Most már azért tényleg bánom, hogy elkövettük a dolgot. Előtte persze bementünk a Lipityóka nevû kocsmába, hogy kérjünk valamit, ami felkelti bennünk a bátorságot és a gazdasági ügyek iránti féktelen szenvedélyt. Fontos még ide, hogy négy éve nem iszom. A harmadik feles után már úgy vizeltem a savanyú szagú klozetben, mint egy pénzügyi tanácsadó, csak kicsit diszkrétebben és privátabban, egy-két csepp a nadrágba is ment. Egy pénzhez értő embernek tudnia kell: nem szabad odaadni mindent, hagyni is kell valamit. A felhők sem tûnnek el eső után, csak kissé kiszáradnak, hogy találóan fogalmazzak, de azért még tovább felhőznek maguknak, saját szórakozásukra. Ha nagy bennem az izgalom, mindig ilyeneket találok ki, vagy olyant, hogy kutyakacagás szőrivel. Mindegy. Hajlamos vagyok elkalandozni, meg az életembe is annyi kalandot raktak, hogy jutna belőle a csillagok háborúja folytatásába is bőven. Nem is bánnám, ha az életem alapján sorozatot csinálnának a csubakkából.

A sok veszélytől olyan vastag lehetne a dartvéder bukósisakja, mint a baltanyél, hogy jobban bírja a kalandokat az ûrben. Egyszer már gyerekfejjel is elgondoltam, a dartvéder, hogy a fenébe nem kapott tarkómerevedést a sisakjától. Emlékszem egy nyaralásra, mikor kimentünk az erdőbe játszani. Persze én voltam véder nagyúr, fejemen horganyzott vödörrel. De hamar le kellett venni, mert mindig neki mentem a fának és lejött a bőr hátul a nyakamon, meg tíz perc után már alig bírtam tartani. Biztos voltam benne, hogy dartvéder titokban nyakizom-gyakorlatokat végez otthon, uzsonna, vagy fürdés után. Azt hiszem az is benne volt a bankrablásban motivációként, hogy a védernek is sok pénze volt, halálcsillag, meg minden. Nem filléres dolgok ezek. Meg azért egy ûrhajó megvásárlása sem olyan, hogy kicserélek a vécében egy villanykörtét, biztos nem negyven wattos egy hiperhajtómû. Azért megnézném, mennyi volt a kaszkó egy csillagrombolóra, szerintem kijönne belőle a börtön tíz évi költségvetése, ruháktól az elektromos sokkolókig.

Idebent a sitten azért egész más, mint kint. Tíz évet kaptam, de szerintem ez inkább örökkévalóság. Gyakran gondolok az otthoniakra, meg a volt nőimre a faluban, mondtam már, hogy nagy kalandokat raktak a testbe, ami ül itt veled szembe a beszélőn. No, gyere csak, hajolj közilébb. Ha hazamész, mond meg az Irénnek, hogy várjon meg, amíg él. Képzeld, hogy a rablás előtt pont az Irénnél voltam. Fölszaladtam, hogy Irénkém, nagy dologra készülök, de nem akarok úgy új életet kezdeni, hogy nem ölellek át. Az Irén meg nagy örömében akkorát terpesztett az ágyon, mint egy sátortető. Az életem meg tényleg megváltozott, csak kissé kisodródott itt bennem a sors, mivel nem ezekre a rácsokra gondoltam konkrétan, mikor berúgtam a bankajtót. Nézz körül, milyen alakok vannak itt. A cellatársam mindig mutogatja a fényképét, amin a feleségével pózolnak az esküvőjük napján, ilyen mûtermi kép, tudod. Az asszony ül egy kissé eltúzottan giccses széken így, mellette áll új férje, kinek egyik keze ökölbe van, vagy görcsbe, a másikat meg úgy rakta az arája vállára, mint aki a lapradiátorra teszi, hogy megnézze van-e benne meleg. Soha nem tudtam megbízni azokban a fickókban, akik csak azért nősülnek meg, hogy legyen hová tenni a kezüket. Miért nem vesznek inkább öntöttvas radiátort, aztán leshetik az utcán menőket a kézmelegben. Az meg azért már nekem is sok, hogy hajnal kettőkor amálkázik hangosan ez a barom.

Na, már nagyon néz az őr, mennem kéne. Köszi, hogy benéztél rám. Ez a beszélő teljesen úgy van kialakítva, mintha valami nagy tévéből beszélnének a látogatók, a vastag üveg, meg a masszív keret. Mindenkinek örülök, aki lehív ide beszélgetni, még azt se bánnám, ha időjárás-jelentést mondana, vagy sporthíreket. Csak jöjjön valaki, aki kiveri a fülemből a folyamatos amálkázást. Na, szia, légy jó.

Szávai Attila rovata