Szeretem nézni az embereket. Pontosabban: kedvelem azokat a perceket, amikor az emberek nem pózolnak, nem játszanak szerepeket, amikor nem szancsópanzák és nem rozinanték (pedig mennyire azok vagyunk mind), amikor tehát önmaguk vannak, néznek, bambulnak, szeretnek, gyűlölnek, amikor emberek, amikor igazán emberek.
És vannak a balekok, akikre ránézel és mindig a készenlétet látod rajtuk: amikor az ember előre felkészült fejben a magyarázkodásra, mire, mit mondjon majd, mire mivel védekezzen, mit mire kenjen, hárítson, alakul a téves, görbe világszemlélet (fejlődik, rakódik le, mint a guanó). Hogyan magyarázza meg, vagy cáfolja tehetségtelenségét, hogy mégse tűnjön belátásnak, tolni, kenni, mint fülzsírt a fotelkarfára. Akár valami poli.., khm, ne is fejezd be, mondtad már, hogy nem lesz itten politika, nem is, tehát mint valami politechnikus, akinek istennek sem megy a ponthegesztés (ez csak példa, nem tudom, hogy egy politechnikusnak tudnia kell ezt, de ha nem akkor tegyük fel, vasárnaponként a forma egy előtt ponthegesztéssel üti el az időt). Magyarázatok vannak persze, szar (pej.) (tehát nem megfelelő) a gép. Meg különben is nem kellően ködlenek az univerzum ködei, ez miatt van minden és húzza ki a politechnikus az ablakhoz a másikat, hogy nézz fel az éjjeli égre baszkikám, hát így néz ki, nincs is kivilágítva normálisan. Vesződik a világ, tekergünk a tejúton, mint betonkeverőbe dobott milkivéj csokik, nincsenek körülmények (vagy túlzottan is vannak). Nem hogy még ponthegeszszél szépen, fütyörészve, közben elgondolva a világ szebb, és mindazonáltal kényesebb részleteit.
* * *
Véres kardként felmutatni a véres kardot, hordozni körbe, nézzétek (lássátok) feleim.
* * *
Ifa, bor és kamu.
* * *
Hazaérvén Bánkról beléptem a fürdőbe, hogy lezuhany, meghajmos hogy végül a szellemi tornát egy könnyű zöldségleves elkészítésével zárjam. Kvázi és voltaképp: egy jégcsapfehérre pucolt fehérrépával tegyem fel az „I”-re a pontot. Pont. A fürdőszobára (ba) visszatérve: Amíg távol voltam (kérdés, vajon kétszer tíz kilométer az távolság-e kerékpárral, mindenképp) Winston úr, a fiatal kandúr, játékainak jelentős részét játszotta be a fürdőszobába. Jótanács: a fürdőszoba nem diznilend, ahogyan öregember nem rakéta, pláne: addig jár a korsó a kútra, ameddig. Magyarország én így szeretlek: százezernyi horpadt korsó gondol minden éjjel a kútra, a mohás-nedves kávára, az azon áthajoló (kútba néző) kócos, csálé formájú fejre, ami mögött, mint defektes glória, hullámzik a telihold.
* * *
Anya. Félretéve a liberalizmus nemzetközi lehetőségeit, anya csak egy van. Kerüld a politikát, utoljára figyelmeztetlek, nem való, nem méltó (hogy hajlékodba jöjjön). Mint háztartásonként a cserépkályha (feltéve, hogy olyan háztartásról beszélünk, ahol van cserépkályha), abból, anyából is egy van. Ha esetleg egynél több cserépkályha van, akkor sem kell elsőre liberálist és egyebet ordítani, lehet, hogy csak fázós a család és mivel a gáz az elég gáz, nincs más: fa. Fázás. Nemrég hallottam erről a szóról (fázni, fázik, fázás és a többi), illetve ennek eredetéről, nagyon szép a magyarázat, megható. Gyakran merülnek fel bennem, hogy bizonyos szavak miként jöttek, jöhettek létre. Például az, hogy traktor, vagy farzseb, néha még ez furdal különösen: olló (ritka, mint a fehér olló). Visszatekeredve az anyázáshoz, minden anya lényege, hogy szeretik a gyerekek. A gyerekek meg szeretődnek, így van ez, logikus, mint a vécéhasználat, hogy miből mi lesz, ne vesszünk el a részletekben. Emlékszem, mikor egyszer régen anyám azt mondta: szar alak vagy, talán mert elveszett a részletekben. Az anya a legtöbb esetben szereti a gyerekét. Még ha ebéd közben (miközben szeretett gyermeke ebédel) föl is olvassa hangosan a vadiúj vécéöblítő használati utasítását. A szeretett gyermekben ilyenkor megpördül a lélek, forog, mint a gravitáló öblítővíz, de az alapállapot, az alap halmazállapot nem változik érdemben, megcsikordul kicsit, mint mikor tejberizsre, ha dinnyét eszel, majd bort iszol. Bugyog kettőt, de ha kellő belső tartásod van, nem történik tovább, az aminek ilyenkor történnie kell a leghamisabb közvélemény-kutatások szerint is. Elhangzik, hogy perem alatti rész, majd kissé lelassul a szeretett gyermek rágásának folyamata, megbotlik az ütem, téblábol a nyelv, tekintet fodrozódik, de aztán minden visszatér a régi kerékvágásba. Nyugi kisfiam, csak segíteni akarok.
* * *Október három, szombat. Bánk. Strand. A strand most csendes, újra csendes, egy idős nő gereblyézi a lehullott faleveleket, a távolban fiatalok egy csoportja (15-20 fő). Nem látni mit tesznek, de egyszerre röhögnek, majd morajlanak, ismét röhögnek, mennek tehát körbe-körbe, mint mi mindannyian, milliárdnyi karóhoz kötözött kiskecske (gida). Gidulunk, ahogy kell.
* * *Előttem a vízben tábla, rajta felirat: 120 cm. Nincs rajta más információ, semmi sallang, semmi szellemi téblábolás, felesleges körítés, semmi zavart dadogás. 120 cm. Ennyi, kész. Egyre több olyan könyv akad kezembe (akad szemembe) amikre kiíratnám a szerzővel, kiadóval, az öszszes angyalokkal és szentekkel, ezekkel a hoszszúruhás (talán peplumnak hívják) irodalmi úszómesterekkel, hogy vigyázzmélyvíz (egybe, hadarósan, mert a hibákat könnyebben jegyezzük meg, a nem optimális, nem szabályos is gyakran van olyan maradandó, mint a szellemi tutkószerkó)! Csak a saját felelősségedre! Vagy hasonlóképpen a jobb részek elé egy ötvenes sebességkorlátozó táblát, csigavér barátocskám, lassan a testtel. Ne hasíts a szellem ösvényein kétszázzal, ez nem az a rész, ez nem a mónikasó. És egyéb táblák a könyvtár polcsorai (ezt először én is polcsornak olvasnám) közt, szarvasveszély (ugyanez békával), csúszós útszakasz, hegyomlás, egyéb stresszúrák.
|
