Nálunk önmagában elég most bajból, hogy választási év van, de ha még azt is belekalkuláljuk a mindennapjainkba, hogy alaposan ki van kezdve a világgazdaság, akkor nem árt, ha meghányjuk-vetjük a dolgainkat. A félemeletes fülekre, kilesőablaknyi homlokokra kidobott plakát-pénzek most jól jönnének, meglehet, nem ártana országnyi ember derekára övet vásárolni. A hurráoptimistáknak előrebocsátom, nem a reménykedést akarom megtiltani, magam is támogatom a megalapozott optimizmust, én kizárólag figyelmeztetni kívánom azokat, akiknek minden időkben nehezen vagy rosszul megy a sora, hogy ha valaha szükség volt erre, akkor nálunk most kell minden eddiginél jobban gazdálkodni a tartalékainkkal, sáfárkodni a lehetőségeinkkel, most kell valósághûeknek, racionalistáknak lennünk.
Akik ezzel nem értenek egyet, nyugodtan legyintsenek, addig én itt, most megkockáztatok egy kijelentést: a kifejezés minden értelmezhetőségében vigyáznunk kell a szánkra. Embert, zsebet, szívet, lelket kikezdő időszak következik. Az emeletes hazugságok, az álmosolyok, a kétszínûség, a nincstelenség, a csalás és gazemberség, az eltiprások és sárdobálások ideje. Azon kívül, hogy megkezdődött az iskola, a pityókánk nem kell a kutyának sem, pedig alaposan el vannak szaporodva a háziak, kóborlók egyaránt, a többség számára még hátravan a téli tüzelő beszerzése, pénz kell/kellene réteges öltözékre, a múlt télen a használhatatlanságig kitaposott lábbeli helyett jobb, melegebb kéne a felnőttnek, a gyermekeknek, serdülőknek azért, mert kinőtték a tavalyi bakancsot.
Munka még kerülne, de az idejében fizetni képes cégek száma csökken, kinek-másnak oda még az éhbére is, a betevő meg többe kerül, mint valaha… A szegénység ideje közeleg. Ki akartam kerülni ezt a jóslatot, de az a gyanúm, hogy közhangulat szempontjából van a barlangi béka hasánál lentebbi szint is.
Folytatás az Aktuális oldalon. |