*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Brüsszelből is sürgetik a határviták rendezését Hamarosan kiderülhet: kié lesz a Békás-szoros
2010. december 06. hétfő 12:02
Az Arges Megyei Törvényszék 2010. november 22-én kedvező ítéletet hirdetett a Hargita Megye Tanácsa számára, az általa indított perben. A megyei önkormányzat tavaly és azelőtt is többször kérte Neamt megye prefektusi hivatalát, jelöljön szakértőket és a Hargita megyei illetékes hivatalok képviselőivel együtt alakítsanak vegyes bizottságot Gyergyószentmiklós város és Békás község közigazgatási határainak pontos rögzítéséért. Ez a határ gyakorlatilag megegyezik a két megye közötti határral.
A Neamt megyei prefektúra elzárkózott a határrögzítő bizottság összeállításától, illetve a közös bizottságban való részvételtől, közölve, hogy a megyehatár a Kupás-patak mentén van, tehát a Békás-szoros Neamt megyéhez, Békás község közigazgatási területéhez tartozik. Hivatkoznak egy olyan kataszteri dokumentumra, amelyet 1998-ban Gyergyószentmiklós önkormányzatának akkori vezetője is aláírt. Hargita Megye Tanácsa azonban nem ismeri el sem a Kupás-pataki határt, sem az 1998-as dokumentumot, mert annak összeállítása, így a megyehatár kijelölése nem volt szabályos. A Hargita megyei illetékesek több román katonai térképpel is igazolni tudják, hogy a megyehatár nem a Kupás-pataknál van, hanem attól keletre, így a Békás-szoros gyergyói közigazgatási terület része. Az 1998-as egyezmény okán Hargita Megye Tanácsa a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal ellen is pert indított, mert így van esély a törvénytelen dokumentumot érvényteleníteni. Az arges-i bírák döntése Hargita Megye Tanácsát hozza helyzetelőnybe, annál is inkább, mivel a Neamt megyei prefektúra már a november 22-i ítélethirdetés előtt kiadta a rendeletet a határmegállapító közös bizottság létrehozására, elismerve végre, hogy a Hargita megyei kérés jogos. Ezeknek a munkacsoportoknak a működését törvény szabályozza, feladatuk a megyék, városok vagy községek között fennálló területi-közigazgatási határviták leírása, kivizsgálása és tisztázása. A Neamt megyeiek másfél évig nem akartak részt venni a bizottságban, a szembeszegülésük most feloldódott, az események minden bizonnyal felgyorsulnak.
Bákó is „leharapott“ egy kicsit
Hargita Megye Tanácsának hivatalos honlapján talált adatok szerint Maros megyével 211,35 kilométer a közös határunk, Kovászna megyével 112,80 km, Bákó megyével 106,89 km, Neamt megyével 100,80 km, Suceava megyével 50,35 km és Brassó megyével 36,64 km. A honlapon „határviták“ címszó alatt még találunk a Neamt megyeihez hasonló tisztázatlan ügyet, abból idézünk, más forrásokból származó kiegészítésekkel.
Hargita és Bákó megye határán fekszik Úzvölgye – egy erdei, tanyasi világ –, amely az 1968. évi 2-es számú területrendezési és megyésítési törvény előírásai szerint egyértelműen Hargita megyéhez, ezen belül az alcsíki Csíkszentmárton községhez tartozik. Az úzvölgyi lakosok rendszeresen a 25 kilométernyire lévő Csíkszentmárton községközpont szavazókörzetének névjegyzékén szerepelnek, nem pedig „túlfelől“, a 30 kilométernyire fekvő Darmanestien (Dormánfalván). Egy 1972-es, egy 1985-es és egy 1998-as keltezésű kataszteri dokumentációban azonban már Bákó megye, ezen belül Darmanesti részeként tüntetik fel. Körülbelül 120 hektárt „vettek el“ jogtalanul Hargita megyétől, Csíkszentmárton községtől. De a határvita parazsa ennél a két-három törvénysértő dokumentumnál valamivel régebbi.
