*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
A 25-60 évesek és idősebbek személyes tapasztalatból, a fiatalabbak hallásból ismerhetik azt a kifejezést, hogy „városi buletin“. Ez nem föltétlen és nem csak a falusi-városi ellentétből származik (bár az is tagadhatatlan tény), hanem egészen másból, illetve másból is. A diktatúra éveiben voltak központilag meghatározott „zárt városok“, ahová csak szigorú feltételek mellett lehetett beköltözni. Nem pedig csak úgy, hogy a falusi ember (a család) egyet gondol s városba költözik.
Ez a szabály a városok közti lakosság-vándorlásra is érvényes volt. Valahol a háttérben kavarták a kártyákat, pártszinten döntöttek arról, hogy melyik város, honnan hány idegent fogadhat be adott idő alatt. Itt most a téma két részre szakadhatna, és az érdekesebb mindenképpen az erdélyi városok helyzete. Ördögi módszerességgel történt az erdélyi magyar többségű városok népkeverése, ez tény. Hogy Hargita megye megmaradt tömbmagyarságnak, az szinte csoda. Noha voltak a korábbinál agresszívebb tervek, de azokra már nem került sor, mert közbeszólt Moszkva, a Peresztrojka és a romániai rendszerváltás, fél-rendszerváltás. De az 1980-as évek végén például már kész tervek léteztek arra is, hogy az országban minden olyan helységnevet megváltoztassanak, amelyben szerepel a „szent“, illetve a „sfantu“ szó. Márpedig Székelyföldön nagyon sok ilyen van.
Vissza a címbeli témához, talán nem mindenki tudja azt, hogy mennyire kiváltságosnak érezhették magukat azok a székelyföldiek, akik a diktatúra bizonyos időszakaiban Bukarestbe költöztek és több ideig vagy végleg letelepedhettek. Sokan az úgynevezett „flotánttal“ (ideiglenes lakcím-bejegyzéssel) töltöttek éveket vagy akár évtizedeket a fővárosban, és akkor sem kapták meg a „bukaresti buletint“. A múlt rendszerben voltak időszakok, amikor a bukaresti személyazonossági igazolványt csak olyan házasságkötéssel lehetett megszerezni, ahol egyik házastárs fővárosi lakos, vagy pedig az igénylőnek rendkívüli ajánlólevéllel kellett rendelkeznie annak a megyének a pártbizottságától, ahonnan Bukarestbe érkezett ideiglenes vagy végleges letelepedési szándékkal. A bukaresti házastársnak nyilatkozatot kellett tennie a milícián arról, hogy befogadta a vidékről érkezett házastársat, emellett 25-30 lejes befogadási illetéket is kellett fizetni. Jó szakemberek, sportolók, aktivisták, szekusok, kollaboránsok, belügyesek stb. nyilván könnyebben megkaphatták a letelepedési engedélyt és – főleg – a bukaresti személyit.
Egyik módszer az „intézkedés“ volt, bármilyen szigorú feltételt ki lehetett kerülni a... pénzzel (akárcsak ma). A bukaresti betelepedési sorompón megvesztegetéssel is át lehetett jutni. A feketepiaci ár 10 ezer lej körül mozgott, ez durván 3-4 havi átlagfizetés volt a nyolcvanas években. Nyílt titok, hogy rengeteg olyan érdekházasság köttetett a diktatúra éveiben, amelyekben az egyik félnek a pénz-szerzés volt a célja, a másik félnek pedig a „bukaresti buletin“. A hatóságok egy idő után rájöttek a turpisságra, igyekeztek lenyomozni sok olyan házasságot, ahol a férj vagy feleség vidéki volt. Olyankor a munkahelyen vagy a szomszédoknál érdeklődtek, és bizony sok esetben az „adatszolgáltatás“ kimerítette a besúgás fogalmát.
