*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapCímlap Piszkálva büdös az ürülék! Se házát, se mezejét...
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Piszkálva büdös az ürülék! Se házát, se mezejét...
2010. július 26. hétfő 13:13
Amit most fognak olvasni, attól nagyon sok rosszmájú szentmiklósi, gyergyói rosszul lesz. Jól vagyok! Ennek párját kívánom lehetőleg sokszorosan minden szentmiklósi, gyergyói jóhiszemû, jóravaló, segítőkész embertársamnak. Nyilván, én most csak a magam és magunkfajtákhoz szólok, semmiképpen nem kívánom megcélozni azokat, akiknek piszkoskaróval sem lehet ma már felérni az orrát.
Mondom mindjárt, hogy mitől vagyok, vagyunk jól, addig Önök gondolkodjanak azon, mikor kínáltak meg éhezőt egy tányér meleg levessel, mikor nyomtak a kezébe rászorulónak egy „sorkolat” kenyeret – ahogyan ezt még a gondos, rendezett székely falvainkban sok helyütt mondják –, mikor örültek őszintén annak, ha valakinek valami sikerült a közvetlen környezetében? Vagy… Tényleg! Mikor kívántak szívből szájon át odaköszönt jónapot? Mikor ugrottak lapátnyélért, ha látták, hogy bajban van a szomszéd? Mikor kérdezték meg, „mit segíthetek?”, ha feltûnt, hogy az utcán szembejövő arcán könyököl a rémület…? Mikor szóltak két szép szót megtört, kisemmizett, reményvesztett, legyőzött emberhez? Tényleg mikor?
Jól vagyok, mert van szerencsém egy olyan munkahelyhez, melyben olyanok a kollégák, akikkel lehet alkotni, dolgozni talán még jobbat, és szigorúan többet is azért a pénzért, mely ma lényegesen kevesebbet ér, mint a válság- és a mindenféle nyomorúságunk előtti román lej. Mi itt újkeletesek mind úgy vagyunk jól, hogy nem piszkálunk érdemtelenül senkit, nem torpedózunk meg helyénvaló kezdeményezéseket, nem agyat osztunk és filozofálunk. Tesszük a dolgunkat, és kész. Megpróbáljuk kiszolgálni – hála Önöknek, akik most olvassák e sorokat – sokezer olvasónkat. Sertepertélünk, talpalunk, cselekszünk azokért, akik valamiért bennünket választottak. …Állunk a lábunkon, és megy a lap. Pedig a mai Gyergyóban úgy áll a helyzet, már csak az van hátra, hogy a tőlünk idegen tőkéből létrehozott napilap után jelenjenek meg a taiwaniak, kínaiak egy-egy nyomtatott napi, vagy időszakos kiadvánnyal.
Mondom, jól vagyunk, és csalódnia kell mindenkinek, amikor elárulom, ennek az is része, hogy folyamatosan kapjuk a pofonokat. Szerencsénkre, mert pontosan attól, hogy az egyik oldalunkra folyamatosan jön a tasli a mindennapok nehézségeitől, a másik oldalunkra jóakaró vetélytársak kennek le egyet-egyet, mi talpon maradunk. Az időzítés számít, a többi fizika. Az újvilági maradandósajtó-úttörő szintén 2 lejes lap egyhete kisírta azt az ötven banit olyan gyerekek szájából, akik szülői beleegyezéssel és felügyelettel a háttérben az Új Kelet néhány példányának értékesítése nyomán pótolják a család kenyerét, egy-egy gombóc fagyihoz jutnak, elmajszolhatnak munkájuk végeztével egy-egy kis csokit. A rikkancskodás majdhogynem egyidős a klasszikus újságok megjelenésével, a filmekből ismerik, nincs az a szerkesztőség, mely valamilyen formában ne ûzné, ûzhetné annak ellenére, hogy a kiskorúak foglalkoztatását valóban törvény tiltja. Vakáció van, ebben az időszakban jó helyeken keresett a diákmunkaerő, és már nemcsak nálunk van az, hogy lassan a negyvenes-ötvenes felnőtteknek is el kell fütyörészni az időt, mert bizony-bizony kis helyre szorult a megélhetésünk minden idekapcsolható fejezetével együtt. Még arra is hajlamos vagyok, hogy elképzeljem, a kollégáinknak nincs szüksége rikkancsokra. ők nem lehetnek rászorulva arra, hogy 5-10 lej zsebpénzt felkínáljanak olyan gyerekeknek, akik szüleikkel a háttérben, most a vakációban kisegítik a családkasszát, ráadásul megtanulják, hogy a munkával megkeresett pénznek van becsülete, talán még jobban fogják értékelni a felnőttek által az érdekükben kifejtett áldozatot stb. A sort gondolja végig mindenki, akinek van gyereke, és nem tartozik a nagymenők, a kiskirályok és a nebántsdvirágok közé, hiszen jócskán van ez még tovább is.
Az Új Kelet, mi itt, én, azért vagyunk jól, mert nekünk nem szerzőtársunk Gyergyószentmiklós igen népszerû polgármestere. őt sem bántanám a világért sem, hiszen az Új Kelet olvasói közül is sokan megválasztották Mezei Jánost, a választóknak meg tisztelet jár. A mi lapunkban nincs oldalas reklám arról, hogy a valóságban egyre élhetetlenebb városunk minő oltári fejlesztéseken megy át, gigantikusak itt a megvalósítások… Persze, a városháza ezért odaadja a pénzt a miénkből, az önökkel közösből, megy egy kalap alatt a bolt és a butítás, nekünk meg dolgozni (is) kell. Hála Istennek, és a földi félisteneknek.
Na, ettől vagyunk jól! Meg aztán attól, hogy sem nekem, sem a szerkesztőségemnek, sem a kiadónknak nem bevett szokása, hogy nekimenjen vetélytársaknak, szakmabelieknek, övön alul támadjon újságírókollégákra. ...Szóval, értik: vannak itt helyben olyanok, akik ezt egészen másképp gondolják. Lelkük rajta!