A Hargita Megyei Táborigazgatóság 1968-ban tíz évre átadta használatba a Bákó Megyei Tanfelügyelőségnek az úzvölgyi határövezetben, Moldvához közel fekvő tábori épületsort, mert akkoriban szomszédainknak nem volt iskolások számára fenntartott táborozási helyük. (A tábor házainak, villáinak zöme 1942-ben épült, talán sokan tudják, hogy a magyar honvédség határőrkaszárnyái voltak ott 65-70 évvel ezelőtt.) A jólelkű kölcsönzés után tíz évvel azonban a bákóiak már nem voltak hajlandóak visszaadni a tábortelepet. 2005-ben a táborigazgatóságok a tanügyminisztérium hatásköréből az Országos Ifjúsági Hatósághoz (ANT) kerültek. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) beadványban kérte a hatóságtól, a tábort adják vissza Hargita megyének. Az ANT Borbély Károly elnök aláírásával 2006 februárjában rendeletet bocsátott ki, amellyel felszólította a Bákó megyei illetékeseket, adják át (adják vissza) a tábort a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak. 2006 júliusában az Országos Ifjúsági Hatóság megismételte, megerősítette a rendeletet, de Bákó megye nem volt hajlandó az átadásra, az illetékesek a kitűzött időpontban meg sem jelentek a helyszínen. A Hargita és Bákó megye, illetve Darmanesti és Csíkszentmárton közti területi-közigazgatási határ törvényes rögzítésének a késedelmei is nehezítik a tábor visszaszerzésének az esélyeit. A tényleges és törvényes megyehatár visszaállításával egycsapásra megoldódna a tábor tulajdonvitája is.
Monarchiabeli térképet használtak!
A Békás-szorosi és az úzvölgyi megyehatárviták megoldása, végleges rendezése szempontjából precedenst teremthet, példaértékű lehet, ami a Bánság délkeleti részén történt nemrég. Krassó-Szörény és Mehedinti megyék prefektusi hivatalai megegyeztek a Csernahévíz (Toplet) övezetében lévő határvonalról, amely évtizedek óta feszültségforrás az érintett helyi önkormányzatok és megyék között.
Tulajdonképpen 2 kilométernyi hosszúságú és néhány száz méter szélességű területsávról van szó a Cserna folyó mentén. A tréfásan és gunyorosan „Gázai övezetnek“ is nevezett földsáv valamikor Bánsághoz, Erdélyhez, Magyarországhoz és az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott közigazgatásilag, kissé keletebbre, a Cserna-völgyében volt a határ, amely elválasztotta Olténiától, Havasalföldtől, a Román Fejedelemségektől. A földsáv 1968-ban, a megyésítéskor került a mehedinciek birtokába, mégpedig Orsova várossal együtt. Az Orsovához közeli Vaskapunál 1964-ben megkezdődött a vízierőmű építése, a régi Orsovát a gát építésekor elárasztották, azelőtt pedig néhány kilométerrel elköltöztették, e célból területeket foglaltak el a környező települések tulajdonából. Ennek ürügyén, de nem hivatalosan Csernahévíz egy kis része is átkerült Krassó-Szörény megyéből Mehedinti megyébe, a község viszont közigazgatásilag Krassó-Szörény megyéhez tartozott és tartozik. A területen áthalad az E20-as európai út és egy vasútvonal is, ráadásul a közelben van Orsova város északi ipari övezete. Valójában nem a nagyság, hanem a fontosság miatt ragaszkodott mindkét megye, valamint Orsova és Csernahévíz önkormányzata is a területhez, amely telekkönyvileg mindvégig Krassó-Szörényé volt, de a telefon- és villanyszámlákat (stb.) Mehedinti megyének kellett fizetni. Az eltelt évtizedekben az oltyán megye nemhogy engedett volna a bánságiaknak, hanem még a Csernahévíztől északra fekvő Herkulesfürdőt is bekebelezte volna, ehhez körülbelül 15 kilométernyit szerették volna nyugatabbra „tolni“ a megyehatárt, ebbéli szándékuk azonban nem sikerült. Kötetnyire való történetek fűződnek a határvitához, különféle mendemondákkal tarkítva. Azt tartják például, hogy a csernahévízi elöljárók egyéni érdekből akarták visszaszerezni a vitatott területet, mert az alpolgármester benzinkutat és vendéglőt működtet az E20-as út mentén. Mások szerint a „Gázai övezet“ egy stratégiai hely volt a volt Jugoszláviával szembeni nemzetközi embargó idején, mert ott haladtak át a tiltott csempészáruk, beleértve az üzemanyagot.
