Magn jellegu aprhirdetst adja fel itt, MOST!
Mix-FM Rádió - Hallgass!

Új Kelet
Hírdetés
Az olvasható hetilap
Bejelentkezés | Regisztráció

Hargita megyei hetilap

2018. január 18., csütörtök - Piroska
Címlap Esemény Rupert Mayer atyára emlékeztek Kosteleken
Nyomtatott FRISS


Számláló

Tagok : 4695
Tartalom : 15082
Tartalom találatai : 13846594
Jelenleg 193 vendég olvas minket
Hargita megye honlapja
Hargita megye honlapja

Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu

Csomafalva
Gyergyócsomafalva

Gyergyóditró
Gyergyóditró

Maroshévíz

Gyergyóremete
Gyergyóremete

Gyergyóújfalu
Gyergyóújfalu

Gyergyószárhegy

Gyergyószentmiklós
Gyergyószentmiklós

Rupert Mayer atyára emlékeztek Kosteleken
2016. november 10. csütörtök, 11:53
P. Rupert Mayer német jezsuita szerzetes éppen száz évvel ezelôtt, az elsô világháborúban tábori lelkészként teljesített szolgálata közben Kostelek közelében, Sósmezôn súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében elveszítette bal lábát. Az emlékezet máig ôrzi azt a helyet – a kostelekiek kötözôhelyként emlegetik –, ahol sérülését ellátták. Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek kezdeményezésére 2005 ôszén emlékkô is került Kostelek határába, a Vaszi Mátyás által adományozott területre, a Rupert atya iránti megbecsülés jeleként. Az emlékmû melletti kertben a kostelekiek minden év október végén megemlékeznek az ott megsebesült szerzetesrôl; idén október 22-én a szabadtéri szentmisét az Ausztriából hazalátogató dr. Vencser László mutatta be környékbeli paptársaival.
P. Rupert Mayer német je­zsuita szerzetes az elsô világháborúban a magyar-román fronton, a magyar oldalon tá­bori lelkészként szolgált. Száz évvel ezelôtt, 1916. november 16-án szenvedte el elsô sérülését: az ojtozi fronton éjszakai ôrjárat idején egy visszacsapódó fenyôág megsértette mindkét szemét. A közeli Brassóban orvosolták sebeit. Ugyanazon év végén, 1916. december 30-án má­sodszor is megsebesült: a kos­teleki fô utca és a Gyepecére vezetô utak keresztezôdésénél, Szulca patak régi fahídján két becsapódó lövedék között a­kart átugrani, amikor a második lövedék térden alul szétzúzta a lábát, melyet amputálni kellett. Az idei megemlékezést a kostelekiek Rupert atya születésének (1876. január 23.) 140. és há­borús sebesüléseinek 100. év­fordulójához kapcsolódóan tar­tották október 22-én.
A megemlékezôk reggel fél 10-kor kezdtek el gyülekezni a Csíki-havasokban rejtôzô, egykor Szépvízhez tartozó, a má­sodik világháború után Bákó me­gyéhez csatolt, ma Ágas községhez tartozó kis falu, a Gyu­lafehérvári Fôegyházmegye leg­keletibb plébániája, Kostelek alkalmi szabadtéri oltáránál, és a fájdalmas rózsafüzért, amit a helyi rózsafüzér társulatok ve­zetésével elimádkoztak, a há­borúkban elesett, hôsi halált halt katonákért ajánlották fel. A Málnási Demeter kosteleki plébános köszöntôszavai után meg­kezdett ünnepi szentmisén vele és Vencser László fôcelebránssal együtt koncelebrált Gábor Zoltán szépvízi, Salamon József gyimesbükki és Vass Nimród gyimesfelsôloki plébános, Ber­szán Lajos tiszteletbeli kanonok, a gyimesfelsôloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katoli­kus Líceum lelkiigazgatója, továbbá a gyakorlati évét Gyimes­bükkön töltô, gyergyóalfalvi születésû, gyulafehérvári fô­egy­házmegyés teológushallgató, Máté Szilveszter. A kántori szolgálatot – az énekrend vezetését – a gyimesbükki Tankó Elôd tanár és a kosteleki születésû, Csíkszeredában élô Csilip Edit végezte.
