 A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes augusztus 25 és szeptember 4 között a román pavilon meghívottjaként naponta több alkalommal mutatja be műsorát. A spanyolországi világkiállításra való ötnapi fárasztó kiutazás során sok kellemes és felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, hiszen az autóbusz kötelező tizenhat óránkénti pihenőjét kihasználva ellátogattunk a Balatonra, Velencébe és a francia tengerpartra is.
A zaragozai világkiállításra tartó társulat első állomása Magyarországon volt, ahol Encs városában léphettek színpadra a Szent István király születésének évfordulójára rendezett ünnepség keretében. Encsen a Hargita Együttes óriási sikert aratott, a csodálatos előadásnak köszönhetően a nézősereg a szúnyogok támadása ellenére, és a többszöri ráadás után sem akarta elhagyni a nézőteret, mert mint mondták, még órákig szeretnék nézni a Népi Együttes műsorát. Az encsiek és a szervezők vendégszeretetét azonban nehéz szavakba foglalni.
Ottlétünk idején nemcsak, hogy jó lakomákkal, kellemes szállással láttak el bennünket, és viharos tapssal köszönték meg előadásunkat, hanem indulásunkkor még feltarisznyáltak bennünket. A hargitások a Szent István-köszöntővel búcsúztak el ünnepélyesen vendéglátóiktól, majd a Balaton felé vették útjukat. A Balaton partján párórányi fürdőzéssel töltöttük el a pihenésre szánt időt, hiszen ezután több mint 10 órás buszozás várt ránk.
 Péntek reggel 7 órakor érkeztünk meg Olaszország egyik legnevezetesebb városába, Velencébe, ahol közel kilenc órát tölthettünk el. Végighajózva a Canal Grandon megcsodálhattuk Velencét, majd volt, aki nyakába vette a várost, és felfedezte azt, más inkább falatozott, vásárolgatott vagy éppen a sétálóutcán muzsikált. Velence után legközelebbi úticélunk Franciaország volt. Egy egész éjjen át tartó utazás után Sete városában „horgonyoztuk” le buszunkat, ahol a sofőrök kötelező pihenéséért cserébe kilenc órán át élvezhettük a Földközi-tenger vizét, szelét és pörkölő melegét. Az előző napokhoz képest relatív rövid utazás után Barcelona nyüzsgő éjszakai életébe és kikötőjébe nyerhettünk bepillantást.
Zaragozába érve szállásunk elfoglalása után máris indultunk a világkiállítás helyszínére, hogy átvegyük személyes belépőkártyáinkat, megtörténjenek az egyeztetések a román pavilon vezetőségével, és megnézzük a fellépés helyszínét. A terepszemle után este tértünk vissza szállásunkra, hogy végre kialudjuk magunkat, hiszen hétfőtől kezdődően várt ránk a megtisztelő feladat.
A Székely Népi Együttes a zaragozai világkiállításon naponta háromszor is bemutathatja a Romániában élő nemzetiségek táncaiból összeállított műsorát, és nagy sikert aratott előadásaival, már legelső alkalommal kivívta a közönség és a román pavilon vezetőinek tetszését, elismerését.
Az együttes – mint mindig –, ezúttal is valami újjal, emlékezetessel igyekszik belopni magát az emberek szívébe. Műsoruk végén minden alkalommal közös táncra hívják a világ különböző tájairól idesereglett közönséget, akik nagy lelkesedéssel és örömmel kapcsolódnak be a táncba. Így válik a csíki vagy akár a csángó tánc, ha csak pár percre is, a földön élő különböző nemzetiségek közös táncává.
A Székely Népi Együttes sikerét, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy negyed órával az előadás megkezdése előtt a közönség igyekszik elfoglalni a legjobb helyet, hogy minél többet láthasson az együttes produkciójából.
Reményeinkhez hűen minden alkalommal megszámlálhatatlanul sok,
lelkes ember tapsol, majd ropja a táncot a székely
fiainkkal és lányainkkal.
Csibi Réka
Hargita Együttes, Zaragoza |
Archívum 