A (talán érthetőség szempontjából szükséges) hosszú kitérő után vissza a lényegre: a két megye prefektusi hivatalai és az érintett önkormányzatok megegyeztek, a vitatott terület visszakerül Krassó-Szörény megyéhez, Orsova marad Mehedinti megyének, mivelhogy ez nem képezte vita tárgyát, különben is a város hovatartozását az 1968. évi 2-es törvény rögzíti. Ami a történetből a leglényegesebb és talán sokak számára meglepő: a Krassó-Szörény és Mehedinti közti megyehatár vitájának lezárása, az érintettek megegyezése az Osztrák-Magyar Monarchia idején, mégpedig 1874-ben hitelesített térképnek köszönhető! A vitázó felek annak a térképnek az alapján elismerték a monarchiabeli határt és mai megyehatárt, ezt a bizonyítékot nyilván a bánságiak tették az oltyánok asztalára.
Harc a Sfinxért
Érdekes, de nem föltétlen kedélyes határvita dúl már jó ideje Prahova és Dâmbovita megyék között. Az 1500 és 2500 méteres tengerszint fölötti magasságok között fekvő, változatos domborzatú (mély szakadékok, égig érő csúcsok) Bucsecs-fennsíkon három megye határai találkoznak: északról Brassó, délnyugatról Dâmbovita és délkeletről Prahova. Utóbbi kettő még nem tudott megegyezni abban, hogy „kié“ a messzeföldön híres két óriási sziklaalakzat, a Sfinx (2216 m) és Babele (2206 m). Egymástól tízpercnyi járásra találhatók, utóbbi közvetlen szomszédságában van a Babele-menedékház. A kétórányi járásra lévő Omu-csúcs (2507 m) hovatartozását nem vitatják, az Dâmbovitáé. Jelentős idegenforgalmi nevezetesség a Sfinx és a Babele, természeti ritkaságként és természetvédelmi övezetként tartják számon. Mindkét megye önkormányzata a magáénak vallja (hatáskörök szempontjából), azt állítják és bizonygatják, hogy megyehatáraikon belülre esnek. A fennsíktól délre fekvő Moroieni rendelkezik egy 1984-ből származó bukaresti okmánynyal, amely hivatalosan a községnek-, és ezáltal Dâmbovita megyének tulajdonítja azt a területet, ahol a Sfinx és a Babele áll. A Prahova megyei önkormányzat és Busteni Prahova-völgyi város a moroieni-i okmányt nem ismerte el soha. Azt állítják, a határvonal megállapítása egyoldalúan történt, sem a Prahova megye vezetői, sem Busteni elöljárói nem írták alá. Sőt, még a moroieni-i polgármester sem írta alá annak idején. Csupán Dambovita megye kataszteri hivatalának igazgatója és a bizonylatot kiállító bukaresti földtani és térképészeti hivatal illetékese látta el névjegyével az iratot. A prahovaiak azzal védekeznek és támadnak, hogy az övezetben minden építkezést vagy sajátságos magashegyi munkálatot (menedékhelyek, menedékházak, kilátók, védőkorlátok, kerítések, esztenák stb.) Busteni önkormányzata engedélyezett, mert az ő hatásköre a Bucsecs-fennsík vitatott része. Egy 1971-ben kiadott katonai térkép is Prahova megye határain belül tünteti fel a Sfinxet és a Babelet. Harminc év múltán, 2001-ben a Dâmbovita Megyei Törvényszék Moroieni községnek ítéli, majd a Ploiesti-i Táblabíróság visszaadja Prahova megyének. Az ügyben bizottság alakult, amely a megyehatár pontos megrajzolása előtt Busteni Prahova-völgyi város és Moroieni Dâmbovita megyei község „hegyi határait“ próbálja rögzíteni. Ha sikerül, akkor lezárulhat a vita, mert a két határvonal centiméterekre megegyezne. A gond az, hogy a határmegállapító bizottság ez ideig jobbára csak papíron létezett. Pedig 1000 hektárnyi terület hovatartozásának megállapításáról lenne szó. Az ügyet bonyolítja az, hogy időközben az övezetben néhány száz hektárt magánszemélyek igényeltek és kaptak vissza örökölt területek címén.