Szentbeszédében Vencser László elôször áttekintette P. Rupert Mayer életútját. Rupert atya 1876. január 23-án született Stuttgartban, hatgyermekes csa­ládban. Különbözô német egye­temeken filozófiát és teológiát tanult, ezt követôen választotta a papi hivatást. 1899-ben szentelték pappá 23 éves korában. 1900-ban lépett be a jezsuita rend­be. 1912-ben Münchenbe került, lelkipásztori és szociális munkát végzett: katolikus és emberi közösséget kellett teremtenie a nagyrészt szegény sorsú gyári munkásoknak. A veszélyeztetett családok védelmére megalapította a Szent Család Nôvérek közösségét. 1914-ben, az elsô vi­lágháború kitörésekor önként jelentkezett tábori lelkésznek. 1915 nyarán Galíciában, majd a francia fronton, azután pedig Erdélyben szolgált. Segítôkész­ségével és bátorságával kivívta a rábízott katonák megbecsülését és szeretetét. Az 1916-ban Kostelek közelében elszenvedett sérülése és bal lábának elvesztése után, a csíkszeredai, majd a kolozsvári hadikórházi ellátását követôen visszatért München­be, folytatta kiemelkedô lelkipásztori és szociális tevékenységét mint a város „falábú a­postola”. Beszélgetéseiben több­ször emlegette az „Erdélyben megboldogult lábát”. Szónok­la­tait nagy tömegek hallgatták. Gyakran felszólalt munkás­gyû­léseken is: a háború utáni elsô években küzdött a marxista-kom­munista befolyás ellen, kifejtve a keresztényszocialista elveket. Már a húszas években felismer­te a nemzetiszocialista eszmék veszélyességét, és nyilvános beszédekben is kijelentette: hívô katolikus nem lehet a nemzetiszocialista mozgalom tagja. A hitleri hatalomátvétel után szó­ban és írásban is az ellenállás szükségességét hangsúlyozta. Beszédeiben többször élesen kritizálta a kormányzat intézkedéseit. 1937 júniusában a Gestapo letartóztatta, és a bíróság féléves börtönbüntetésre ítél­te. A müncheni polgárok és a müncheni bíboros-érsek heves tiltakozására elôször szabadon engedték, majd 1938 januárjában újra letartóztatták. 1938 májusában amnesztiával szabadult, de 1939 novemberében harmad­szor is elfogták, mivel nem volt hajlandó betartani a rá kirótt prédikálási tilalmat. Ekkor a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították. Egészségi állapotának romlása miatt 1940 augusztusában a táborból ki­szabadult ugyan, de az ettali bencés kolostorba számûzték. A rendházat nem hagyhatta el mindaddig, míg az amerikaiak 1945 márciusában el nem foglalták Münchent. 1945 márciusában visszatérhetett München­be és folytatta igehirdetôi tevékenységét, visszanyert szabadságának azonban nem sokáig ör­vendhetett: 1945. november el­sején, Mindenszentek ünnepén prédikáció közben agyvérzés érte és még aznap elhunyt, életének 70. évében. II. János Pál pápa 1987. május 3-án a boldogok so­rába iktatta. Kostelek mellett a csíkszeredai Millenniumi temp­lomban a Boldog P. Rupert Ma­yer-kápolna is ôrzi emlékét, benne Márton Árpád festômû­vész Rupert-falfestményével.
