*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Égkék garbóban nézi Isten a tévét, mellette fecskék, macskák, mosolygó angyalok. Hangerôt ad a készülékre, amire a fecskék közelebb húzódnak egymáshoz. Halkan csipegnek, szelíden, puhán, mint a linóleum. Nézik mind a tévét, kékítôt old a készülék a falakra, pohár vízre, teregetett ágyneműre. Isten csendre inti fecskéit, figyeljetek.
* * *
Rassz Vegasz.
Szombat este lévén a tóparton versenyt úsznak egy koncert hangjai, rockerileg pattannak vissza a csúszós vízfelszínrôl, hogy aztán recsegve kenôdjenek: dombra (túloldalt, szemben), macskakaparásra, kidobott serpenyôre. Nemzeti muzsika szól, esztrád ének, ria, ria, hungá (valé) ria. Zúgnak a közönségnek elemei. Tudják: vannak azok a másik rétegek, akik ezt inkább meg se lássák, de most lehet mindent, csak mi vagyunk, mi magunknak (akár a csillagok). A koncert közben tessék-lássék, valamiket tolnak-rakodnak a pakolóemberek, egyikük káromkodását csak sejteni, mint hallani. A szomszéd stégen ülô író (úgy van ott, mint akiben leült a lélek egy tóparti stégre) hátradôl, mosolyog, akárha kibokszolt cipôben ébredne minden reggel. Talán ébred is. A bokszfekete égen (melyre csillagokat suvickoltak az angyalok) egy hullócsillag loholt át. Az író nem látta, az író éppen befelé nézett, nem pedig kifelé, mint az éjszakai vonatok. Az író, ha látta volna, biztosan eszébe jutott volna a véleménye szerint kissé naiv és ostoba emberi szokás (az emberi szokásokat, úgy ahogy vannak, megvetette), hogy kívánni kell valamit. Mit is kívánhatna egy író egy nemzeti esztrádéjszakán? Sípot, dobot, nádba hányást minden esztrád magyarnak, kannás himnuszt, tejben-vajban fürösztött trikolort, mézzel kikent traktoralvázat. Strandmeleg sörözést a tóparton, kibeszélni a riffeket, az énekesnô lángoló csípejét, megbeszélni a magyar dolgokat, minden magyar, ami nem, az is az, ami... Aztán, hol unokáink leborulnak, szép álmokat, a hajnali harmat csillanását a fülszôrökön és az üres műanyag poharak száján egyensúlyozó esztrádhangyák összekoccanásait. Elég.
* * *
Az író felírja egy papírra (zseblámpa fényében): vokálozni hányásig. Annyi szólamban énekeltek egynémely zeneszámokat a színpadon, hogy az érzékenyebb ember arra is gondolhat impresszióként: kis lábasnyi tejszínhabos gázolaj. Majdnem pontos. De vizsgálhatnánk innen is: kondérkánon, tejbe vokál. Ne vizsgáljuk.
* * *
Valahol egy ittas nemzeti politikus üdítôt kér, elég a mámorból, fogja a színes üveget, mint egy rozsdás-hideg vascsövet (gyanút sejtô ujjbegyekkel). És mert politikus, megnézi, mit iszik, mit írtak a címkére. Azért iszik, mert nem tudja magát hová tenni a nagy nemzeti politikumban, most éppen nemzeti. De ahogy a porszívócsövet sem lehet a végtelenségig feszíteni: váltani fog, globálisan akarja a világot. Felesége többször felrótta neki, hogy az állandó variálás, kiugrás-beugrás nem tesz jót hosszú távon a hitelének. Olyasmi ideológiát kellene kitalálni, amit így is, úgy is be tud vállalni, nincsenek félreértések, kurvaanyázások, dobálni falhoz két kézzel a vasárnapi ebédet. Szociálnemzeti kommunizmus. Például.
A politikus most úgy érzi magát, mint egy telehányt porzsák, amibe beleragadt az idô. Félhangosan mondja, amit olvas a flakonról, szájában ide-oda csapódnak a szavak, hídnak, hídhiánynak, lepedéknek, mandulának, hogy aztán torkáig feljöjjön az aktuálpolitikai, nemzeti felismerés: „Az elôforduló kiválás természetes eredetű és nem befolyásolja a termék minôségét. Fogyasztás elôtt felrázandó.“ Mint lakodalmas eb az öklendezés után: büffent egy angyalpihényit és a bokrok közé indul. Az éjszakai rovarok felnéznek és egyszerre gondolják, húgy, megint húgy. A rovarmamák megtanítják a rovarcsibéknek (bogárfiókáknak), hogy ha hangosan zúg valami a tó körül, akkor menjenek fel a fára, mert ha nem: le lesznek húgyozva. Lehúgyozva, mint a lagzis kutya.
* * *
A koncert utolsó hangja is elveszik a fák, bokrok között. A közönség, mint több száz nemzeti kisliba, elvonul a tóparti sétányon. A tó újra csendbe burkolózik, fekete némaságba. Csak a közvilágítás oszlopai világítanak meg szilánkokat: feszesre húzott pókhálót, üres cigarettás dobozt, fűszálak konyulását, ahol emberek feküdtek a fűben. Kíváncsi bogarak másznak az eldobott üdítôs flakonokba, mások a bokrok alatt szárítkoznak és azt csápolják: húgy, megint húgy…
* * *
Égkék garbóban nézi Isten tovább a tévét, mellette fecskék, macskák, mosolygó angyalok. Odakint, túl az ablakon lelkesen tücsögnek a ciripek…
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Börtönorvos a páciensnek: – Van egy jó hírem és egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem? – A jó hírrel! – Nos, hamarosan letelik a büntetése! – De doktor úr, én életfogytiglant kaptam! – Na, ez a rossz hír...