Bizarr ügyek
Románia területén 41 megye, 313 város és több mint 2600 község van, több mint 13 ezer faluval. A megyéket, városokat és községeket területi-közigazgatási egységeknek nevezik, román névrövidítésük: UAT. A határvonalaik száma – a közös határokat csak egyszer-egyszer számolva – megközelíti a 11 ezret. Becslések szerint több mint 50 százalékuknak van vagy volt legalább egy határvitája valamelyik szomszédjával. Bármennyire is hihetetlen, a tengerparti Konstanca megyének idén nyárig nem voltak hivatalosan rögzítve a határvonalai. Szerencsés a helyzetük azonban, mert Ialomita, Brãila és Cãlãrasi megyékkel a Duna jelenti a természetes határvonalakat, azokat hitelesíteni puszta formaság. Negyedik szomszédjukkal sem lesz sok gondjuk, a Konstanca megyei Mihai Viteazul és a Tulcea megyei Baia községek között kell néhány hektárnyi terület sorsát tisztázni. A megyén belül négy községnek voltak területvitái egymással, de ezek zöménél nagyon gyorsan megegyeztek az illetékesek és az érintett magánszemélyek. A főváros területén is akadnak határviták, például jegyzőkönyveztek olyan eseteket, hogy a nyílegyenesen meghúzott demarkációs vonalak okán bizonyos tömbházlakások előszobája és konyhája egyik kerülethez tartozik, a hálószobák pedig a szomszédos kerülethez. Maros megyében, Segesvár és Fehéregyháza között van egy 66 és fél hektáros terület, ami telekkönyvileg a községé, de a városhoz, annak ipari negyedéhez tartozik, mert egy 1976-as határozat kimondja, hogy ipari övezeteket nem szabad közigazgatási határokkal elválasztani. Iasi és Vaslui megyék és településeik között a tíz és húsz évvel ezelőtt megjelent két földtörvény okozott területvitákat magánszemélyek, jogi személyek és önkormányzatok között. A legbonyolultabb esetek nyilván azok, ahol a vitás területek mindkét megyére kiterjednek, „csipkézik“ a megyehatárokat. A legtöbb visszaélés is ilyen helyeken történt. (A székelyföldi és erdélyi közbirtokosságiak is sokat tudnának erről mesélni, de ez egy külön téma.) Az illetékes hivatalok és szervek (önkormányzat, kataszter, bíróság stb.) számára igazi szakmai és jogi vizsga a Bukarestet magába foglaló Ilfov megye helyzete. A diktatúra éveiben ez egy különleges státussal felruházott övezet volt, Ilfov Mezőgazdasági Szektor volt a hivatalos neve, és az állami gazdaságok (IAS) uralták. A diktatúra bukása után az állami gazdaságok megszűntek, és Ilfov ugyan megőrizte megyei státusát, de területének jelentős része valóságos káosz a tulajdonviszonyok szempontjából. A szomszéd megyék hektárok százait „csipkedték ki“ az egykori Ilfov területéből. A területüzérek paradicsoma még ma is. Talán ebben a megyében lehet találkozni a legtöbb olyan esettel, amikor valakit az utcán megkérdeznek és nem tudja megmondani, hogy közigazgatási szempontból melyik községhez tartozik a lakhelye, lakcíme, illetve a háza, telke, termőföldje, és hogy hová kell fizetnie bizonyos illetékeket, honnan kell kiváltani engedélyeket, bizonylatokat.
INSPIRE, a varázsige
Hihető az, hogy a romániai közigazgatási hivataloknak és a hatáskörükhöz tartozó települések lakóinak – legalábbis jelentős hányaduknak – fontos a határvonalak rögzítése, ismerete. De csupán ennek igényétől sok helyen nem gyorsulnának, további évekig, évtizedekig eltartanának a határviták, vagy elfelejtődnének, teljes közömbösségbe vesznének. Csakhogy van egy brüsszeli varázsige: INSPIRE. Ez a neve annak a programnak, amely mind a 27 tagállamban sürgeti, a közös egyezmények és felelősségvállalások által megköveteli az országokon belüli közigazgatási egységek határvonalainak pontos – a lehető legpontosabb – meghatározását, rögzítését. A programot elindító és szabályozó uniós törvényt 2007 februárjában fogadta el az Európai Parlament, a javaslatot még 2004 júliusában beterjesztette egy belga néppárti képviselőnő. Az INSPIRE célja jogi keretet teremteni az európai uniós területi infromációs infrastruktúra kiépítéséhez, alkalmazhatóságához. Ez egyszerűen a térinformációs és területi adatbázis kidolgozását jelenti. Műholdakról, repülőgépekről készített felvételek kerülnek az adatbázisba, a hőmérsékletre, a csapadékmennyiségre, a közlekedési infrastruktúrára, a mezőgazdaságra, a környezetvédelemre, a környezetszennyeződésre, annak lehetséges gócpontjaira, a távközlésre, energetikára (stb.) vonatkozó adatok, frissített információk digitális gyűjteményét, bázisát jelenti. És ehhez kellenek a pontos határvonalak. Egy majdani uniós adatbázisban nagyon pontosan meg kell legyen határozva például az, hogy Hargita vagy Neamt megye területén van-e a Békás-szoros legmagasabb sziklatömbje, az Oltárkő vagy éppen a természetvédelmi terület.
