*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapExkluzív HÉTKÖZNAPOK: Fejlámpa, búracsárdás, nemzeti kalória
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
HÉTKÖZNAPOK: Fejlámpa, búracsárdás, nemzeti kalória
2009. augusztus 31. hétfő 16:19
Augusztus eleje (másodika), harminchét fokos hőség. Bánkon nemzetiségi találkozó. Ekkor nyeri el a falu az egyik legfőbb célját, lényegét, legjelentősebb eseményét. A strand monoton morajlása elvegyül a tóparti színpadon előadott népzenével. Mint mikor könnyű félédes vörösborral öntöd fel az odaégett vattacukrot. A színpadi díszlet mögött a következő fellépők gyakorolnak. Innét a stégről nézve a szellemileg alulméretezettek könnyen hihetnék, hogy ez az igazi előadás, csak fordítva rakták össze a díszletet.
Gyakran van úgy, hogy a sors az emberi előadásokhoz fordítva rakja össze a díszletet, a körülményeket. És vannak azok a stégek és szellemi alulméretezések, hogy hitelesnek tűnhet az előadás, sikeresnek. Most itt nem éri meg politikai párhuzamokat vonni, mert öreganyám is megmondta: méltóságodon aluli politikával foglalkozni.
***
Mögöttem a padon emberek táplálkoznak műanyag tányérokból, kell a jó nemzeti kalória (ria, ria, kalória). A színpad deszkáin zenekar játszik, népzene, néptánc, ahogy kell. Az előzőek (mármint fellépők, akik már túl vannak) örülnek, hogy vége, a mostaniakban kereng még a lámpaláz. A táncos fiúk egyike arra gondol (miközben elfoglalja a helyét a forró színpadon), hogy vajon felhúzta-e sliccét, miután befejezte ingerült vizelését a nézőtér feletti fák között. Ugyanis a nézőtér egy kisebbfajta helyoldalban lett kialakítva, mely a tó déli részét szegélyezi (nem kis tehetséggel). Vannak a világűrben azok a nemzetiségek, akik felhúzott sliccel is úgy letáncolják a letáncolandót, hogy nem győzzük nézni. Az a szép, az a szép, akinek a mozigép.
***
A nézőtéren, akár valami poszteren, több száz színes ruhás ember, mind egy irányba néz. Van valami megható az egy irányba néző, gondoló emberekben. Viszont legalább ilyen veszélyes, ha a tömeg rossz irányba néz. Ezek itt a lehető legjobb irányba tartják fejüket és feltehetőleg a szellemüket. Sodró, lendületes zene szól, forog a színpadon. Izzadva örvendenek a zenészek, pörögnek a szoknyák, a csizmákon kacagva csúszik meg a napfény. A nézőtéren ülők ötvenhét százaléka az előadásokat nézi, de közben a lelki tekintete (szellemi dioptriái) önmagát is figyeli, de legalábbis önmaga felé fordul (mint vak ember a villanybojler felé, ha először hallja bekapcsolódni). A közönség kicsit tehát most önmagával is foglalkozik, figyeli önmagát. Önmagát, ki most pár órára megpihen, falnak támasztja a puskát, kapanyelet, zacskós tejet és vigyorog, mint a matyó hímzés. Az átizzadt polgárőr egyikének eszébe jut, hogy ha hazatér, elsőként lezuhanyozzék, vagy elsőként inkább megigyon a gangon egy fröccsöt. (Gangolni fog, fröcskölni.)
***
Egyszer utána fogok járni (fejlámpát húz a lélek, mielőtt lemegy a pincébe), hogy mifenének van szükség reflektorfényre fényes nappal. A színpaddal szemközt egy állványról ugyanis tíz reflektor süti a táncosokat és a hagyományokat, búracsárdás, kézzel hímzett ipari áram. Dong a fény a színpadon, szatmárit járnak a fotonok, recsegve. Folklórfoton (pláne). A lámpasornak talán az a funkciója, hogy fokozza az előadókban a színpadi élményt, süsse ki a sós vízben úszó szemeket, hogy tudják: hol vannak, mi célból. Mondjuk, tudják ezt reflektorfények nélkül is.
***
Bartók és Kodály országában, ha nincs is kolbászból a kerítés (kolbászos lecsóból a vakolat), de kolbászsütésre alkalmas reflektorokkal sütik a folklórt. Magyarország, én így szeretlek. Ezt valami sörreklámba mondják így.
***
Van valami édesen fülledt erotika abban, ahogy a rövidített népviseleti szoknyák mozognak a fiatal táncos lányok (világbajnok) lábain. Ha az ország ilyen lábakon állana…(még jobban szeretném)
***
A tóban fürdőző kisfiú kikiált a parton álldogáló, aggódó tekintetű anyának: anya, anya. Majd szemét, orrát befogva a víz alá merül, mutatván, hogy meddig, milyen sokáig lent tud maradni a felszín alatt. Ügyes vagy öcsi. Csak majd felnőttkorodban ne tessék így, hasonló merülésekkel hiúsági kérdést csinálni a felszín alatti dolgokból. Mondhatnám, a fulladásból. Mondom mindezt én, aki szintén az a féle író (vagy mi) vagyok, aki kicsit a szüleinek, az ősöknek (muter, fater, és a többi) mutatja, hogy mi és meddig tart a felszín alatt. Irodalmi fulladás, mint a hiúság egyik zászlója (fejtse meg aki tudja, akarja).
***
A tóparti sétányon sosem látott gyalogosforgalom. A közlekedő tömeg néhány tagja hangosan énekel: Szita szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda. Szép sorok. Van valami a magyar néphagyományokban, ami mézzel keni ki a szellem ösvényeit.
