A múlt év júliusa végén az Új Kelet hetilap alaposan belekotort Gyergyószárhegy háztartási szemetébe. Akkor ott, és a Gyergyószentmiklós – Gyergyóremete vonalon elindult az a lavina, melynek végén a szennycsatornázásnál kötöttünk ki, a kellő felkészültséggel és rákészültséggel próbáltuk bebizonyítani, hogy közmű lévén jogtalanul kötelezik a rácsatlakozókat arra, hogy családonként, portánként 1200 lejjel járuljanak hozzá a közmű létesítéséhez.
A háztartásokra csatlakoztatás ellenértékét nem firtatom, a kettő nem is emlegethető egy helyen, utóbbi hadd legyen a fogyasztók, a leendő felhasználók terhe. Akkor sem, most sem akarok disszertációt írni a kérdéskörről, pedig, ha így utólag egyberakom a saját, és a témához kapcsolódó, lapunkban közölt írásokat, akkor mindenképpen valamennyiünk számára össze tud állni egy vaskos tananyag tényszerűségekkel, bárki településvezető, közösségéért felelősséget vállaló ember számára. Szerencsés vagyok, mert minden témához kötődő írt bizonyítékkal rendelkezem, szerencsés vagyok, mert a nyomtatott szó megmarad pro és kontra álláspontokkal egyetemben.
Álljon itt a „lavinaindító” írás címe az Új Kelet múlt év július 23-án kiadott számából: Pusmognivaló van itt garmadával – EUROszemét árak Gyergyószárhegyen. Ez volt a címe, az alábbiakban újraközöljük a felvezetőt.
Az uniós Gyergyószárhegyen még nem lila a tehén, és még hozzájutni mérgekkel nem agyonpumpált pityókához, murokhoz, káposztához, légmozgáskor még érezni a levegőben hellyel-közzel, hogy még itt nemcsak bemutatóban vannak sertésfélék, lehet még kapni háztájiban, szemesen nevelt tyúkot, ennek tojását, van itt még kannába fejt kiváló minőségű tej, és mindenféle, ami még kézzelfogható, ehető-iható bizonyítéka annak, hogy itt még messze van, amíg megtanuljuk a nyugattól, a világcsinálóktól, az uniótól elhazudni a múltunkat. Hosszú mondatot írtam, de a történet is hosszú, amiről szólni akarok itt és most, meg vagyok győződve, sokan osztani fogják a gondolataimat.
És most a tényszerűségek. Tavaly, mellőzve a hivatalos formaságokat 3 lej 40 banira emelték Gyergyószárhegyen a háztartási szemét kétheti rendszerességgel való elszállításának árát. A helyén lévő írásaink és indokaink mentén elértük valamennyi gyergyószárhegyi ember javára, hogy időközben „visszavették” az illetékesek a tervezett emelést, olyannyira, hogy személyenként havi 2 lejt számláztak adófizetéskor azoknak, akik a dolgok tisztázása előtt nem perkálták le a havi 3,40 lejes szemétdíjat személyenként.
A csinnadratta és a hőzöngések végén magam is jelen voltam azon a múlt évi önkormányzati ülésen, amelyen témához kapcsolódva arról született döntés, hogy a szemételszállítási díj értéke nem növekszik újabb önkormányzati döntésig. Magam is adófizető vagyok. Ismét belekanalaztam a pudingba, eleget téve adókötelezettségemnek igyekeztem a 10 százalékos kedvezmény határidejének lejárta előtt letudni ezt a fejezetet. Kaptam egy számlát, a szemétdíj rovátkában egész évre 82 lej szerepel két személyre. Kettővel osztva ez 41 lej, utóbbi osztva 12-vel = 3,41 lej. Megállapítom, hogy ismét ott tartunk, mint tavaly, mielőtt az Új Kelet bele nem túrt volna a gyergyószárhegyiek háztartási szemetébe.
Nos, nem áll szándékomban vesződni senkivel, csak nem tartom lakó-, adófizető és emberbarátnak, hogy itt nálunk különösebb figyelmeztetés és formaságok nélkül mennek az árak fel a domboldalakon, miközben jobb helyeken válságkezelő intézkedések vannak, közösségi pénztálcákat is kímélő kedvezmények, vállalkozóbarát megmozdulások, segítések, segítségek annak érdekében, hogy kilábaljunk közösen, okosan a minden oldalról nadrágszíjszorító időszakból.
Gyergyószárhegyen egyébként aprópénzek a lakosságra mért terhek ahhoz képest, hogy itt kőkeményen zajlik az élet. A községközpontban a múlt év óta van esőtől-széltől védő buszvárakozó – ezt a mintát, példát minden településen követhetnék az illetékesek –; impozánsnak tetsző, méretes sportcsarnok van épülőben; januártól ideiglenes „szálláson”, a nem is olyan régen majdhogynem tökélyre csiszolt kultúrházban üzemelnek a községházához tartozó helyi hivatalok, osztályok, miközben a mennyezetig bontották az eredeti községháza galambdúcos tetőszerkezetét; ráadásul a lakók lehetőségeihez mérten sokan számítunk itt arra, hogy amint az időjárás is engedi rácsatlakozunk a szennycsatorna-hálózatra. Ajaj, tényleg komoly, és tényleg magasröptű tervek, megvalósítások vannak Gyergyószárhegy zászlajára tűzve! Az európai szintű besorolásban szereplő, községet átszelő, helyenként jelenleg tengelytörő állapotú 13B országút tavalyra ígért újraöntéséről nem is beszéltem, de ez is prioritáslistás megvalósítandó most a nagyközségben.
Ilyen tervek mellett szégyellem említeni is, kérdezni is: Ismét milyen alapon emelkedett Gyergyószárhegyen a múlt évihez képest 1 lej 41 banival a háztartási szemét elszállítási díja? Vagy lemaradtam, elaludtam volna azt az önkormányzati testületi ülést, melyen a községatyák a 3,41 RON-ról döntöttek?
Nem az az 1,41 lej, de az embert, a zsebét ma túlontúl sok oldalról bántják. Mit nem? Persze, hogy az egy lejek is fájdalmasak, hiszen ez és az ilyen sok kicsik mennek az emberek agyára.
Péter Csaba
|