Romániában az INSPIRE nemzetközi programot a RELUAT-projekt révén igyekeznek a szakemberek és illetékes hivatalok minél gyorsabban alkalmazni, mert nagy a késés, több évtizedes (mint ahogyan előző alcímeinkből is kiderül). A RELUAT önmagában egy ép román szó, jelentése újrakezdés, de tulajdonképpen elmésen összeállított megnevezés rövidítése: Registrul Electronic al Limitelor Unitatilor Administrativ-Teritoriale. Vagyis: a Területi Közigazgatási Egységek Határainak Elektronikus Jegyzéke. Az 1968. évi 2-es számú törvényt veszik alapul, mert más idevágó jogszabály nincs. Azt a törvényt Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése fogadta el. Az 1968/2-es törvény megszüntette a tartományokat és rajonokat, azóta a területi-közigazgatási egységek a megyék, a városok és a községek. Amikor a RELUAT-projekt végrehajtó csoportja befejezi a munkáját, a teljes adatbázisát az INSPIRE-program, illetve az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátja, kivételt képez csupán az a bizonyos számú adat, ami nemzetbiztonsági jelentőséggel bír és (vagy) állami titok.
Minden határvita megoldódik valahogy!
Az említett INSERT és RELUAT térinformációs projekt sikerében kulcsszerep jut az Országos Kataszteri Hatóságnak (ANCPI) és a területi kataszteri hivataloknak. A határvonalak pontos rögzítésének folyamatában, illetve az egyeztető tárgyalásokon a megyei és települési önkormányzatok képviselőivel, elöljáróival, szakértőivel együtt dolgoznak a határvonalrögzítő bizottságokban, amelyeket a prefektusi hivatalok irányítanak. A kataszteri hatóság és területi hivatalai megküldik minden önkormányzatnak az övezetükben lévő úgynevezett „UAT-határok“ (megye, város, község határai) adatbázisát, térképeit. Attól függetlenül, hogy van-e határvita vagy nincs. Mindegyik önkormányzatnak kötelessége felleltározni, hogy a hatásköréhez tartozó területeken vannak-e „UAT-határviták“, azokat megjelölik. Az így összegyűlt adatok alapján elkészül Románia területi-közigazgatási térképének első változata, ami minden bizonnyal nem lesz végleges. Megkezdődnek, illetve folytatódnak a tárgyalások, a határvonalrögzítő vegyes bizottságok elemzik, megvitatják azokat a határrészeket és helyszíneket, ahol korábban még nem volt konszenzus. A kataszteri hivatalok közlik az álláspontjaikat a rendelkezésükre álló adatok alapján. Hogyha a tárgyalások és szakértői közvetítések első szakaszában nincs döntés, a bizottságok újra összeülnek. Ha továbbra sincs megegyezés, akkor a tárgyalások folytatódhatnak, de a második-harmadik sikertelen forduló után a közigazgatási minisztérium kérheti a kataszteri hatóság beavatkozását. Magyarán: a kataszteri hivatalok és a prefektúrák dönthetnek a hivatalos határvonalakról, az érintett önkormányzatoknak pedig ezt el kell fogadniuk, hogyha az ők döntésképtelenségük túllépett egy türelmi határt. Az ilyen elbírálásoknál igyekeznek figyelembe venni a vitában álló felek legerősebb érveit, és történhet olyan is, hogy fele-fele vagy ahhoz közeli arányban érvényesül az óhajuk. A kataszteri hivatalok biztosítják a határvonalrögzítések műszaki feltételeit is. Az összesített adatok alapján a kataszteri hatóság elkészíti, gondozza az ország területi-közigazgatási térképének nyomtatott és digitális alakjait. A határviták rendezésére vonatkozó szabályzat szerint az érintett közigazgatási területek, egységek közti határvitákat tárgyaló bizottságok ülésein kötelesek részt venni azok a polgármesterek vagy alpolgármesterek, akiknek települései érintettek az illető határvitákban.
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Falusi csehóban egy elég részeg fickó kutat a zsebében. Megkérdezi a barátja: – Komám, mit keresel ilyen izgatottan a zsebedben? – Csak azt szeretném tudni, szomjas vagyok-e még.
