*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Gondoltuk, hogy talán az ilyen népies dolgok, a népzene a leányszoknyák galaxis-pörgése majd visszahozza a papit közénk.
* * *
Van valami a nagypapival. Legtöbbször csak néz kint az udvaron, mint a falnak támasztott trágyázóvilla. Nagyanyóval is beszéltünk már róla, hogy valahogy újra fel kellene tekerni a hangerőt nagypapi lelkében, mielőtt teljesen beleveszik önmaga kihűlt bányatavába. Utóbbit csak azért mondom így, mert egyszer a papi mondta a világra, hogy olyan, mint egy langyos bányató, ahol dinamittal horgásznak a pogányok. Kérdeztem aztán én is, személyesen, mint unoka, hogy mi van vele, remélve: látja rajtam a belőle is fakadó generációt, tehát a jövőt. Hogy látja rajtam a reményt, a genetikai továbbhaladást is, ha kövér, ha lábszagú is, ha rögös, gáncsos is, de az utat. De végül csak sóhajtott, hogy az élet nem egy sztráda, ahol lézeres sebességmérővel mérnek az angyalok, hanem hogy leginkább árokszél, törött kútgyűrű, kétkezi aknamunka. Valószínűleg látni vélte rajtam a tanácstalanságot, leültetett maga mellé, hogy meg szeretné nekem tanítani, hogyan kell nézni úgy órákon át a baromfiudvart, hogy közben a világot lássad, az univerzum kéklő ködeit, Istenkét, ahogy tekeri a hangerőt a csillagokra, amiket angyalok tüsszentettek az égnek boltozatára.
* * *
Amikor az ilyeneket mondja, mindig meghatódok, a templomban se mondanak ilyeneket, ott is csak az van, hogy bűnös vagy. Ez az alapszitu: bűnös vagy. Nem mondom, nagypapi sem volt gyerekkorában egy mézzel kikent IFA-karburátor, pláne nem volt vattacukorból a szíve, de az, hogy bűnös, az azért túlzás lenne. Jó-jó, ki nem gondol néha illetlenségekre, pontosabban, bátrabb, merészebb dolgokra. Mindenkiben ott lakik a kisördög, hogy néha összefossa a lélek egy távolabbi sarkát, hoppáré. Nézd el kérlek nekem. Nagypapi is csak úgy el szokott nézni, mikor mondja a rádió a vihart, recsegi a kormányprogramot, vízállásjelentést, vagy éppen tör kifelé a nyári vihar. Újabban kifejezetten kedvei a viharokat, dörög kettőt és már siet, csoszog is ki a sámlival az udvarra. Leül és vigyorog, mint akit fényképeznek. Nagyi szerint legalább megspórolják a fürdést, nem kell annyi szappant elkenni a nehéz szőrökön, durva végtagokon. Ázik csontig a mosolygó nagypapi, folyik róla a lé szépen a disznóól alá, ez a miniatűr nehézszagú Amazonas.
* * *
Nagymamit kérdeztem, miközben mosogatott, hogy mondja ki hangosan, amire gondol. Azt mondta miért is ne, mire is gondolna már negyven éve minden mosogatáskor. Csak erre a rozzant öregemberre. „Kiülni kis sámlira az udvar árnyékos részére, mintha ez az egész falu, az egész életünk nem az árnyékos oldalon lenne, ahová Isten is csak néhanapján világít be zseblámpával, teliholddal, karbidszemű angyalokkal. Túrni egész nap a langyos, nehéz, keserű fülzsírt hurkapálcával, százas szöggel, bicikliküllővel. Csak ez megy a papinak. Az udvarra kiülés, a ká kiülés.” És hozzátette még a nagyi, hogy papi ilyenkor kicsit kiül a megszokott világból is, a hétköznapokból, kolbászszagból a disznók alatti szaft súlyából (mely nem csekély).
* * *
Gondoltuk, hogy talán az ilyen népies dolgok, a népzene a leányszoknyák galaxis-pörgése majd viszszahozza a papit közénk. Kérdeztük a szomszéd állatorvost is, ha már ilyen tanult ember lakik mellettünk, hogy szerinte mit lehetne még kihozni a papiból. ő javasolta a folklórt, mint menekülési útvonalat, mint vészkijáratot, tűzlétrát, kirobbanó légzsákot. Hogy szerinte ez kell a papinak, hegedűszó, rámás csizma, ha csak nézni is, öregember nem biturbó. Elég, ha csak a színpadon táncoló ifjakat nézi, és gondol a régi szép időkre, mikor még nagymamival együtt sírtak, együtt nevettek, szaggatták a közös nokedlit, csinálták a közös tüzet, a közös gyereket, kutyaólat, tanácsi hitelt házra, autóra, kislibákra. Gondolni szépen arra, mikor a szerelem úgy járt kelt bennük, mint egy nagy tehervonat, megrakva marcipánnal, tejszínhabos szalonnával.
