt az egyik család, olyan is volt, hogy nem tudtak ételt csomagolni tízóraira, nem volt, amibe öltöztessék őket, mégis vállalták mindegyiket. Látták ugyanis, hogy az a legfontosabb, hogy szeretik, és megfelelően nevelik őket. Azóta két egyetemet végzett gyermekük van… Sajnos tőlünk, katolikus papoktól nem hiteles, ha erről beszélünk. Ennek ellenére tudom, hogy abban a családban, ahol hittel és szeretettel nevelik a gyereket, és nem azt nézik, hogy mindenben részt vett-e, mint a másiké, ott érettebb, életképesebb felnőtté válnak a gyerekek. Látom, hogy egy-egy gyermek nagyon meg van terhelve, addig akarják a szülők, hogy mindent megkapjon, hogy attól lesz szerencsétlen. Ha jó házasság van, akkor mernek vállalni több gyermeket, mert ha a férj vagy feleség nem olyan, akkor nem bíznak abban, hogy melléjük áll a nevelésben, nem számíthatnak rá. Van gazdasági oldala is a kérdésnek, de ez legalább megmutatja, hogy mennyire önzetlenül vállalják a gyermeket. Sajnos sokszor számít ez is, én nagyon sajnálom, hogy ilyen gyenge fizetések vannak.
– A papok is emberek, nekik is vannak érzéseik, ők is lehetnek szerelmesek…
– Általában akkor lesznek a papok szerelmesek, amikor valamilyen szempontból megszûnik a szeretetközösség körülöttük. Régen velem is történt ilyen. Előfordul, hogy az elöljáró anynyira kemény, hogy megkeseríti az életüket, vagy a hívek teljesen elzárkóznak a paptól, nem törődnek vele, egyedül marad, szeretetlenségben. Ha nem kap szeretetet, és nem tud szeretni, akkor valahol kibújik a szeretetvágya, és szerelmes lesz. A cölibátusnál akkor kezdenek gondok lenni, ha a pap lelkileg kiég a sok munka és a szeretetlenség miatt.
– Sajnálatos, hogy itt, Gyergyó vidékén is sokan vetnek véget önkezûleg az életüknek. Nagyon sokáig az egyház elutasította az öngyilkosokat, nem temették el őket. Mára azonban valamennyire megváltozott az egyház hozzáállása ehhez a kérdéshez. Ez minek köszönhető?
– Tavaly is volt három öngyilkos a mi közösségünkben. Az egyháznak az volt a célja, hogy ne adjon áldást erre, ez most is így van, csak a módszerek változtak. Volt, amikor el akarták ijeszteni az embereket ettől a cselekedettől azáltal, hogy csak a temetőn kívül, pap nélkül temették el az öngyilkosokat. Ezzel az emberi hiúságra és önérzetre próbáltak hatni, de nem mûködött. Az a pillanat, amikor megtörténik, akkor az ember nem beszámítható, azért viszont felelős, hogy eljut odáig. Vannak emberek, akiknek nagyon keserû az életük, szörnyû élethelyzetbe kerülnek, például a férje addig üti, hogy inkább felakasztja magát… Vagy túl nagyot álmodik, és hatalmas kölcsönt vesz fel, majd csődbe megy, és nem lát más kiutat… Abban a pillanatban, amikor véget vet az életének, teljes beszûkülés van, kilátástalanság, ezért az egyház nem ítéli el, nem állítja, hogy a kárhozat fia, mert akkor is ember, Isten gyermeke. Azonban amíg eljut az utolsó pontig, a folyamat során a felelősség létezik, az alól nem lehet felmenteni őket. Abszurd kettősség van, de hisszük, hogy Jézus nem azért jött, hogy elveszítse az embereket, hanem, hogy megmentse őket. Az azonban tény, hogy a társadalom nyomása sokkal jobban tönkretesz egy hitetlen, gyenge lelkû embert. Gyakran hangoztatom, hogy nem az utolsó pillanatban kell kapkodni Isten után, hanem mindig készen lenni bármire, mert akkor valószínûleg senki nem törne úgy össze egy nehéz élethelyzetben.
– 2012 a választás éve, Ön szerint hogyan érinti majd ez a közösséget?
– A Szent István plébánián arra törekszünk, hogy a közösséget politikai színekben ne oszszuk meg. Nekem nagyon fontos elvem, hogy az én híveim ne aszerint nézzenek egymásra, hogy te ezen a politikai oldalon vagy, te meg amazon. Ha Krisztus a központ az egyházban, akkor csak annyira lehet a politikumot belevinni, hogy kell segítenünk azokat az embereket, akik értünk felelősséget vállalnak, és megtesznek mindent, hogy mi tudjunk létezni, mint állampolgárok, mint magyar emberek. Nem volna azonban méltányos, hogy egyoldalúan befolyásoljuk a híveket. Az lenne a fontos, hogy a különböző pártok képviselői egymásban ne csak a rosszat, hanem a jót is észrevegyék. Úgy látom, ebben még gyengélkedik a város, főleg most, hogy közeledik a kampányidőszak. Az ökumenikus papi találkozón többek között erről volt szó. Elhangzott, valahogy mi papok egységesen kellene segítsük, hogy ez a kampány mindkét oldalról olyan legyen, hogy ne sérüljön a város, hogy a marakodás, gyûlölet ne halmozódjon fel, mert akkor utána ismét évekig kellene gyógyulni. Az egyház képviselőiként úgy kellene odahassunk, hogy segítsünk abban, hogy mindenki tudjon kampányolni, embereket toborozni, anélkül, hogy ellenségeskedések alakulnának ki. Ezért imádkozni kell, és egyöntetûen dolgozni annak érdekében, hogy megőrizzük a városban a jóindulatot.