Vencser László Boldog Ru­pert Mayer Imáját is felidézte: „Uram, úgy legyen, ahogyan Te akarod; / úgy akarok járni, ahogyan Te akarod, / de segíts megértenem akaratodat! // Uram, akkor van itt az ideje, amikor Te akarod, / és én készen vagyok, amikor Te akarod, / ma és mindörökké! // Uram, el­fogadom, amit Te kívánsz, / és az a nyereség nekem, amit Te kí­vánsz, / elég annyi, hogy én a tied va­gyok! // Uram, azért jó így, mert Te akarod, / s azért nem félek, mert Te akarod! / Szívem a Te kezedben nyugszik. Ámen.” Mint mondta, abban a sorban, hogy „Uram, úgy legyen, ahogyan Te akarod!”, visszacseng a Miatyánk kérése: „Legyen meg a Te akaratod!” Ô így élte életét: elfogadta és teljesítette Isten akaratát. De bá­tor is volt: „Uram, azért nem félek, mert Te akarod!” A mai nap szent­je, II. János Pál pápa is bátor volt, a ’70-es évek végén, a kommunizmus idején tett lengyelországi látogatásakor honfitársaihoz szólva ezért kiáltotta bele a világba, hogy „Ne féljetek!” Ezt teszi ma is: P. Ruperttel együtt kiáltja felénk: „Ne féljetek!” Le­gyünk bátrak, mert ezt akarja Isten. Ô velünk van – biztatott Vencser László, majd így folytatta: „Az Olvasmányban Izajás prófétától hallottuk, hogy az Úr visszatér, megvigasztalja népét. Milyen szép a hegyeken, mondja a próféta. Milyen szép itt a kosteleki hegyeken, ahol jelen van Isten, aki mindig vigasztalja az itteni em­bereket. P. Rupert Mayernek volt bátorsága kimondani az igazságot is. »Nem hallgathatok, hanem be­szélek!« Márton Áron, Jakab Antal is kimondta az igazságot. A kostelekieknek is beszélniük kell, amihez az anyanyelvüket gyakorolniuk szükséges. Szent Pál a mai szentleckében a különféle adományokról, képességekrôl beszél. A kostelekiek is különféle képességekkel rendelkeznek. Nekik is kell ezeket használniuk, így teljesítve küldetésüket.” Az evangéliumban hallottuk, hogy Isten az apostolokkal munkálkodott, akiket mennybemenetele után elküldött hirdetni az evangéliumot. A kostelekiekkel is együtt mun­kálkodik Isten. Hozzájuk is küldött és küld embereket, pa­pokat, akik segítenek nekik, hir­detik Isten üzenetét. Figyel­jünk oda a példaképekre, kövessük ôket, hallgassunk a hozzánk küldött emberekre, prófétákra – zárta szavait Vencser László.
A szentmise után Tisztelet a hôsöknek címmel versekbôl és katonadalokból összeállított mû­sort adtak elô a kosteleki gyerekek, köztük Vrencsán Anita, a 2015-ös Fölszállott a páva kü­löndíjasa. A mûsort két, a kosteleki magyar foglalkozásokat tartó pedagógus, Bardócz No­émi és Vaszi Levente, a 2014-es Fölszállott a páva közönségdíjasa tanította be. Két tízedik osztályos diák Váta Gábor és Kiss Árpád hegedû- és gardonjátékában gyimesi dallamok is felcsendültek. A fiatalok produkciója után a közösség el­he­lyezte az emlékmûnél a kegyelet koszorúit, majd az ünnepi ebéd után a helyiek bemutatták a vendégeknek Kosteleket, azon belül is a Magyar Házat és a nemrég felújított katolikus temp­lomot.
A kosteleki P. Rupert Mayer-emlékmûre magyarul, románul és németül Pál apostol Timó­teushoz írt második levelének egyik verssorát vésték: „Isten igéje nincs megbilincselve.”
Ezt a nagyon fontos üzenetet hordozta és tanúsította az ok­tó­ber 22-i Rupert Mayer-emléknap is Kosteleken.
 
Kép és szöveg: 
Varga Gabriella
 

Nobo

 


 

 

Portik Sándor grafikus-festőművész

Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mix-FM Rádió Hírek - Hallgasd Online
Székelyföld kincsei | Comorile Ținutului Secuiesc | Treasures of Szeklerland

Mosolyszüret