*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapCsatangoló Nem mi mondtuk (Romániai politikusok értelmes elszólásai)
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Nem mi mondtuk (Romániai politikusok értelmes elszólásai)
2010. február 08. hétfő 12:25
Valamikor, az 1990-es évek közepe táján szem- és fültanúja voltam egy komikus jelenetnek, amely derültségkeltő hatása mellett ma is tömör tükörképe az RMDSZ és belső vagy külső ellenzéke közti torzsalkodásoknak. Korábbi írásaim egyike pontosan rögzíti a helyszínt és időpontot, most azonban hirtelen nem tudom beazonosítani.
Tőkés László református püspök, az RMDSZ akkori tiszteletbeli elnöke és Nagy Benedek, az RMDSZ parlamenti képviselője volt a két főszereplő. Gyakorlatilag összeférhetetlen kettős, elég ha csak azt említjük, Nagy Benedek vádolta meg szóban és egy hírhedt körlevélben Tőkés Lászlót azzal, hogy besúgó volt, együtműködött a Szekuritátéval. A galád rágalom természetszerű büntetése az volt, hogy Nagy Benedek 1996-ban már nem jutott be a Román Parlamentbe, sem a csíki választmány, sem a szavazópolgárok nem kértek többé belőle. Hogy aztán később Nagy Benedek a művelődési minisztérium vallásügyi (!) államtitkárságán kapott „vigaszposztot“ (jutalomposztot?), hát ez is megérne egy misét, de most hirtelen térjünk vissza az első mondathoz, márcsak a rovat kedvéért is.
Tőkés László egy romániai és erdélyi RMDSZ-fórumon mondott beszédet, a szószék a gyűlés elnökségi asztalának a végénél volt. Mit ad Isten, avagy mit ad a véletlen, Nagy Benedek a gyűlésvezető elnökség tagjaként éppen a szószék mellett ült, valahol a Tőkés könyökétől egy méternyire. Mialatt Tőkés László beszélt (nyíltan kimondva akkor is, ami nem tetszett neki az RMDSZ-ben), a teremből jól látszott, hogy Nagy Benedek idegesen forgatja a papírjait, hegyes álla meg-megrándul, a fejét csóválja, mormog. Egyszer csak Tőkés László megszakította a beszédét, és odaszólt, azaz „leszólt“ Nagy Benedeknek:
– Megkérem szépen, ne morgolódjon!
– Én nem morgolódok! – válaszolta Nagy Benedek, a meglepődést mímelve, sunyin felpillantva. Két-három másodpercnyi csend után Tőkés László folytatta a beszédét, Nagy Benedek pedig a félhangos zsummogást. Egy-két perc múlva Tőkés ismét Nagy Benedekhez fordult:
– Ne morgolódjon! – mondta most már inkább parancsolóan, mint kérően.
– Nem morgolódok! – felelte Nagy Benedek is a korábbinál emeltebb, erélyesebb hangon, és úgy tűnt, hogy elhallgat, de továbbra is mozogtak ajkai, érthetetlen szavakat dörmögött, szikár arcán izgága fintorok cikáztak.
– Dehogyisnem morgolódik! Morgolódik! – rivallt rá most már türelmét veszítve Tőkés László, mint tanító a nebulóra, és a gyűlésterem ellenzéki padsoraiban ülők dőltek a röhögéstől. A teremzaj elcsendesedett, Nagy Benedek sem „morgolódott“ többet, Tőkés László befejezhette szónoklatát.
Az anekdotikus történet másfél évtized múltán is hihetetlenül aktuális. Ugyanúgy lehet vitatkozni azon, hogy ki morgolódik és ki nem morgolódik, ki kire acsarkodik, és miért.