„Egyik hétköznap sem hétköznapi, ha megtaláljuk benne a különlegességet, ami nagy kincs.”
 Galkovics mániákus. Mármint olyan értelemben, hogy különös mániák boldog és tapasztalt tulajdonosa. Egyik ilyen mániája például, hogy különös hirdetéseket ad fel olyanok nevében, akiket nem kedvel. Legutóbb azt a hirdetést adta fel a kábeltévé képújságjába, hogy „Alig használt összeesküvés-elméletek eladók vagy bérbeadók, jó állapotú és hosszú lejáratú világnézetet beszámítunk. Ugyanitt pályakezdő angyalokat szociális segédmunkára, részmunkaidőre felveszünk”
A hirdetésben aztán meghagyta a helyi általános iskola karbantartó mûhelyének telefonszámát, ugyanis nem túl jó viszonyt ápolt a fûtővel, aki a kocsmában mindig olyanokkal viccelte meg, hogy például megsózta a kisfröccsét, később meg úgy tudni, a Galkovics feleségével jártak össze a kazánházba. A kisfröccs téma még elment valahogy bosszú nélkül, de azt azért mégsem hagyhatta Galkovics, hogy a feleségét a búgó-remegő csövek és az olajszagú kazánok között simogassák, meg ki tudja még mit és hol. Az asszony többször úgy állított haza, hogy tiszta vaspor és gépzsír volt a háta, mivel a nagy lelkesedésben csak annyi időt hagyott a fûtő, hogy letúrja a munkaasztalról a szerszámokat, meg a burkolat nélküli, meztelen ventillátort, aztán csak a szuszogást és lihegést hallották a gyerekek a mûhelyablakon át. Meg is jegyezték a srácok, hogy Jenő bácsinak milyen jó látni az arcát, mikor véget érnek az elfojtott sivítások meg hörgések. A fûtő persze a csövekre keni a dolgot, hogy a kondenzvezeték szokott így prüszkölni, meg sikoltozni, szökik a nyomás valahol, de szerencsére mindig megtalálja a hibás részt – rendszerint két függőleges cső illesztésénél – és betömi. Csak azt furcsállták és tették szóvá a múltkor a harmadik bé felvilágosultabb tanulói, hogy de érdekes kondenzvezeték, hallották, hogy a nagy nyihákolás és sziszegés után Jenőbácsi azt kérdezte a csőtől, hogy milyen volt, a cső meg válaszolt, hogy egyre jobb vagy Jenőkém. És a kondenzvezetéknek határozottan olyan hangja volt, mint az igazgatóhelyettes tanár néninek. A gyerekek közül többen biztosak voltak abban, hogy egy kondenzvezeték, akármilyen szép is meg mûvelt is, bármennyire jól állnak rajta a hegesztések általában nem tud beszélni. Ha meg is próbál, az csak valami kattogás-buhogás. Ezzel szemben a tanárnő szép és mûvelt, viszont nem szeret beszélni, ha már nincs rajta bugyi. Csak a gépzsírt keni szét a hátával, mag a vasreszeléket dörzsöli be viszketősre, ahogy mozog rajta a fûtő előre-hátra, mint a gőzmozdony.
Ebből lett elege Galkovicsnak, azt mégsem hagyhatja, hogy a fûtő, ez a Jenő csak úgy lekondenzvezetékezze a feleségét, akivel már tizenöt éve házasok, a vállalati üdülős nyaralásokat már nem is említve. Elege lett és úgy döntött, hirdetést ad fel a fûtő nevében. Két nap múlva csörgött a mûhely telefonja, városi hívás volt, a helyi plébániáról telefonált az atya, hogy Jenő bátyám, nem lehet talán, hogy a húsz év kazánmagány és a vastag csövek monoton zúgása maradandó károkat okozott esetleg az idegrendszerben. De Jenő megnyugtatta a plébánost, hogy köszöni az aggodalmat, de nagyon jól érzi magát odalent a kazánházba, lelkileg oké, ha meg esetleg szellemi békére és megvilágosodásra vágyik, bekapcsolja az ívhegesztőt, a feszes ívfényben kiváló gondolatok születnek. Ha hinni kell valamiben, akkor az legyen valami biztos és masszív dolog, szokta mondani az atyának, mint például egy jól megfogalmazott hegesztési varrat. Az atya ilyenkor mindig lecsapja a kagylót, és rövid imát mond a fûtő lelki üdvéért.
A másik hirdetésben, amit Galkovics elküldött a helyi kábeltévé szerkesztőségébe, egy olyan háromlemezes dvd-sorozatot árult, amin a város éjszakai fényei látszanak, semmi egyéb, sárga csíkok az utcák, a közvilágítás halvány és beteges, köszönhetően az őszi gazégetések völgyberagadt füstjeinek. A filmen óránként feltûnik valami autó, ami ahogy jön, úgy el is megy, és ugyancsak óránként megjelenik egy részeg, vagy fiatal pár. A lényeg, hogy nem látni semmi konkrétat. A filmet ő maga rendezte, forgatta és szinkronizálta, az alkotás vágatlan, pedig ha a szükség és mûvészi ambíció úgy kívánja, egészen jól vágja a filmjeit. A felesége viszont már többször mondta, hogy úgy vágom ki a szemétbe, hogy maximum pofákat fogsz vágni, nem filmeket, érted? Meg, hogy menjen el az orvoshoz, ha nem tudja feldolgozni az életet, még ha az néha kellemetlen is. Az asszony nem tudja, hogy a filmezést az orvos írta fel, illetve találta ki, hogy Galkovics ezzel tudja le -illetve megkötni magában az érzelmeket meg az idegfeszülést és így talán nem a család lesz összevágva, hanem a film.
Mint például ez is itt. Olyanokat mond a filmen, hogy „mindenki alszik, alszanak a forgalomcsillapító szigetek, alszanak a mászókák, alszik a városháza és a testületi ülés jegyzőkönyvei.” És, hogy „hagyjátok azt a nyakkendős embert a színpadon a mikrofonjával meg a beszédjével, inkább beszéljetek egymással, mondjuk arról, hogy az élet szép, még ha előfordul is néha maghasadás, hiába, atomkorban vagyunk, tegyétek be mikróba az álmaitokat, vagy csak menjetek ki az erdőbe és nézzétek meg, ahogy az állatok megnézik az erdőbe menőket, a fákon bogarak ülnek és pislogás nélkül olvasnak sok kis zöld könyvlapot és az író örül az életnek, mint minden író, még ha néha béna is egyes világcsinálóban pár lelki szolgáltatás” – mondja a legvégén, az utolsó snitt után és tisztán hallani, ahogy elesik és halk, de biztos horkolás veszi kezdetét. A dvd-hez jár keménytok, van benne menü, extrák, satöbbi.
Szávai Attila rovata |
Archívum 
